Az elég jó éjszakáink következménye, hogy reggel 8 előtt ébred a kisasszony és valamiért minden reggel szörnyen elégedetlen és köztünk az ágyban, cicivel a szájában sem alszik vissza. Nekem itt van a határom. Az oké, hogy éjjelente turnézom és megint elaludtam a fotelben, ennek következtében a fél oldalam lebénult, de most már reggel sem lehet aludni? Én 8 előtt nem bírok felkelni! Ezt kérem, hogy értse meg az, aki a csecsemőket programozza! Egy hárpia leszek, egy hisztérika, virágot az öltözőmbe és pezsgőt reggelire! Reggelizni sem tudok, mert Lidus OTT van! Mindenhol! Leginkább ölben és nem lehet onnan letenni. Nem hajlítja be a csülköket. Végem, kész, kapufa.
Egész nap ez megy. Olyan vagyok mint egy félkegyelmű, egyedül nem tudom ellátni magam, Ágostonnak kell szólnom, hogy szerelje le a gyereket, amíg iszom, eszem, wc-re megyek. Ha elhagyom Lidus 10 cm-es körzetét, akkor vége a világának. Kivéve, ha ugrálok, táncolok, tapsikolok körülötte, de így meg elég nehéz vizet inni.
Photo by Toa Heftiba on Unsplash
A mai fő program a karácsonyfánk leszedése volt. Tudom, hogy január 6.-án szokás, de ez a fa már csak önmaga árnyéka volt, a tűleveleit csak a lélek tartotta. Ágoston bealudt a kanapén én meg a sarkamban járó Lidussal bátor tettre vetemettem: egyedül leszedem én a fát, biz’Isten. Gyakorlatilag minden érintésre lehullott a levelek 10%-a,így mire a díszeket leszedtem, több volt a földön, mint a fán. Az égősor letekerésekor a hosszabbító és a kisasztal már ki sem látszott a tűlevélből. Érdekes, Lidus érthette, hogy ha megközelít, akkor porszívóvá változom és megeszem, mert diszkrét távolságból figyelte mit művelek. Mire arra került sor, hogy a tűlevél tengert eltakarítsam, férjem is felébredt és volt szíves Lidust féken tartani. Na sikerült, anélkül, hogy kibuktam volna idegileg, de biztos, hogy jövő karácsonykor is fog előkerülni valahonnan tűlevél.
A napunk amolyan tevés-vevéssel telt a lerázhatatlan Lidussal. Embert próbáló, de gondolom a szeparációs szorongás kerítette hatalmába. A sok ölelkezésből, ölbe cipelésből igyekeztem szeretetet meríteni egy életre. Apa felszerelte a karácsonyra kapott fali törölközőszárítót, ami a célnak tökéletesen megfelel, de a mérnökember számára egy alantas,felszerelhetetlen kreálmány. És a fúrás közben sikerült a dolgozó szobájának falát majdnem átfúrnia, így már egészen megbocsáthatatlan a törölköző szárító bűne.
Délután elsétáltunk a boltba, hátamon Lidussal. A Tescoba kavarogtunk hárman, bevásárló lista nélkül, mert bár gondosan összeírtuk, mi kell, a végén nem tettem zsebre, csak a gyereket hátra. A boltba járás napi szintű program. Valamit elfelejtünk, valamit nem kapni (lencsét, naná) és 2 napnál messzebbre nem látok a menü tervezésekor. Mi egy pazarló, mindent megpenészítő (Ágoston mint nyelvújító alkotta ezt a szót vagy tán létezett?) népség vagyunk, vagyis én, mert Ágoston ma több hónapja felbontott kókusztejet ivott meg és észre sem vette. A kókusztej természetesen az én hibámból maradt a hűtőben, őt meg a cornflakes iránti mohó vágy hajtotta a csapdámba.
Este Lidussal játszottam, miután sikerült megvacsoráznom úgy, hogy a babám krokodil könnyeket hullatott tőlem 2 méterre Ágoston ölében. Az esti játékban én átlényegülök gyerekké. Még a gyereknél is gyerekebbé. Így megy csak, ahogy én élvezem a plüssöket, építőkockát, csörgőt, úgy dobom fel Lidust is a műsorommal. Természetesen ilyenkor semmi baja. Anya osztatlan figyelmét és magánszámát élvezni.
Fürdés rendben, altatás rendben. De! Mindig felébred 1 órán belül és aztán majd éjfél körül és aztán majd 2 körül és aztán majd 5 körül és aztán majd 8 előtt, tulajdonképpen az anyák megnyerik a nap mind a 24 óráját ez nem csodálatos?
Ha érdekelnek az írásaim, kövess Facebook-on is. Ha olvasnál sport vagy életmódváltás témában, kövesd a https://pilatesmaskepp.cafeblog.hu/ blogom. Ha elmesélnéd a saját történetedet, és nem bánnád, ha a blogon megjelenne, írj nekem:csepelyt@gmail.com
Kommentek