Lelkem szottya

Azt hiszem, ez az utolsó poszt, hosszú időre. De talán ez még megmutat valamit a folyamatból. A folyamatból, ami sosem arról szólt, hogy lesz-e gyermekem, hanem, hogy egy traumával, ami a társadalmon kívül helyez, hogyan lehet megbirkózni úgy, hogy értéknek tekinthető legyen a többiektől való különbözés. Hogy a folyamat során az egyetlen elfogadható eredmény ne… Tovább »

Szeretnék visszatekinteni a folyamatra és megfogalmazni az eredményeit, hálásnak lenni azért, ami van és talán reményt adni annak, aki még előtte áll. A magzat halálát túl lehet élni. Akkor is tudtam, mikor tartott a szenvedés, mikor a kiúttalanság útjain meneteltem, csak azt nem tudtam, hogyan lehet. Én a hitemben és Istenben (de nevezhetjük őt bármi… Tovább »

Ha József Attila 32 éves korában meglephette magát egy költeménnyel, akkor élve a 21. századi technológiával én megajándékozom magam egy blogbejegyzéssel. Ahogy elolvastam József Attila Születésnapomra című versét, rájöttem, nem valami vidám. Rohadtul munkált benne a fájdalom, hogy őt eltanácsolták az egyetemről és sosem lehet tanár. De ő csak azért is megmutatja, mire képes és… Tovább »

Nem akartam megírni, mert valahol erről írni nagyon nevetséges. Ki akarja valójában követni egy nő teherbeesését? Ez olyan mindennapi dolog. Zárt ajtók és elhúzott függönyök mögött történik. A függöny csak akkor gördül fel, ha mindenki megnyugodott, letelt az a nemtudomkitalálta ki 12 hét. Ami az ajtó mögött történik, azt homály fedi. Csak néhány pszichológus, összetört… Tovább »

Az elmúlt pár hétben érdekes fordulatok, átalakulások zajlottak le bennem. Ez megint csak azt igazolja, hogy nem tudod előre megjósolni, hogyan fognak érzelmeid, gondolataid átalakulni. A jelen mocsarában teljesen kilátástalannak tűnik, hogy lesz még napsütés. De ahogy a mocsaradból akarattal, erőfeszítéssel, tudatossággal mászol felfelé, egyszercsak meglátod a napot. Talán a lényeg, hogy nem azért mész… Tovább »

Kérdezi a férjem, amikor úgy kezdem a mondanivalóm, hogy „Ágoston, figyelj csak…”. Már megint a petékről akarsz beszélni? Hát igen, de egyre kevesebbet, és egyre másabb hangvételben és idegállapotban. Meg van, hogy nem is arról akarok beszélni. A Magdival való beszélgetésem óta tényleg megváltoztam. Elmúlt az az iszonyat para, az a görcs, ami állandóan a… Tovább »

A lelki feszültségem testnedvekkel távozott. A pénteki Singer Magdolnás találkozóm olyan elementárisra sikerült, hogy 3 nappal korábban megjött a menstruációm, elkapott a hányás és a hasmenés. Ez a tisztulás, nem? Épp Vízkeresztkor! Írtam utána Magdinak, hogy a testem elengedte gátjait és mondta, hogy ez fantasztikus, gyakran előfordul. A beszélgetésen nem történt semmi csoda, csupán egy… Tovább »

Mikor már azt hittem, mindenen túl vagyok, rájöttem, hogy lelkem oroszlánja még csak most ébredezik. Ezt onnan veszem észre, hogy egy fáradtabb nap és a földön csúszva találom magam, sírva, nyöszörögve közvetlen az után, hogy valamit földhöz vágtam vagy megrángattam. Igen, ez valami olyan düh, olyan bánat, ami teret követel magának. Eltelt 4 hónap, lassan… Tovább »

Ez a kérdés zúg a fejemben. A héten megszülnék, ha nem szültem volna már meg a babámat 4 hónappal ezelőtt. A hétvégén már a kisbabámat ringatnám, ha nem jelöletlen sírban feküdne, a szívembe temetve. Ha minden úgy lett volna, ahogy elhittem, akkor most nem azon agyalnék, vajon hogyan kell gyereket csinálni. Én ezt az egyet… Tovább »

A hivatalos orvosi kiírás szerint 5 nap múlva szülnék. Vajon akkor is ilyen gyorsan telt volna el az idő, ha még mindig a pocakomban lennél, kisbabám? Vagy a tőled való búcsú meghasította a tér-idő kontinuum egységét, és szinte elröpültek a hónapok? Időutazó is lettem, mert olykor újraélem az egészet. Bár csak az időben előre is… Tovább »