Lelkem szottya

3. rész – Drága Anya, engedj el!

Az elmúlt napokban istent játszottunk. Ítéletet mondtuk a gyermekünk felett. Nem kértük ezt a terhet, kaptuk. Más lehetőség nem volt, mint helytállni. Ehhez én segítséget is kértem. Amellett, hogy folyamatosan imádkoztam és az égi segítőimmel is beszélgettem, tudtam, hogy kihez kell mennem, hogy a lelkem megkönnyebbülhessen. Az eddigi életem során én ültem mindig ott, ahol… Tovább »

2. rész – Az emberek, akik istent játszanak

Az előző posztom a rossz hír megismeréséről szólt. Közölnünk kellett  a nagyszülőkkel, várni a további vizsgálatokra, eldönteni, hogy reménykedünk vagy azt is feladjuk. Isteni színjáték, ahol az emberek  – az orvosok és mi is – istent játszunk. A magzat tragédiája az ember tragédiája is.  A rossz hír, a fejlődési rendellenesség híre és az, hogy az orvos… Tovább »

1. rész: Mikor én lettem az a másik, akivel a rossz dolgok történnek

A vetéléstörténetem első fejezete, melyben megkapjuk a rossz hírt és próbáljuk túlélni a mindennapokat. Mivel a mese megtörtént eseményeket dolgoz fel, figyelmeztetnem kell az olvasót, hogy nem lesz happy end a vége. De rengeteg tanulság és pozitív tapasztalat lesz az olvasás gyümölcse. A 21.heti 4d-s ulrahangot vártuk már hetek óta. A 17. héten minden rendben… Tovább »

Miért éppen én, miért éppen most

Volt egy fiam, Lénárd. Az erős kicsi oroszlán. 22 hetet élt a méhemben, személyesen soha nem találkoztunk, de közelebb volt hozzám, mint bárki ebben az életemben. Lénárd volt az eddigi legnagyobb tanítóm, aki komoly feladattal jött hozzánk, de igen hamar távoznia kellett a küldetés értelmében. 22 hetesen terhesség megszakítás keretében megszültem, a lelkét korábban elengedtem. … Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!