Mostanában sokszor voltam bánatos, de még így is kevesebbszer, mint lehetne. Mert van stratégiám a bánat ellen, amit igyekszem tudatosan alkalmazni. Néha bejön.
Összegyűjtök néhány tippet, gondolatot, amiket tudatosan vetek be, mikor érzem, hogy elönt a babám hiánya, eltölt az irigység, beborít a nagy fekete felhő.
1. Ha látok egy várandós nőt tudatosan nézem és figyelem, hogy üljön bele az agyamba a látványa és elkezdek hozzá jó érzéseket társítani. Például elmondom, hogy nekem is volt és lesz újra szép pockom, kicsi babám, csak várnom kell egy kicsit. Ezt mondogatom, tudatosítom magamban.
2. Felelevenítem, hogy nekem is milyen jó volt, mikor még volt pocakom. És ezt örömmel teszem, és nyugtázom azzal az érzéssel, hogy bár elmúlt, de hamarosan újra lesz.
3. Ha látok egy várandós nőt, próbálom figyelmen kívül hagyni. A szenzoraimat kikapcsolni. Ugyanis szerintem most minden nő terhes, csak én nem. Mert erre fókuszálok és ezt a fókuszt át kell helyeznem máshova. Tehát a napi gyakorlat: nincs terhes nő, csak egy nőt látok.
forrás: http://www.deviantart.com/art/Hope-374413213
4. Terveket szövök, célokat, amiket építgetni tudok. Új élményeket, alkotásokat „szülök”. Ezekkel töltöm az időm. És ezek a tervek nem csak a jövőbeli babáimhoz kapcsolódnak.
5. Ha jön a rossz érzés és van rá lehetőségem, akkor hangosan kimondom vagy elmesélem valakinek és máris könnyebb. Például nyomaszt az irigység vagy bűntudat, akkor elmondom valakinek, hogy most nagyon nyomorultul érzem magam, ezért és ezért. Ahogy kimondom, szinte elszáll.
6. Ha jön a rossz érzés, akkor megpróbálom fülön csípni és értelmezni, hogy mit érzek és miért. Például a múltkor a vonaton ültem, velem szemben egy terhes nő. És figyeltem. Belém nyílalt a fájdalom, mikor a pocakját simogatta. Ezt konstatáltam magamban és próbáltam újraprogramozni.
7. Felsorolom, hogy miért jó, hogy nem most születik babám. Lehet, hogy ez durva vagy mondvacsinált, de el kell ismernem, hogy van előnye is. Most időt nyertem, amit én a munkámmal kapcsolatos céljaim megvalósítására tudok fordítani. Fejben még jobban fel tudok készülni az anya szerepemre. Nem mondom, hogy jobb, hogy nem most lesz baba, de el tudom fogadni és be tudom látni, hogy így sem rossz.
forrás: http://www.deviantart.com/art/garden-of-dreams-115152550
8. Úgy gondolkodom, hogy volt egy szép terhességem és egy babám, aki sajnos nem születhetett élve. A szép részeket erősítem magamban, nem azt, hogy elvesztettem, meghalt, nincs, nem lesz, jaj de rossz. Arra próbálok koncentrálni, hogy valamim volt és ebből valami maradt.
9. Az előttem álló, megnyert babamentes időszakot arra is használom, hogy tanuljak, gyarapodjak önismereti szempontból, hogy csökkentsem az esélyét annak, hogy még egy babám rámenjen a tanulatlanságomra. Nem arra gondolok, hogy orvosi könyveket olvasok, hanem hogy a lelkemet, önvalómat ápolom, tanulva a hibákból, meglépve a szükséges lépéseket, hogy úgy érezzem, a veszteségből mint főnix madár továbbszállok.
10. Töretlenül hiszem, hogy lesz gyermekem, töretlenül vágyom rá. De nem úgy mint a fösvény, akit megbabonáz az arany, hanem mint egy szerelmes, aki messziről várja vissza a kedvesét Tudja, hogy visszajön, tudja, hogy a távolból szereti és ezzel az édes érzéssel, várakozva, vágyakozva, de élettel telve tölti a mindennapjait. Hiszen mindjárt jön a kedves.
A vetéléstörténet epizódjait itt olvashatod.
Ha érdekelnek az írásaim, kövess Facebook-on is. Ha olvasnál sport vagy életmódváltás témában, kövesd a https://pilatesmaskepp.cafeblog.hu/ blogom. Ha elmesélnéd a saját történetedet, és nem bánnád, ha a blogon megjelenne, írj nekem:csepelyt@gmail.com
Kedves Tünde! Köszönöm a jó kívánságodat, amíg tudok, addig reménykedem és az ilyen üzenetek is erőt adnak. El sem tudom képzelni, hogy nektek milyen nehéz lehet, de tiszta szívemből kívánom, hogy bár gyermekeket nem lehet, de az életben legyen sok más örömötök! A remény nem csak arra vonatkozik, hogy gyermek lehet-e vagy sem. Mindig lehet remélni, hogy az életünk jobb lesz, szebb lesz, boldogabb és bármilyen rossz helyzetbe is kerüljünk a reménnyel teli kiutat kell keresni. Én sem tudhatom, mit tartogat még nekem az élet, de remélem, hogy mindig lesz képességem remélni valami jobbat. Sok erőt kívánok nektek és szép, boldog mindennapokat! Timi
Kedves Tímea! Sajnálom hogy elvesztetted a kisbabádat! De csodállak amiért ilyen erős vagy és örülök hogy tudsz reménykedni. Sajnos nekem és páromnak nem lehet gyermekünk. Még csak örökbe sem fogadhatunk. pedig nagyon szeretnénk,de sajnos nekünk nincs remény. Kívánom hogy neked és párodnak hamarosan teljesüljön és legyetek nagyon boldogok! Szeretettel: Tünde