Ha József Attila 32 éves korában meglephette magát egy költeménnyel, akkor élve a 21. századi technológiával én megajándékozom magam egy blogbejegyzéssel. Ahogy elolvastam József Attila Születésnapomra című versét, rájöttem, nem valami vidám. Rohadtul munkált benne a fájdalom, hogy őt eltanácsolták az egyetemről és sosem lehet tanár. De ő csak azért is megmutatja, mire képes és az egész világot fogja ő tanítani. Aztán a vonat alá ugrott. Ez ám a happy end. De kétségtelen, hogy az egész világot tanítja.
Nem készülök én a vonat alá ugrani, nem is azért írom. De elgondolkodtató az ember 30-as évei körül bekövetkező drámája. Jézus Krisztusnak is nehéz évei voltak ebben az életkorban. Ilyesmi előfordul modjuk kamaszkorban is. Eldöntheted, hogy kiszállsz vagy itt maradsz. József Attila lelke is remélem látja odafentről, hogy végül nem volt hiábavaló a rövid élete és meg is mutatja, hogy nem tudjuk mikor aratjuk le a gyümölcseinket. Halálunk után talán nem annyira édes az érett alma, de mégis jobb mintha megrohadna.
forrás: http://www.deviantart.com/art/Happy-Birthday-545614625
Szóval 29 éves lettem én, épp eltelt a 28. rettenetes életévem. Egész évben terhes voltam, de nem lett belőle kisbabám. Az elején terhes voltam a gondolattól, hogy nem lehet gyerekem, felborultak a hormonjaim, aztán terhes voltam Lénárd babával, és aztán iszonyat leterhelt, hogy a halála mellett döntöttünk, és végül álterhes voltam, mert nem tudtam igazán felszabadulni és aztán a végére becsúszott, hogy terhes vagyok a gondolattól, hogy nem lehet gyerekem Wow, körbe értem. Mondjuk ezt nem láttam előre, mikor tavaly március elején a pálinkával az egészségemre koccintottam. Megpróbálok visszasüllyedni kicsit abba a tudatlan énbe, aki még csak reméli, hogy a PCOS sikeres kezelése után egyszer csak gyermeke lesz. Nem akarom ezt az elvárást, hogy kell, hogy legyen gyerekem. Ez is csak azért van, mert egyszer már volt és azt hiszem, megint jár nekem, sikerülhet. De a testem megint azt mondja: STOP.
A 29. életévemben szeretnék egy kicsit tehermentes lenni. Éltem 28 évet, ez áll a képzeletbeli fejfámon, majd Isten szent tenyerében, lángok közt újjászülettem, és megkezdtem pislákoló földi életem. Az első születésnapom jövőre lesz. A születéshez meg kell halni? Meg ám. A test halála csak egy dolog, a lélek dobogó szív mellett is meg tud halni, de vajon újjá tud-e születni? József Attiláé nem tudott. Az enyém igen.
Születésnapomra váratlan menstruációt kaptam, egy sushi vacsorát két martinivel és egy gurulós széket. És a férjem előtt megleptem magunkat egy párizsi hétvégével. A kis hamis, ő is repjegyet akart venni, de nem megelőztem?! Végülis, ha ő veszi meg, nagyon örülök, így meg annak örülök még jobban, hogy ennyire egy rugóra járunk. De azért nem lenne jó, ha kevésbé lennék proaktív? Nem lenne jó, ha a kisbabám is olyan váratlanul jöhetne, ahogy Ágoston akarta volna nekem a párizsi utat adni, ha hagytam volna? Timi, az ajándék és születésnapi jó tanács a másik Timitől, hogy veszítsd el a kontrollt. 29. életévem mottója ez: Veszítsd el a kontrollt, hagyd magad. Csak még egy vérvétel, még egy orvosi vizsgálat, még egy és még egy…
A Lelkem szottya terápiás csoportnak pedig külön köszönöm az együttérzést, jó kívánságokat, a közösség, amit formáltunk nagyon sok erőt ad. A történetek, amiket megosztunk egymással, ösztönöznek, tovább lendítenek, hálás vagyok a sorsnak mindezért.
Ha érdekelnek az írásaim, kövess Facebook-on is. Ha olvasnál sport vagy életmódváltás témában, kövesd a https://pilatesmaskepp.cafeblog.hu/ blogom. Ha elmesélnéd a saját történetedet, és nem bánnád, ha a blogon megjelenne, írj nekem:csepelyt@gmail.com
Kommentek