A szégyenről fogok írni, ami újra és újra hatalmába kerít. Nem akkor szégyenkeztem, mikor megszakadt a terhességem, hanem most, mikor megszületett a sógornőm kisbabája. Igazából az ő terhessége miatt azóta szégyenkezem, hogy az enyém abbamaradt. És ez a szégyen, most már tudom, hogy az anyósommal való viszonyomat érinti. És tudom, hogy talán ezt is el… Tovább »
A bukott nő szégyene
A szégyenről fogok írni, ami újra és újra hatalmába kerít. Nem akkor szégyenkeztem, mikor megszakadt a terhességem, hanem most, mikor megszületett a sógornőm kisbabája. Igazából az ő terhessége miatt azóta szégyenkezem, hogy az enyém abbamaradt. És ez a szégyen, most már tudom, hogy az anyósommal való viszonyomat érinti. És tudom, hogy talán ezt is el… Tovább »
Egy veszteség átélése, a gyász folyamata nem csak arra vonatkozik, aki konkrétan átéli, hanem a környezetére is. Én aggódó szemmel figyeltem a barátaimat, családomat, mert sokszor láttam, hogy nem tudják, mit kezdjenek velem. Ez olyan tesze-tosza, kicsit kínos szituációkat szül, pedig az őszinteség ekkor is megoldás. Mit tehet a gyászoló családja, baráti köre? Hogyan segítse… 
Hogyan lehet a mindennapokba visszarázódni ilyen tragédia után? Mit gondolsz, egész nap sírni kell vagy utálkozni, az embereket elkerülni? Vagy épp ellenkezőleg: azt mondani, hogy minden rendben van és mosolyogni? Nekem valahol a kettő között van az utam. Szeretném elmesélni, hogyan telik egy napon. Hogyan telik mindazok után, ami történt. Mert nyilvánvaló, hogy az élet… 
Észrevettem, hogy rossz vagyok, hogy gonosz vagyok, mert dühös vagyok. Én, aki annyit dolgozom magamon és próbálok nap mint nap fejlődni, egyszerűen csak érlelgetem magamba ezt a dühöt, amit rávetítek olyanokra, akik nem is érdemlik meg. Sok dolog miatt nem vagyok dühös. Hiába kellett elengedni a babát, végigélni ezt a sok fájdalmat lelki és testi… 