Lelkem szottya

Ma reggel 7-kor ébredtem Lidusra, de sikerült pár perc alatt visszaaltatnom és utána már nem aludtam vissza, mert 9:30-ra a belvárosba kellett érnem, mert tanítottam a pilates oktatóképzésen. Még éjjel mikor kinéztem az ablakon, azt hittem nem látok jól, hallucinálok: „Miért hófehér minden?” Izgultam, hogy reggel vajon milyen táj fogad, milyen közlekedési viszonyok. Mivel tudtam,… Tovább »

Tegnap elfelejtettem mondani, hogy a kórházban kérték, hogy ma menjünk vissza kontrollra. Így ez volt a délelőtti program. Reggel jött volna hozzám egy anyuka és a babája tornázni, de még késő este lemondtam, ugyanis a hangom teljesen elment. Ez a nyavalyám a tetőfokára hágott. Már fájdalomcsillapítót is vettem be, hogy tudjak aludni a torokfájás mellett… Tovább »

Tegnap attól tartottam, hogy kezdünk unalmasak lenni, ma pedig azzal kezdeném: „Drága Lidusom, még csak 10 hónapos vagy, de égési sérüléssel a sürgősségire vittünk…”  Hogy is történt mindez? Reggel szokás szerint kialvatlanul, de későn keltünk ,én torokfájással spékelve. Gondoltam, készítek reggelire Lidusnak valami finomat. Zabtejjel durumbúza némi kókuszreszelékkel, azaz tejbegríz. Be is ültettem a z… Tovább »

Január 1-jén reggelire lencsesalátát ettünk, napközben nem csináltunk semmi különöset. Délután átsétáltunk a dédihez (Lidusé, Ágoston nagymamája), aki egy kellemes sétatávolságra lakik. De jól esett gyalogolni az üres utcákon. Olyan volt, mint egy apokalipszis másnapján, amit hála Istennek a mi családunk túlélt. Lidus a hátamon a közös kabát alatt. Imádom őt  a hátamon. Sokan megkérdezik… Tovább »

December 31-én későn reggeliztünk, későn ébredtünk, az éjszakánk a lehető legrosszabb volt.Szerintem fél kettőtől hajnalig nem aludtunk, már meg sem próbálom megmagyarázni, hogy miért nem. Ennek kapcsán ki is térnék valamire, valami megosztóan fontosra. A babákra, akik nem alszanak éjjel, mert hibásak. Vagy ha nem ők, akkor a szüleik a hibásak. És azokra a babákra,… Tovább »

Reggelre nagy terveim voltak, mert 11-re vártuk Ágoston egy zenész haverját, én meg 12-re az Árpád-hídhoz kellett, hogy menjek Lidussal, hogy átvegyek egy szuper mamatáskát. Háromnegyed 10 körül volt, mikor a konyhában ránéztem az órára. Az szép…és mégse vagyok kipihent. 11:30-ra terveztem az indulást, e rövidke intervallumban odatettem egy mosást, kivakartam Lidus a nyakigszarból (éjjel… Tovább »

Az elég jó éjszakáink következménye, hogy reggel 8 előtt ébred a kisasszony és valamiért minden reggel szörnyen elégedetlen és köztünk az ágyban, cicivel a szájában sem alszik vissza. Nekem itt van a határom. Az oké, hogy éjjelente turnézom és megint elaludtam a fotelben, ennek következtében a fél oldalam lebénult, de most már reggel sem lehet… Tovább »

Lidus határozottan jobban alszik, amióta nem beteg. Én azért nem alszom jól, mert várom, hogy felébredjen és átmehessek. Ha nem ébred minimum háromszor, azt hiszem, hogy baj van. A jót is nehéz megszokni. Kitaláltuk, hogy ma elmegyünk családilag turistáskodni Budapesten. Azaz turista attitűddel mászkálunk a városban, mintha Barcelonában, Milánóban, Párizsban lennénk. Rácsodálkozunk arra, ami körülvesz,… Tovább »

A szent estét és karácsony két napját Miskolcon töltöttük. Anyukám és rokonaim ott élnek, Ágoston családja pedig Budapesten. Sokat gondolkoztam már azon vajon, mikor fog beállni a „rend” azaz, hogy a mi három fős családunké a Szenteste és  utána jönnek a többiek. Mert valamiért az a benyomásom, hogy “azemberek” azt várják, hogy ez az este… Tovább »

Ott hagytam abba, hogy válni akarok. Karácsony előtt 2 nappal mit is akarhattam volna? Bejglit sütni? Az olyan snassz. Válni akarok…nem először. Annyi romantikus igazság terjed arról a neten, hogy aki egyszer igent mondott, az ha beledöglik is a kötelékben marad, mert Isten ugye ezt akarta. De Istenre én sosem gondoltam egy szigorú diktátorként. Szerintem… Tovább »