Policisztás petefészek szindrómát állapítottak meg tavaly áprilisban. Állítólag ezzel nehéz teherbe esni. Nekem elsőre sikerült. Szerencsés vagyok, igaz? Aztán beteg lett a baba és a terhesség megszakadt.
A PCOS egy igen rémisztő nevű „betegség”, de inkább állapotnak tekintem. Tavaly megijedtem tőle, aztán felvettem vele a harcot. Később már úgy mondtam, hogy együttműködöm vele. Sok esetben inzulinrezisztenciára épül, ami anyagcserezavar és életmódot kell váltani. Diétázni. A diétázás önfegyelemre tanít és mértéktartásra. Az állapot javulása időigényes, ez türelemre tanít. A női ciklust felborítja a betegség, hormonzavart okoz, tesztoszteron túlsúlyt. A női lélek felvesz egy páncélt, maszkulin bundába bújik. A lélekkel is foglalkozni kell, a női minőséget újra fel kell ébreszteni, meg kell szeretni. Ha nem diagnosztizálják a betegséget, termékenységi gondokat okozhat. Sokszor csak a babaprojekt közben derül fény az állapotra.
forrás: http://www.deviantart.com/art/butterfly-153914493
Az én PCOS-em szépen javult egy év alatt. Én azért kezdtem el a kivizsgálásokat, mert nem akartam, hogy a jövőbeli babaprojekt kudarcot valljon, amiatt, hogy nincs egyenletes ciklusom. Én a babára elkezdtem készülni, de elsősorban önmagamat fejlesztve. Mi nem próbálkoztunk, nem hőmérőztem, nem őrültem meg, csak szépen készülgettem. Aztán ahogy letelt az egy év, elbizonytalanodtam, hogy akkor most akarok-e tényleg babát. Volt egy orvosi papírom arról, hogy abban a ciklusban nem volt peteérésem, így egyetlen egy alkalommal nem védekeztünk. Erre én, a policisztás petefészek szindrómás azonnal teherbe estem.
5 hetes voltam, mikor megtudtam, hogy nem a hormonjaim szórakoznak velem, hanem ott a baba. Ezt nehéz volt felfogni. Mert szerettem volna, de nem éreztem magam még felkészültnek. Arra számítottam, hogy nehéz lesz teherbe esnem. Alig akartam elhinni. Vártam, hogy majd baj lesz. És szépen teltek a hetek és a PCOS nem okozott semmi bajt. Érted, hogy milyen mázlistának és áldottnak éreztem magam? Hogy nekem ilyen könnyű volt. Hogy én nem is küzdöttem, hogy nekem nem kellett átélnem egy vetélést…csak úgy összejött. És akkor azt is éreztem, hogy a rengeteg munkának és odafigyelésnek meglett a gyümölcse. Tudjátok, mennyi finomságot nem ettem meg, amit jól esett volna, mert tartottam a diétát? Hogy milyen lehetetlen helyeken, állva, sétálva étkeztem, mert kajaidő volt? Hogy hány embernek magyaráztam el, hogy miért nem ehetek ebből vagy abból? Szóval nem volt könnyű, de én kihívásként fogtam fel és előttem lebegett, hogy a gyermekem élete is múlik azon, hogy betartom-e a szabályokat.
Aztán egyszer csak látszólag teljesen értelmetlenül a 21 hetes ultrahangon azt mondják, hogy alig van kisagya a gyereknek. Hogy mi van?! Hogy nem is a PCOS miatt kell elveszítenem, hanem egy betegség miatt, ami 30 000-ből 1 terhességet érint és balszerencse okozza? Hogy egy évet készültem, hogy 1 hónapot aggódtam, hogy épp elkezdtem örülni, és akkor bumm, azt mondják, hogy ezt most add vissza, és ha ügyes vagy, lesz majd másik helyette. Minden, amiben hittem, egy szempillantás alatt összedőlhetett volna. De nem hagytam.
forrás: http://www.deviantart.com/art/Never-give-up-574985389
Akinek PCOS-e van, annak általában 12 héten belül megy el a baba, hormonprobléma miatt. Van, hogy így derül ki eleve a betegség. Aztán a következő babánál jön a hormonpótlás. Vagy hiába próbálkozik a pár hónapokon keresztül, nem jön össze és kell az orvosi beavatkozás. Erre én cáfolva a PCOS sztenderdeket olyan könnyen teherbe esek, hogy az orvos is ámul, majd úgy veszítem el a babát, hogy az orvos álla is leesik. Ha ezt így nézem, akkor azt mondom, semmi értelme. Timi, őrülj már meg! Hát most kezdheted elölről! Figyelheted a peteérést, számolhatod a napokat, mehetsz a vérvizsgálatra és hozhatod a PCOS sztenderdet.
Tehát nem elég, hogy elment a baba, de nekem a 3 ciklus, amit várni kell, ki tudja hány napos, a peteérés hol van, hol nincs, közben vigyázzak mit eszek, figyeljek mikre gondolok, nehogy a stressz rontsa a helyzetet. És akkor úgy döntöttem, hogy ebből elég. Megértettem a PCOS és a terhesség üzenetét, kinőttem belőle, túlnőttem rajta és úgy döntöttem, nincs szükségem többé a PCOS-re. Már nem kell előcsalogatni magamból a nőt, megérkeztem. Már nem kérdés, hogy akarom-e, hogy 3 gyerek csüngjön rajtam, és közben tudom, hogy a karrierem és szakmai céljaim sem fognak sérülni. Nem kell, hogy petefészek cisztákba tömörüljön mindaz, amit elfojtok. Már nem várok semmire, hogy régóta dédelgetett terveim megvalósítsam. Most van itt az ideje. Eldöntöttem, hogy egészséges vagyok, szívemben érzem, hogy készen vagyok a babára is. Nem félek még egyszer neki vágni, nem adom fel, mindegy, milyen nehéz lesz. Újrakezdem, akárhányszor. ÉN ELDÖNTÖTTEM.
Ha érdekelnek az írásaim, kövess Facebook-on is. Ha olvasnál sport vagy életmódváltás témában, kövesd a https://pilatesmaskepp.cafeblog.hu/ blogom. Ha elmesélnéd a saját történetedet, és nem bánnád, ha a blogon megjelenne, írj nekem:csepelyt@gmail.com
Kommentek