A reggeleink immáron pár hete szokásosan alakulnak. Lidus 7-kor ébred és vagy a fotelban nudlipózban vagy a mi ágyunkban a cici lógva sikerül visszaaludnunk és legközelebb csak fél10 -10 körül ébredünk fel. Régebben ez a mostani 7 órái ébredés, inkább 5 óra felé volt és 8-fél9 felé ébredtünk fel. Gyakorlatilag mostanában a napunk felét átaludjuk. Mire megreggeliztünk, felöltöztünk már mehettünk is ebédelni.
A mai program a bevásárlás volt ebéddel egybekötve. Ezt úgy sikerült véghez vinni, hogy Lidus egyáltalán nem balhézott. Mikor kezdődött volna az igazi nyűgösködés, akkor kapott egy kifli csücsköt most először és ezzel megmentettük a helyzetet. Valószínű már éhes is volt, hisz ebéd körül járt az idő. Amikor Lidussal vagyok, általában valaki megszólít. Gyönyörködik a kislányomban, beszélget vele, kérdezget engem. Én ezt nem bánom, egészen addig, amíg nem kioktató a kedves ismeretlen stílusa. Azt hiszem, hogy Lidus számára az is nevelés, hogy én hogyan bánok ezekkel a kéretlen érdeklődőkkel és hogy megengedem-e nekik, hogy a gyerekemmel beszélgessenek. És én megengedem. És engem nem zavar. És bár lehet, hogy felbosszant a tudatlanságuk, amikor például azt hiszik, hogy a háton hordozás közben megfullasztom a gyerekemet, de semmiképp nem szeretném azt sugallni Lidus felé, hogy az emberektől el kell zárkózni. Ha valaki kedves vele, én annak örülök. Ő pedig mindenkire mosolyog, barátságos. Kedves olvasó, kérlek most ne vonj le messzemenő következtetéseket a gyermekkori molesztálás, pedofília irányába, mi szerint nem szerencsés, ha túl barátságos a gyerek.. Nem hiszem, hogy a probléma gyökerének kitépése ott kezdődik, hogy nem engedem, hogy a rajtam csücsülő 10 hónaposhoz bárki hozzászóljon.
Photo by Alexander Dummer on Unsplash
Sikerült bevásárolnunk, aztán megebédelnünk. Ami szokatlanul fura volt, hogy a saját kis bébiételének elfogyasztása utána Lidus az egész ebédünk alatt elhülyéskedett magának. Kukcsukált velünk! Alig hittem el! A kapucnis pulóvere egy kicsit félrecsúszott és több anyag jutott az egyik oldalra. Ezt húzgálta a szeme elé, mikor mondtuk, hogy kukucs. Mi meg ettük a thai forró levesünket. Az egyetlen kis gond az volt, hogy a baba egyáltalán nem aludt el. Erre csak akkor került sor, mikor valamikor délután 15 felé beültünk az autóba. A plázától 10 percre lakunk, így még egy kicsit ücsörögtem a kocsiban a szundító babával, amíg Ágoston ment egy kört a cuccokkal. De így is maximum 30 percet aludt a baba. Gondolhatjátok, hogy ezeknek az eseteknek mindig megvan a böjtje. Most sem volt ez másképp.
Itthon ment a játék, a főzés, Lidus letépte a kötését, végül letépte a sebét fedő bőrt is. Hullott a babavér, ő meg olyan édes hangon panaszkodott, de nem igazán sírt. Apa lement a kocsihoz az elsősegély szettért, mert itthon már elfogyott a kötszer. Nem egyszerű a kis babakezet bekötözni. 17-18 óra felé már kitört a hiszti. Elvonultam babával a szobába: szopi, zenélő maci, jöhet az alvás. De nem, mert jött a vigyorgás! Ezt kétszer játszottuk el egy órán belül.Végül aludt egy félórát, de ez kevés volt. A vacsi helyett sírt. Majd mondtam, egy életem, egy halálom, akkor aludjon fél8-kor bánom is…de megint nem aludt el, csak szopizott. Ezek után viszont megette a vacsit, majd folytatta hisztit. Aztán kivettük a székből, akkor játszunk. Ez jól jött, el is kezdett molyolni. Ülök a földön, hátam a kanapénak vetve és egyszer csak azt látom, hogy a kutyusos járássegítőjével Lidus elmegy előttem. ELMEGY! Értitek? A két lábán! Akkor nagy üdvrivalgásba kezdtem, riasztottam apát. És nagy nevetések közepette többször elment a nappali végéből a konyháig a baba. Majd legközelebb egészen a dolgozó szobáig a folyosón. A legmeglepőbb az volt, hogy minderre tök egyedül jött rá (nyilván korábban mutogattuk neki, de ma egyáltalán nem) és azok után, hogy szinte semmit nem aludt és már azt hittük, hogy teljesen kivan.
Az esti altatás végül hosszúra és sírósra nyúlt. Egyszerűen a mai alvási rutin borult és valahogy ettől a sok ingertől annyira pörgött, hogy már ez is akadályozta az elalvásban. Már napok óta akarom mondani, hogy mossuk a baba fogát! Olyan jópofa kis ujjra húzható fogkefét és baba fogkrémet vettem és a baba imádja, mikor használjuk. Lidike már 10 hónapos két napja és ez valahogy megint akkora értelmi, fizikai fejlődési ugrás, hogy mindig kétsége esem, hogy egyet pislogok és jön az érettségi.
Ha érdekelnek az írásaim, kövess Facebook-on is. Ha olvasnál sport vagy életmódváltás témában, kövesd a https://pilatesmaskepp.cafeblog.hu/ blogom. Ha elmesélnéd a saját történetedet, és nem bánnád, ha a blogon megjelenne, írj nekem:csepelyt@gmail.com
Kommentek