Megint egy kis összefoglalóval jövök, mely segít nekem is átlátni és tisztázni, hogy miket éltem meg az elmúlt 4 hétben. A blogom írásait mindig word-ben írom meg, és már 52 oldalnál tartok. Lassan érik a könyv, melynek címe valószínű, hogy hullámvasút lesz. Most ott tartok, ahol tavaly megnyugodtunk. A 12 hétig rettegtem, pedig azt sem… Tovább »
A második trimeszter kezdetén
Megint egy kis összefoglalóval jövök, mely segít nekem is átlátni és tisztázni, hogy miket éltem meg az elmúlt 4 hétben. A blogom írásait mindig word-ben írom meg, és már 52 oldalnál tartok. Lassan érik a könyv, melynek címe valószínű, hogy hullámvasút lesz. Most ott tartok, ahol tavaly megnyugodtunk. A 12 hétig rettegtem, pedig azt sem… Tovább »
Mi a különbség a boldog és boldogtalan nő között? A sok nővel folytatott beszélgetés tanúsága számomra az, hogy annyi a különbség, hogy az egyik elhiszi, hogy tud változtatni a sorsán és meg is teszi, a másik pedig akadálynak tekint mindent az életében és ezen akadályok között lehetetlennek tartja a lavírozást. Úgy veszem észre, hogy alapvetően… 
Azért ezt a blogot magamnak is írom, nem csak nektek és úgy érzem, itt az idő, hogy összefoglaljam az elmúlt majd’ 13 hét érzéseit, amiket olykor érintettem a Facebook oldalon. Még mindig azt hiszem, hogy minden kismamának, pláne egy veszteség után arra van szüksége, hogy a terhei, aggodalmai könnyebbek legyenek, és lássanak biztató, egyedi példákat… 
Emlékeztek a tavalyi cikkemre? Tavaly augusztus 29-én az első házassági évfordulónkat ünnepeltük és letaglózva viseltük, hogy 20 napja szültem meg idejekorán a magzatunkat. Most újraolvastam a cikket, és ámulok, hogy 20 nappal egy ekkora fájdalom után hogyan tudtam ilyen meghatottam, érzelmesen, szépen emlékezni az esküvőnkre és hogyan tudtam, így méltatni és értékelni az évfordulónk napját…. 
Nem akarok okoskodni, mert nincsen egységes gyógymód, de vannak olyan módszerek, amiket én kipróbáltam és sokat segítettek abban, hogy a terhességem megszakításának traumáját és az utána következő változatos, de piszok súlyos időszakot úgy viseljem el, hogy a végére ember és nő maradt belőlem, aki nem hogy csorba, inkább egész lett. Ezeket a módszereket, segítő szakembereket… 
Tehát lesz baba. Vajon tényleg lesz? Nem tudhatjuk. Terhes vagyok. Most épp. Pesszimista vagyok? Vagy realista? Vagy ez a kettő ugyanaz? Ha álmodozó lennék, miről álmodoznék? És mennyire fájna, ha a realitás a földre rántana? Ezért vagyok óvatos. Figyelek a sarokból. Egyik kezem a légycsapón, másik a papírzsebkendőn. Ha kell, gyorsan elérem bármelyiket. Elképesztő az… 
Írok, hogy valami történjen, amíg várok. És írok, mert őszinteséget fogadtam. Írok, mert megtanultam, hogy nem szabad félni és legyőztem legfőbb akadályomat: a szégyenérzetet. A legnagyobb erőforrásom a bizalom a csodába, a bizalom a gondviselésben. Bizalom abban, hogy minden úgy jó, ahogy van, és hogy ez az élet csak egy játék és én a legfőbb… 
Azt hiszem, ez az utolsó poszt, hosszú időre. De talán ez még megmutat valamit a folyamatból. A folyamatból, ami sosem arról szólt, hogy lesz-e gyermekem, hanem, hogy egy traumával, ami a társadalmon kívül helyez, hogyan lehet megbirkózni úgy, hogy értéknek tekinthető legyen a többiektől való különbözés. Hogy a folyamat során az egyetlen elfogadható eredmény ne… 
Szeretnék visszatekinteni a folyamatra és megfogalmazni az eredményeit, hálásnak lenni azért, ami van és talán reményt adni annak, aki még előtte áll. A magzat halálát túl lehet élni. Akkor is tudtam, mikor tartott a szenvedés, mikor a kiúttalanság útjain meneteltem, csak azt nem tudtam, hogyan lehet. Én a hitemben és Istenben (de nevezhetjük őt bármi… 
Ha József Attila 32 éves korában meglephette magát egy költeménnyel, akkor élve a 21. századi technológiával én megajándékozom magam egy blogbejegyzéssel. Ahogy elolvastam József Attila Születésnapomra című versét, rájöttem, nem valami vidám. Rohadtul munkált benne a fájdalom, hogy őt eltanácsolták az egyetemről és sosem lehet tanár. De ő csak azért is megmutatja, mire képes és… 