Lelkem szottya

Policisztás petefészek szindrómát állapítottak meg tavaly áprilisban. Állítólag ezzel nehéz teherbe esni. Nekem elsőre sikerült. Szerencsés vagyok, igaz? Aztán beteg lett a baba és a terhesség megszakadt. A PCOS egy igen rémisztő nevű „betegség”, de inkább állapotnak tekintem. Tavaly megijedtem tőle, aztán felvettem vele a harcot. Később már úgy mondtam, hogy együttműködöm vele. Sok esetben… Tovább »

Egy vetélés után 4 hét múlva kell kontroll vizsgálatra menni, mikor a doktor ellenőrzi, hogy minden rendbe van-e odabent. Ezen túl tájékoztat a jövőbeli lehetőségekről, és a kezedbe adja a szövettani eredményt. Ezen én tegnap estem át, és olyan volt mintha minden bevarasodott sebem egyesével szakítottak volna fel. Nincs baj. A méhem szépen zsugorodik, nincsenek… Tovább »

Egy veszteség átélése, a gyász folyamata nem csak arra vonatkozik, aki konkrétan átéli, hanem a környezetére is. Én aggódó szemmel figyeltem a barátaimat, családomat, mert sokszor láttam, hogy nem tudják, mit kezdjenek velem. Ez olyan tesze-tosza, kicsit kínos szituációkat szül, pedig az őszinteség ekkor is megoldás. Mit tehet a gyászoló családja, baráti köre? Hogyan segítse… Tovább »

Hogyan lehet a mindennapokba visszarázódni ilyen tragédia után? Mit gondolsz, egész nap sírni kell vagy utálkozni, az embereket elkerülni? Vagy épp ellenkezőleg: azt mondani, hogy minden rendben van és mosolyogni? Nekem valahol a kettő között van az utam. Szeretném elmesélni, hogyan telik egy napon. Hogyan telik mindazok után, ami történt. Mert nyilvánvaló, hogy az élet… Tovább »

Épp egy hónapja feküdtem be a kórházba a terhesség megszakításra. Azelőtt 1,5 héttel vette életem az eddigi legnagyobb fordulatát, mikor közölték, hogy a 22 hetes magzatunk nagyon beteg. Ez az emberrel előfordulható legnagyobb tragédiák között van számon tartva, de számomra mégsem az. Kíváncsi vagy, hogy csináltam?   Szeretném összefoglalni önmagam és a ti számotokra is,… Tovább »

Az előző bejegyzéseimben elmeséltem a várandósság utolsó heteit, a búcsúzást, a szülést. Vége volt hivatalosan is, és valahogy folytatni kellett a mindennapokat. Eleinte a mindennapok ijesztőnek tűntek, aztán megembereltem magam: bizony vissza kell térni! A kórházból kijőve vártam a letargiát. A gyászt. Azt olvastam, hogy ez lesz, meg kell történnie. Úgy vettem ki mások szavaiból,… Tovább »

A gyermekemtől már 1,5 héttel a vetélés előtt megkezdtem az elbúcsúzást. A kórházba elengedni mentem a fizikai testét, nem akartam őt magamnak, nem akartam, hogy a félrecsúszott életem megmentője legyen. Dolgoztam magamban és beszélgettem vele, hogy mire a fizikai búcsú jön, már könnyű legyen. És könnyű is volt! A vetélés….így nevezik. Az orvos is így… Tovább »

Az előző bejegyzésem a terhesség megszakításról szólt. Már túl vagyok mindenen. Lezajlott, amire 2 hetet vártam. Kavargó, de összességében szép és kellemes érzések birtokosa lettem. A kórház nem hagyott mély és keserű nyomott bennem.  Az orvosom távozott. A szobámba megérkezett  Anikó, Anya és Ágoston, ők ezidáig a folyosón várakoztak. Nyugodt voltam, békés, szelíd, szeretettel teli. Nem… Tovább »

Előző bejegyzésemben arról írtam, hogy lelkileg is megpróbáltam magam felkészíteni a  kórházi történésekre. Szeretném most leírni részletesen az ott töltött időmet és a terhesség megszakítás folyamatát részletesen, mert én nem találtam róla neten olyan személyes tapasztalatot, ami engem megnyugtatott volna. Aki nem szereti az orvosi részleteket, az ugorjon.  Hétfő este már pánikoltam, sírtam, féltem. Neten olvastam pár… Tovább »

A terhesség megszakítására készülünk. A döntés megszületett, a lelkem megnyugodott egy picit, ezekről írtam az előző bejegyzésben. A kórház előtti hétvégét kikapcsolódással töltöttük. Megfogadtam az Intim Torna Illegál dalszövegének tanácsát: Ha túl sok volt a dráma, ember tragédiája, vágjál lyukat a kádba Az orvosom nagyon rendes volt kérés és pénz nélkül is. Ajánlotta, hogy szombaton, amikor ügyel, menjünk be… Tovább »