A szégyenről fogok írni, ami újra és újra hatalmába kerít. Nem akkor szégyenkeztem, mikor megszakadt a terhességem, hanem most, mikor megszületett a sógornőm kisbabája. Igazából az ő terhessége miatt azóta szégyenkezem, hogy az enyém abbamaradt. És ez a szégyen, most már tudom, hogy az anyósommal való viszonyomat érinti. És tudom, hogy talán ezt is el… Tovább »
A bukott nő szégyene
A szégyenről fogok írni, ami újra és újra hatalmába kerít. Nem akkor szégyenkeztem, mikor megszakadt a terhességem, hanem most, mikor megszületett a sógornőm kisbabája. Igazából az ő terhessége miatt azóta szégyenkezem, hogy az enyém abbamaradt. És ez a szégyen, most már tudom, hogy az anyósommal való viszonyomat érinti. És tudom, hogy talán ezt is el… Tovább »
Épp egy hónapja feküdtem be a kórházba a terhesség megszakításra. Azelőtt 1,5 héttel vette életem az eddigi legnagyobb fordulatát, mikor közölték, hogy a 22 hetes magzatunk nagyon beteg. Ez az emberrel előfordulható legnagyobb tragédiák között van számon tartva, de számomra mégsem az. Kíváncsi vagy, hogy csináltam? Szeretném összefoglalni önmagam és a ti számotokra is,… 
Az előző bejegyzéseimben elmeséltem a várandósság utolsó heteit, a búcsúzást, a szülést. Vége volt hivatalosan is, és valahogy folytatni kellett a mindennapokat. Eleinte a mindennapok ijesztőnek tűntek, aztán megembereltem magam: bizony vissza kell térni! A kórházból kijőve vártam a letargiát. A gyászt. Azt olvastam, hogy ez lesz, meg kell történnie. Úgy vettem ki mások szavaiból,… 
A gyermekemtől már 1,5 héttel a vetélés előtt megkezdtem az elbúcsúzást. A kórházba elengedni mentem a fizikai testét, nem akartam őt magamnak, nem akartam, hogy a félrecsúszott életem megmentője legyen. Dolgoztam magamban és beszélgettem vele, hogy mire a fizikai búcsú jön, már könnyű legyen. És könnyű is volt! A vetélés….így nevezik. Az orvos is így… 
Az előző bejegyzésem a terhesség megszakításról szólt. Már túl vagyok mindenen. Lezajlott, amire 2 hetet vártam. Kavargó, de összességében szép és kellemes érzések birtokosa lettem. A kórház nem hagyott mély és keserű nyomott bennem. Az orvosom távozott. A szobámba megérkezett Anikó, Anya és Ágoston, ők ezidáig a folyosón várakoztak. Nyugodt voltam, békés, szelíd, szeretettel teli. Nem… 
Előző bejegyzésemben arról írtam, hogy lelkileg is megpróbáltam magam felkészíteni a kórházi történésekre. Szeretném most leírni részletesen az ott töltött időmet és a terhesség megszakítás folyamatát részletesen, mert én nem találtam róla neten olyan személyes tapasztalatot, ami engem megnyugtatott volna. Aki nem szereti az orvosi részleteket, az ugorjon. Hétfő este már pánikoltam, sírtam, féltem. Neten olvastam pár… 