Lelkem szottya

Hiszem, hogy egy ilyen tragédiát azért kell átélnie az embernek, hogy változzon, hogy valahova mozduljon. Nem maradhat semmi sem a régiben. Hogy a változás iránya jónak vagy rossznak tekinthető, majd elválik. Amióta elment a baba egy csomó mindent leszarok. Igen. Számos eddig fontos dolog már nem érdekel. Nem lettem link vagy bunkó, csak bizonyos dolgok,… Tovább »

Policisztás petefészek szindrómát állapítottak meg tavaly áprilisban. Állítólag ezzel nehéz teherbe esni. Nekem elsőre sikerült. Szerencsés vagyok, igaz? Aztán beteg lett a baba és a terhesség megszakadt. A PCOS egy igen rémisztő nevű „betegség”, de inkább állapotnak tekintem. Tavaly megijedtem tőle, aztán felvettem vele a harcot. Később már úgy mondtam, hogy együttműködöm vele. Sok esetben… Tovább »

Mostanában sokszor voltam bánatos, de még így is kevesebbszer, mint lehetne. Mert van stratégiám a bánat ellen, amit igyekszem tudatosan alkalmazni. Néha bejön. Összegyűjtök néhány tippet, gondolatot, amiket tudatosan vetek be, mikor érzem, hogy elönt a babám hiánya, eltölt az irigység, beborít a nagy fekete felhő. 1. Ha látok egy várandós nőt tudatosan nézem és… Tovább »

  A gyász nem egy népszerű téma. Mindenki mellébeszél, elkerüli, meg nem történtté teszi, és hagyja, hogy belülről élve megzabálja. A társadalom nem igazán fogadja el a gyász létezését, pláne ha csak egy aprócska, meg nem született testet gyászol a család. A témát ez a cikk ihlette. És annak is az a gondolata, hogy a… Tovább »

Hogyan lehet a mindennapokba visszarázódni ilyen tragédia után? Mit gondolsz, egész nap sírni kell vagy utálkozni, az embereket elkerülni? Vagy épp ellenkezőleg: azt mondani, hogy minden rendben van és mosolyogni? Nekem valahol a kettő között van az utam. Szeretném elmesélni, hogyan telik egy napon. Hogyan telik mindazok után, ami történt. Mert nyilvánvaló, hogy az élet… Tovább »

Épp egy hónapja feküdtem be a kórházba a terhesség megszakításra. Azelőtt 1,5 héttel vette életem az eddigi legnagyobb fordulatát, mikor közölték, hogy a 22 hetes magzatunk nagyon beteg. Ez az emberrel előfordulható legnagyobb tragédiák között van számon tartva, de számomra mégsem az. Kíváncsi vagy, hogy csináltam?   Szeretném összefoglalni önmagam és a ti számotokra is,… Tovább »

Az előző bejegyzéseimben elmeséltem a várandósság utolsó heteit, a búcsúzást, a szülést. Vége volt hivatalosan is, és valahogy folytatni kellett a mindennapokat. Eleinte a mindennapok ijesztőnek tűntek, aztán megembereltem magam: bizony vissza kell térni! A kórházból kijőve vártam a letargiát. A gyászt. Azt olvastam, hogy ez lesz, meg kell történnie. Úgy vettem ki mások szavaiból,… Tovább »