{"version":"1.0","provider_name":"Lelkem szottya","provider_url":"https:\/\/lelkemszottya.cafeblog.hu","author_name":"T\u00edmea","author_url":"https:\/\/lelkemszottya.cafeblog.hu\/author\/pilates_timivel\/","title":"3. r\u00e9sz - Dr\u00e1ga Anya, engedj el!","html":"

Az elm\u00falt napokban istent j\u00e1tszottunk<\/a><\/span>. \u00cdt\u00e9letet mondtuk a gyermek\u00fcnk felett. Nem k\u00e9rt\u00fck ezt a terhet, kaptuk. M\u00e1s lehet\u0151s\u00e9g nem volt, mint helyt\u00e1llni. Ehhez \u00e9n seg\u00edts\u00e9get is k\u00e9rtem. Amellett, hogy folyamatosan im\u00e1dkoztam \u00e9s az \u00e9gi seg\u00edt\u0151immel is besz\u00e9lgettem, tudtam, hogy kihez kell mennem, hogy a lelkem megk\u00f6nnyebb\u00fclhessen.<\/em><\/p>\r\n

Az eddigi \u00e9letem sor\u00e1n \u00e9n \u00fcltem mindig ott, ahol a boldog kismam\u00e1k \u00e9s m\u00e1sok j\u00f6ttek ki az ajt\u00f3n hal\u00e1lra v\u00e1lt arccal. A trag\u00e9di\u00e1k elker\u00fcltek, a szerencse fia voltam. Pof\u00e1tlanul, irigyl\u00e9sre m\u00e9lt\u00f3an szerencs\u00e9s. A bab\u00e1nk megfogan\u00e1sa is annyira csod\u00e1s, annyira v\u00e9letlen, annyira nagy aj\u00e1nd\u00e9k volt, hogy sz\u00e9gyelltem magam, hogy \u00e9n m\u00e9g ebben is csak j\u00f3l j\u00e1rok.<\/strong> Az \u00e9let annyira elk\u00e9nyeztetett, hogy evidenci\u00e1v\u00e1 v\u00e1lt, minden, ami j\u00f3. Ez a trag\u00e9dia, ami elkezdett t\u00f6rt\u00e9nni vel\u00fcnk, a maga perverz \u00e9s szadista m\u00f3dj\u00e1n, de visszar\u00e1ntott a realit\u00e1sba. Az Istent\u0151l kit\u00fcntetett figyelmet kaptam, kaptunk, egy feladattal b\u00edzott meg minket, amir\u0151l \u00fagy gondolta, meg kell birk\u00f3znunk vele. Azt mondta mag\u00e1ban (\u00edgy k\u00e9pzelem): Megtan\u00edtom ennek a k\u00e9t fiatalnak, hogy mi az \u00e9let. Megmutatom az erej\u00fcket,, hogy tudj\u00e1k mire k\u00e9pesek. Megmutatom, hogy egyszer \u00e9s mindenkorra megtanulj\u00e1k, hogy az \u00e9let mennyivel hatalmasabb n\u00e1luk \u00e9s ez a felismer\u00e9s, az ebb\u0151l fakad\u00f3 tisztelet \u00e9s al\u00e1zat lesz az \u00e9n aj\u00e1nd\u00e9kom nekik. Ha megtanulj\u00e1k a leck\u00e9t, ha fel\u00e1llnak \u00e9s tov\u00e1bb mennek, ha szeretettel, hittel tudj\u00e1k tov\u00e1bb folytatni, akkor siker\u00fcl a tervem.<\/em><\/p>\r\n[caption id=\"attachment_33\" align=\"aligncenter\" width=\"219\"]\"the_old_astronomer_by_charlie_bowater-dac7akh\" forr\u00e1s: http:\/\/charlie-bowater.deviantart.com\/art\/The-Old-Astronomer-625157441[\/caption]\r\n

\u00a0<\/em>Egy p\u00e1r pillanat volt, amikor abban hittem, hogy az Isten b\u00fcntet. De szerencs\u00e9re az Isteni \u00e9s minden \u00e9gi er\u0151, az \u00e9let csod\u00e1ja ir\u00e1nti szeretetem \u00e9s rajong\u00e1som, er\u0151sebbnek bizonyult enn\u00e9l az igaz\u00e1n purit\u00e1n, f\u00f6ldi, emberi gondolatn\u00e1l. Hiszem, hogy nincs b\u00fcntet\u00e9s. Feladat van, kih\u00edv\u00e1s van. Ez\u00e9rt j\u00f6tt\u00fcnk ide a F\u00f6ldre, nem lust\u00e1lkodni, hanem dolgozni.<\/strong> Igazs\u00e1gtalan lenne az Istent dics\u00e9rni, mikor j\u00f3l alakulnak a dolgaink \u00e9s az Istent szidni, ha \u00e9ppen rosszul. Hiszen itt vagyok \u00e9n, aki ir\u00e1ny\u00edt, akinek befoly\u00e1sa van a dolgokra. Isten csak lehet\u0151s\u00e9get ad, megb\u00edz\u00e1st ad, de hogy hogyan oldom meg, csak rajtam m\u00falik. Gyer\u00fcnk, v\u00e1rd a feladatokat! \u00c9s j\u00f6jj ki bel\u0151le \u00fagy, hogy t\u00f6bb vagy, mint tegnap volt\u00e1l. Elbukni, elv\u00e9rezni, mi \u00e9rtelme van? Mondd, kit fog ez \u00e9rdekelni? A vil\u00e1g n\u00e9lk\u00fcled, n\u00e9lk\u00fclem is forog tov\u00e1bb, csak \u00e9pp szeg\u00e9nyebben, kicsit szomor\u00fabban, mert egy \u00e9rt\u00e9kes l\u00e9lek nem \u00e1llta a sarat, pedig olyan nagyra t\u00f6rhetett volna.<\/em><\/p>\r\n

Mindezeket a sz\u00edvemben tudtam m\u00e1r, de\u00a0val\u00f3j\u00e1ban\u00a0minderre csak kedd d\u00e9lut\u00e1n j\u00f6ttem r\u00e1, mikor elmentem egy medit\u00e1ci\u00f3ra, pontosabban m\u00e9diumi k\u00f6zvet\u00edt\u00e9sre. Ne ijedj meg, nem vagyok \u0151r\u00fclt. Kedves olvas\u00f3, ez nem kuruzsl\u00e1s volt, nem egy szenved\u0151 n\u0151 k\u00e9ts\u00e9gbeesett h\u00f3kuszp\u00f3kusza. Mindig megyek a sz\u00edvem, az intu\u00edci\u00f3im ut\u00e1n, \u00e9s engem ez h\u00edvott, hogy itt kapok majd v\u00e1laszt, \u00e9s \u00e9n \u0151szint\u00e9n hittem benne. Kor\u00e1bban dolgoztam ebben a spiritu\u00e1lis \u00e9letm\u00f3d k\u00f6zpontban \u00e9s tudtam, hogy Ildihez kell mennem, voltam m\u00e1r n\u00e1la \u201ekezel\u00e9sen\u201d. \u00c1ltal\u00e1ban a meg\u00e9rz\u00e9seim ut\u00e1n megyek, \u00e9s nekem m\u00e9g vas\u00e1rnap bevillant Ildi arca, \u00e9s r\u00f6gt\u00f6n fel is h\u00edvtam. Nem tudtam, mi\u00e9rt megyek, de abban b\u00edztam, hogy kapok seg\u00edts\u00e9get a fels\u0151bb seg\u00edt\u0151kt\u0151l, hogy hogyan kezeljem, hogyan \u00e9rtelmezzen a kialakult helyzetet.<\/strong><\/p>\r\n

Ildihez k\u00e9sve \u00e9rkezt\u00fcnk, mert f\u00e9lren\u00e9ztem az id\u0151pontot. \u00c1goston lent v\u00e1rt az el\u0151t\u00e9rben, \u00e9n pedig az emeleti kis kezel\u0151ben felfek\u00fcdtem az \u00e1gyra \u00e9s becsuktam a szemem. Ildi besz\u00e9l, k\u00f6zvet\u00edt, sugall, k\u00e9r, de nem utas\u00edt \u00e9s els\u0151sorban az \u00e9n lelkemt\u0151l v\u00e1rja, hogy megny\u00edljon. J\u00f6ttek a k\u00e9pek. L\u00e1ttam a bab\u00e1nk MRI felv\u00e9tel\u00e9t \u00e9s l\u00e1ttam egy fekete haj\u00fa, k\u00e9k szem\u0171 kisl\u00e1nyt, ahogy \u00e9des gyermek arc\u00e1val hat\u00e1rozottan n\u00e9z r\u00e1m. \u00c9s l\u00e1ttam ezt a gyermeket 2-3 \u00e9vesen feh\u00e9r kis strandruh\u00e1ban, ahogy fogom a k\u00e9t kez\u00e9t \u00e9s egy z\u00f6ld, d\u00fas kertben s\u00e9t\u00e1lgatunk, tan\u00edtom \u00e9ppen j\u00e1rni. L\u00e1ttam ezeket a k\u00e9peket \u00e9s \u00e9reztem, hogy ez a gyerek egy m\u00e1sik gyerek, nem a pocakomban l\u00e9v\u0151. Besz\u00e9lni kezdtem arr\u00f3l, hogy ha \u00fagy kell lennie, \u00e9n elengedem a kisfiunkat, hogy azt \u00e9rzem az egyetlen j\u00f3 d\u00f6nt\u00e9s az elenged\u00e9se.<\/strong> K\u00f6zben folytak a k\u00f6nnyeim. A kisfiam a m\u00faltam, de a kisl\u00e1nyom a j\u00f6v\u0151m, \u00e9s ezt nem gondoltam, ezt \u00c9REZTEM.<\/strong> Azt\u00e1n l\u00e1ttam a hasam felett egy f\u00e9nyl\u0151 t\u00f6lcs\u00e9rt, benne a magzat cs\u00f6pp test\u00e9t \u00e9s \u00e9reztem, hogy h\u00edvj\u00e1k, hogy megy felfel\u00e9. Ildi k\u00f6zben besz\u00e9lt \u00e9s amir\u0151l \u0151 besz\u00e9lt, ugyanaz volt, mint amit \u00e9n \u00e9reztem. Hogy a kis l\u00e9lek azt k\u00e9ri, engedj\u00fck el. Egyszer csak Ildi a gyermekem nev\u00e9ben hozz\u00e1m kezdett besz\u00e9lni, \u00fagy kezdte \u201edr\u00e1ga Anya\u201d. Azt hittem a sz\u00edvem meghasad. Arr\u00f3l besz\u00e9lt nekem a kisfiam, hogy tudja, hogy szeretem, de akkor is mennie kell. Hogy lesz m\u00e9g nek\u00fcnk gyermek\u00fcnk \u00e9s hogy \u0151 is visszaj\u00f6n majd a F\u00f6ldre, de most k\u00e9ri, hogy engedj\u00fck el. \u00c9s \u00e9n csak s\u00edrtam, sirattam, mert a sz\u00edvemben \u00e9reztem a bizonyoss\u00e1got, hogy \u00edgy kell lennie. Azt\u00e1n \u00e9n is besz\u00e9ltem, b\u00facs\u00fazkodtam \u00e9s h\u00e1l\u00e1t mondtam mindaz\u00e9rt, amit kaptunk t\u0151le. \u00c9s egyszer\u0171en csak k\u00f6nnyebb lett a lelkem, a sz\u00edvem, mert elfogadtam, hogy\u00a0ezt k\u00e9ri, hogy a legnagyobb k\u00f6teless\u00e9gemet teljes\u00edtem, ha el tudom \u0151t engedni, \u00fagy hogy az \u00e9n sz\u00edvem is megnyugv\u00e1st tal\u00e1l.<\/strong><\/p>\r\n[caption id=\"attachment_35\" align=\"aligncenter\" width=\"352\"]\"shine_by_charlie140588\" http:\/\/charlie-bowater.deviantart.com\/art\/shine-163354032[\/caption]\r\n

Az \u00e9breszt\u0151 ut\u00e1n nagy nyugalom sz\u00e1llt meg, elemezgett\u00fck m\u00e9g az \u00e9rz\u00e9seimet. M\u00e9g egyszer felsoroltam mosollyal az arcomon, hogy mi\u00e9rt vagyok h\u00e1l\u00e1s. Hogy mekkora csoda, ami t\u00f6rt\u00e9nt vel\u00fcnk. Majd felkeltem, lementem \u00c1gostonhoz. Tudni kell, hogy kett\u0151nk k\u00f6z\u00fcl \u0151t l\u00e1tsz\u00f3lag jobban megviselte, ami t\u00f6rt\u00e9nt. H\u00e1nyingere volt, alig evett, \u00f6nmag\u00e1t okolta napokon kereszt\u00fcl. Neki az elm\u00falt napok v\u00edv\u00f3d\u00e1sai alatt nem t\u0171nt j\u00f3 v\u00e1laszt\u00e1snak a fogyat\u00e9kos gyermek v\u00e1llal\u00e1sa sem, de att\u00f3l is f\u00e9lt, hogy el kell veszejteni ill. hogy nekem szenved\u00e9sek k\u00f6zepette kell megsz\u00fcln\u00f6m. Szerencs\u00e9tlennek, rem\u00e9nytelennek l\u00e1tta a helyzet\u00fcnket. Majd a medit\u00e1ci\u00f3 ut\u00e1n, ahogy odamentem hozz\u00e1 mosolyogva, az els\u0151, amit mondott az volt, hogy j\u00f6v\u00fcnk-e ide m\u00e1skor is. Mert \u0151 megnyugodott.<\/strong> Gondolkozott, \u00e9s most m\u00e1r pontosan l\u00e1tja, hogy nem vagyunk szerencs\u00e9tlenek. \u00c1ldottnak nevezett minket, \u00e9s azt mondta el tudja fogadni, b\u00e1rmi is t\u00f6rt\u00e9njen, b\u00e1rmit is v\u00e1lasszak. Arr\u00f3l besz\u00e9lt ez a z\u00e1rk\u00f3zott f\u00e9rfi, ez a f\u00e9rj, ez a majdnem apa, hogy a bab\u00e1nknak milyen csod\u00e1latos lehetett, hogy hozz\u00e1m ilyen k\u00f6zel volt, \u00e9s hogy irigyli \u0151t \u00e9rte.<\/strong> \u00dagy \u00e9reztem, hogy a lelke megny\u00edlt \u00e9s valahol tal\u00e1lkozott az eny\u00e9mmel. A k\u00e9t l\u00e9lek pedig egym\u00e1sba kapaszkodva \u00f6r\u00f6mt\u00e1ncot j\u00e1r, mert v\u00e9gre a saj\u00e1t \u00e9let\u00e9t \u00e9li, a saj\u00e1t d\u00f6nt\u00e9seit hozza meg \u00e9s a lelkek mindebben egym\u00e1sra tal\u00e1ltak. \u00c1goston dics\u00e9rt, im\u00e1dott, minden \u00e9rt\u00e9kem\u00e9rt, amit eddig evidensnek tartott. B\u00e1nta, hogy f\u00e9lt kor\u00e1bban \u00e9s nem \u00e9rtette m\u00e1r \u00f6nmag\u00e1t. \u00c9s azt mondta l\u00e1tott egy kisl\u00e1nyt\u2026Egy kisl\u00e1nyt?<\/strong> \u2013 k\u00e9rdeztem. Hiszen \u00e9n is azt l\u00e1ttam!<\/em> \u00c9s minden, amit \u00c1goston elmes\u00e9lt, velem is megt\u00f6rt\u00e9nt a medit\u00e1ci\u00f3 sor\u00e1n \u00e9s \u0151 azel\u0151tt mondta nekem mindezt, hogy elmes\u00e9ltem volna a saj\u00e1t t\u00f6rt\u00e9netem. Ott a medit\u00e1ci\u00f3 alatt a f\u00f6ld \u00e9s az \u00e9g egy pillanatra \u00f6ssze\u00e9rt, \u00e9s ami r\u00e1m hatott, az r\u00e1 is ugyan\u00fagy. Mi ez ha nem Isten aj\u00e1nd\u00e9ka?<\/strong><\/p>\r\n

Elmondani, le\u00edrni mindezt \u0151r\u00fclet. A kedves olvas\u00f3 biztos azt hiszi, hogy spiritu\u00e1lis l\u00e9gv\u00e1rat \u00e9p\u00edtett mag\u00e1nak a k\u00e9t \u0151r\u00fclt, mert meghasadt a sz\u00edv\u00fck. De aki ismer minket, azt tudja, hogy enn\u00e9l mindketten okosabbak vagyunk. Nem f\u00e9l\u00fcnk a val\u00f3s\u00e1ggal szembe n\u00e9zni \u00e9s az \u00f6n\u00e1m\u00edt\u00e1s nem kenyer\u00fcnk.<\/strong> Ami ott vel\u00fcnk t\u00f6rt\u00e9nt, az megt\u00f6rt\u00e9nt \u00e9s mindkett\u0151nket feloldozott a d\u00f6nt\u00e9sk\u00e9ptelens\u00e9g, a b\u0171ntudat, \u00e9s f\u00e9lelem terhei al\u00f3l. Felel\u0151ss\u00e9gteljes d\u00f6nt\u00e9st hoztunk, nem felment\u00e9st kaptunk. Mi att\u00f3l a napt\u00f3l kezdve a fiunkra nem \u00fagy gondoltunk, mint egy vesztes\u00e9gre, hanem mint egy aj\u00e1nd\u00e9kra.<\/strong> Nem volt benn\u00fcnk k\u00e9ts\u00e9g, hogy az elenged\u00e9se, visszaenged\u00e9se a j\u00f3 d\u00f6nt\u00e9s. Ami f\u00e9lelem maradt az a terhess\u00e9g megszak\u00edt\u00e1s purit\u00e1n, fizikai volta miatt maradt meg.<\/p>\r\n

Folytat\u00e1sa k\u00f6vetkezik! Kattints a k\u00f6vetkez\u0151 r\u00e9sz\u00e9rt!<\/a><\/em><\/p>\r\n

\u00a0<\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/lelkemszottya.cafeblog.hu\/files\/2016\/08\/shine_by_charlie140588-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}