Lelkem szottya

Az én történetem 2016 szeptemberében kezdődött, mikor is a párommal elhatároztuk, hogy szeretnénk egy kisbabát. Abbahagytuk a gyógyszer szedését és 20 nap alatt meg is fogant a mi kis szerelmünk gyümölcse. Boldogságunk határtalan volt, elkezdtem neki vásárolni mindenfélét, mert hamar megtudtam, hogy kisfiú lesz. A 12. heti genetika down szindróma eredménye közepes kockázatú lett, így… Tovább »

A habituális vetélés vetélések megmagyarázhatatlan sorát jelenti. Bea már túl volt több ilyenen, mikor a végre megmaradt kis embrió szépen fejlődésnek indult. És mikor azt hitte, már semmi rossz nem jöhet, középidőben megtörtént a legborzalmasabb: Máté baba sem maradhatott velük. Olvassátok Bea történetét, aki úton van a SzivárványBabája felé és nagyon világos, tiszta meglátásaival, kitartásával… Tovább »

Heteken át gondolkodtam, hogy megírjam-e a mi veszteségünk történetét. Biztosan újra át akarom-e élni a csalódást, bánatot, fájdalmat?! Még így, hogy belekezdtem, sem vagyok biztos abban, hogy végig tudom csinálni. Hol is kezdjem? Talán ott, hogy a 2017. év sikerekben gazdag volt. Talán túlságosan is. Ez már lehetett volna egy jel (később több ilyet is… Tovább »

Régebben, amikor arról hallottam, hogy a környezetemben, ismerőseim családjában valaki elveszítette a babáját, a szörnyű, igazságtalan és kibírhatatlan szavak jutottak eszembe. Mindig is nagyon empatikus voltam, át tudom érezni mások fájdalmát, sokszor talán túlságosan is, ilyen helyzetekben mégis állandó jelleggel bennem volt az az érzés, hogy velem aztán hasonló biztos, hogy sosem történhet meg. Ebből… Tovább »

23 éves vagyok. Egy hétköznapi lány, hétköznapi élettel, de nem mindennapi történettel. 2016 januárjában megtudtam, hogy egy életet hordok a szívem alatt. Nem volt egyszerű hiszen, a baba különös körülmények között fogant meg, én ugyanis akkor gyógyszert szedtem, valamint petefészek cisztát állapítottak meg előtte az orvosok. Végül nagy meglepetésként kiderült, hogy egy három hónapos kisbaba… Tovább »

5 hónapos babával nyaralni egészen más, mint kettesben. Végülis 5 hónapja klasszikus értelemben nem dolgozom, tehát a „szabadságra mentem” jelentése sem egyértelmű. Most egybefolynak a napok, a hétvégét onnan ismerem meg, hogy itthon van a férjem. Az hogy hol alszunk, vagy milyen környezet vesz körül, lehetne a nyaralás jellemzője, de ahhoz meg már túl nagy… Tovább »

Még mindig a Lénárd elvesztése című dokumentumba írok. A 69. oldalt kezdem. A4-es lapok…ez már könyvnek is egy szép mennyiség lenne, nem? Pedig hol van már Lénárd elvesztése, most már a szivárvány születik és lassan mozgalommá nőjjük ki magunkat. 2016. július 28-a, a 21. heti genetikai ultrahang időpontja. A word dokumentumban az első oldalra görgetek… Tovább »

Ami most van, az annyira evidens, olyan megkérdőjelezhetetlen. Olyan, mintha mindig ez lett volna. Lakik egy kislány velünk. 4 hónapos lesz 1 hét múlva. A kislányom. A testemből. Nyomja a kakimakit meg a pukkandúrt és néha ordenáré módon nyakon vagy felkaron hány aludttejjel. Az idő múlásának értelmezése abszolút relatív. Azaz az idő érzékelőjének lelki állapotán… Tovább »

Egy kedves sorstárs kérte, hogy emlékezzek. Elgondolkoztam…emlékeznem kéne a kisfiúnkkal való terhességem részleteire? Kifejezetten azt kérte, hogy a jó emlékekről írjak. Már el is felejtettem őket. Semmi nem véletlen, ez a kérés sem, így most nekilátok emlékezni. Emlékszem, hogy elmentem a X. kerületi Egészségházba és a mostani orvosom rendelt. Direkt hozzá akartam menni, így már… Tovább »

  A rendszeres írással elmaradok, mert a két kezem ritkán szabad és ha épp az, annyi minden dolgot kell/szeretnék elintézni. Az érzéseim sem rendszeresek, sokszor meg sem tudom fogalmazni, mi zajlik bennem, csak dolgozik a robotpilóta. De szeretnék összegezni nagyon, nagyon, mert ez a szivárványanyaság nem fenékig tejfel és hiába egy elbúcsúztatott magzat, a kisbabámmal… Tovább »