Lelkem szottya

Hiszem, hogy egy ilyen tragédiát azért kell átélnie az embernek, hogy változzon, hogy valahova mozduljon. Nem maradhat semmi sem a régiben. Hogy a változás iránya jónak vagy rossznak tekinthető, majd elválik. Amióta elment a baba egy csomó mindent leszarok. Igen. Számos eddig fontos dolog már nem érdekel. Nem lettem link vagy bunkó, csak bizonyos dolgok,… Tovább »

Mostanában sokszor voltam bánatos, de még így is kevesebbszer, mint lehetne. Mert van stratégiám a bánat ellen, amit igyekszem tudatosan alkalmazni. Néha bejön. Összegyűjtök néhány tippet, gondolatot, amiket tudatosan vetek be, mikor érzem, hogy elönt a babám hiánya, eltölt az irigység, beborít a nagy fekete felhő. 1. Ha látok egy várandós nőt tudatosan nézem és… Tovább »

  A gyász nem egy népszerű téma. Mindenki mellébeszél, elkerüli, meg nem történtté teszi, és hagyja, hogy belülről élve megzabálja. A társadalom nem igazán fogadja el a gyász létezését, pláne ha csak egy aprócska, meg nem született testet gyászol a család. A témát ez a cikk ihlette. És annak is az a gondolata, hogy a… Tovább »

Egy vetélés után 4 hét múlva kell kontroll vizsgálatra menni, mikor a doktor ellenőrzi, hogy minden rendbe van-e odabent. Ezen túl tájékoztat a jövőbeli lehetőségekről, és a kezedbe adja a szövettani eredményt. Ezen én tegnap estem át, és olyan volt mintha minden bevarasodott sebem egyesével szakítottak volna fel. Nincs baj. A méhem szépen zsugorodik, nincsenek… Tovább »

Egy veszteség átélése, a gyász folyamata nem csak arra vonatkozik, aki konkrétan átéli, hanem a környezetére is. Én aggódó szemmel figyeltem a barátaimat, családomat, mert sokszor láttam, hogy nem tudják, mit kezdjenek velem. Ez olyan tesze-tosza, kicsit kínos szituációkat szül, pedig az őszinteség ekkor is megoldás. Mit tehet a gyászoló családja, baráti köre? Hogyan segítse… Tovább »

Hogyan lehet a mindennapokba visszarázódni ilyen tragédia után? Mit gondolsz, egész nap sírni kell vagy utálkozni, az embereket elkerülni? Vagy épp ellenkezőleg: azt mondani, hogy minden rendben van és mosolyogni? Nekem valahol a kettő között van az utam. Szeretném elmesélni, hogyan telik egy napon. Hogyan telik mindazok után, ami történt. Mert nyilvánvaló, hogy az élet… Tovább »

Épp egy hónapja feküdtem be a kórházba a terhesség megszakításra. Azelőtt 1,5 héttel vette életem az eddigi legnagyobb fordulatát, mikor közölték, hogy a 22 hetes magzatunk nagyon beteg. Ez az emberrel előfordulható legnagyobb tragédiák között van számon tartva, de számomra mégsem az. Kíváncsi vagy, hogy csináltam?   Szeretném összefoglalni önmagam és a ti számotokra is,… Tovább »

Észrevettem, hogy rossz vagyok, hogy gonosz vagyok, mert dühös vagyok. Én, aki annyit dolgozom magamon és próbálok nap mint nap fejlődni, egyszerűen csak érlelgetem magamba ezt a dühöt, amit rávetítek olyanokra, akik nem is érdemlik meg. Sok dolog miatt nem vagyok dühös. Hiába kellett elengedni a babát, végigélni ezt a sok fájdalmat lelki és testi… Tovább »

Az előző bejegyzéseimben elmeséltem a várandósság utolsó heteit, a búcsúzást, a szülést. Vége volt hivatalosan is, és valahogy folytatni kellett a mindennapokat. Eleinte a mindennapok ijesztőnek tűntek, aztán megembereltem magam: bizony vissza kell térni! A kórházból kijőve vártam a letargiát. A gyászt. Azt olvastam, hogy ez lesz, meg kell történnie. Úgy vettem ki mások szavaiból,… Tovább »

A gyermekemtől már 1,5 héttel a vetélés előtt megkezdtem az elbúcsúzást. A kórházba elengedni mentem a fizikai testét, nem akartam őt magamnak, nem akartam, hogy a félrecsúszott életem megmentője legyen. Dolgoztam magamban és beszélgettem vele, hogy mire a fizikai búcsú jön, már könnyű legyen. És könnyű is volt! A vetélés….így nevezik. Az orvos is így… Tovább »