Lelkem szottya

A gyermekemtől már 1,5 héttel a vetélés előtt megkezdtem az elbúcsúzást. A kórházba elengedni mentem a fizikai testét, nem akartam őt magamnak, nem akartam, hogy a félrecsúszott életem megmentője legyen. Dolgoztam magamban és beszélgettem vele, hogy mire a fizikai búcsú jön, már könnyű legyen. És könnyű is volt! A vetélés….így nevezik. Az orvos is így… Tovább »

Egy éve házasodtunk. Tegnap ünnepeltük az első házassági évfordulónkat. 2 hónapja még úgy képzeltem szép kerek pocakkal megyünk vissza esküvőnk helyszínére. Nem így lett. Először az esküvőnk napjáról szeretnék mesélni. Nekem jó újra és újra átélni. Tulajdonképpen nem csak azt a napot, hanem a megelőző egy évet, amikor szerveztük. Gondolom, ti is úgy tudjátok, hogy… Tovább »

Az előző bejegyzésem a terhesség megszakításról szólt. Már túl vagyok mindenen. Lezajlott, amire 2 hetet vártam. Kavargó, de összességében szép és kellemes érzések birtokosa lettem. A kórház nem hagyott mély és keserű nyomott bennem.  Az orvosom távozott. A szobámba megérkezett  Anikó, Anya és Ágoston, ők ezidáig a folyosón várakoztak. Nyugodt voltam, békés, szelíd, szeretettel teli. Nem… Tovább »

Előző bejegyzésemben arról írtam, hogy lelkileg is megpróbáltam magam felkészíteni a  kórházi történésekre. Szeretném most leírni részletesen az ott töltött időmet és a terhesség megszakítás folyamatát részletesen, mert én nem találtam róla neten olyan személyes tapasztalatot, ami engem megnyugtatott volna. Aki nem szereti az orvosi részleteket, az ugorjon.  Hétfő este már pánikoltam, sírtam, féltem. Neten olvastam pár… Tovább »

A terhesség megszakítására készülünk. A döntés megszületett, a lelkem megnyugodott egy picit, ezekről írtam az előző bejegyzésben. A kórház előtti hétvégét kikapcsolódással töltöttük. Megfogadtam az Intim Torna Illegál dalszövegének tanácsát: Ha túl sok volt a dráma, ember tragédiája, vágjál lyukat a kádba Az orvosom nagyon rendes volt kérés és pénz nélkül is. Ajánlotta, hogy szombaton, amikor ügyel, menjünk be… Tovább »

Az elmúlt napokban istent játszottunk. Ítéletet mondtuk a gyermekünk felett. Nem kértük ezt a terhet, kaptuk. Más lehetőség nem volt, mint helytállni. Ehhez én segítséget is kértem. Amellett, hogy folyamatosan imádkoztam és az égi segítőimmel is beszélgettem, tudtam, hogy kihez kell mennem, hogy a lelkem megkönnyebbülhessen. Az eddigi életem során én ültem mindig ott, ahol… Tovább »

Az előző posztom a rossz hír megismeréséről szólt. Közölnünk kellett  a nagyszülőkkel, várni a további vizsgálatokra, eldönteni, hogy reménykedünk vagy azt is feladjuk. Isteni színjáték, ahol az emberek  – az orvosok és mi is – istent játszunk. A magzat tragédiája az ember tragédiája is.  A rossz hír, a fejlődési rendellenesség híre és az, hogy az orvos… Tovább »

A vetéléstörténetem első fejezete, melyben megkapjuk a rossz hírt és próbáljuk túlélni a mindennapokat. Mivel a mese megtörtént eseményeket dolgoz fel, figyelmeztetnem kell az olvasót, hogy nem lesz happy end a vége. De rengeteg tanulság és pozitív tapasztalat lesz az olvasás gyümölcse. A 21.heti 4d-s ulrahangot vártuk már hetek óta. A 17. héten minden rendben… Tovább »

Volt egy fiam, Lénárd. Az erős kicsi oroszlán. 22 hetet élt a méhemben, személyesen soha nem találkoztunk, de közelebb volt hozzám, mint bárki ebben az életemben. Lénárd volt az eddigi legnagyobb tanítóm, aki komoly feladattal jött hozzánk, de igen hamar távoznia kellett a küldetés értelmében. 22 hetesen terhesség megszakítás keretében megszültem, a lelkét korábban elengedtem. … Tovább »