Az előző bejegyzéseimben elmeséltem a várandósság utolsó heteit, a búcsúzást, a szülést. Vége volt hivatalosan is, és valahogy folytatni kellett a mindennapokat. Eleinte a mindennapok ijesztőnek tűntek, aztán megembereltem magam: bizony vissza kell térni! A kórházból kijőve vártam a letargiát. A gyászt. Azt olvastam, hogy ez lesz, meg kell történnie. Úgy vettem ki mások szavaiból,… Tovább »
8. rész – Apokalipszis után: nincs gyerek, de van élet!
Az előző bejegyzéseimben elmeséltem a várandósság utolsó heteit, a búcsúzást, a szülést. Vége volt hivatalosan is, és valahogy folytatni kellett a mindennapokat. Eleinte a mindennapok ijesztőnek tűntek, aztán megembereltem magam: bizony vissza kell térni! A kórházból kijőve vártam a letargiát. A gyászt. Azt olvastam, hogy ez lesz, meg kell történnie. Úgy vettem ki mások szavaiból,… Tovább »
Egy éve házasodtunk. Tegnap ünnepeltük az első házassági évfordulónkat. 2 hónapja még úgy képzeltem szép kerek pocakkal megyünk vissza esküvőnk helyszínére. Nem így lett. Először az esküvőnk napjáról szeretnék mesélni. Nekem jó újra és újra átélni. Tulajdonképpen nem csak azt a napot, hanem a megelőző egy évet, amikor szerveztük. Gondolom, ti is úgy tudjátok, hogy… 
Az előző bejegyzésem a terhesség megszakításról szólt. Már túl vagyok mindenen. Lezajlott, amire 2 hetet vártam. Kavargó, de összességében szép és kellemes érzések birtokosa lettem. A kórház nem hagyott mély és keserű nyomott bennem. Az orvosom távozott. A szobámba megérkezett Anikó, Anya és Ágoston, ők ezidáig a folyosón várakoztak. Nyugodt voltam, békés, szelíd, szeretettel teli. Nem… 
Az elmúlt napokban istent játszottunk. Ítéletet mondtuk a gyermekünk felett. Nem kértük ezt a terhet, kaptuk. Más lehetőség nem volt, mint helytállni. Ehhez én segítséget is kértem. Amellett, hogy folyamatosan imádkoztam és az égi segítőimmel is beszélgettem, tudtam, hogy kihez kell mennem, hogy a lelkem megkönnyebbülhessen. Az eddigi életem során én ültem mindig ott, ahol… 