Vendégsztori 9. – Négy gyermekkel is harmóniában

Ez egy vendégtörténet a “Csak egy nap az életünkből” felhívásomra. Meséld el, milyen egy napod. Anyaként, hogy érzed magad. Írj őszintén! Küldd el nekem a csepelyt@gmail.com címre és legyen közkincs, hogy mindenkinek adjon valamit!

Nem is tudom hol kezdjem, hisz minden napunk más, de mégis mindig ugyan olyan… Nem is tudom, hogy tudnám ” belezsúfolni ” röviden… 

Olvasgatom a vendégsztorikat, nyilván sokadszorra nekifutva, mint ahogy ennek a kis ” szösszenetnek “is. Mindbe van valami, amibe magamra ismerek, hisz mind érzelmi vasúton csücsülünk, mind vagyunk magányosak, de olykor meg a felhők felett járunk, van hogy sírva fakadunk a semmin, és van, hogy mesét nézünk akkor is. ha nincsenek gyerekek, vagy épp alszik. Mindenkinek vannak rossz napjai, minden nap van egy kis hiszti a gyereknek valamiért, épp fogzik,  így van hogy sokszor úgy érzem, hogy most jól jönne valami ami már nem kávé. De még csak reggel 10 van így ez elmarad…Vannak napok, amikor csak azt kívánom hogy legyen már vége és van amikor mintha megállna az idő még ha csak egy pillanatra is, mert épp elvesztem a gyerekem szemeiben, vagy épp a kis érintését élvezem csendben…

 

 

Ha elalszik, ami mostanában egy több órás művelet, akkor meglesem a híreket, “barangolok “a neten , vagy épp ezt az emailt írom kb. 4 órája, ahogy időm engedi.  Jönnek velem szembe a különböző posztok, van amin elszörnyülködöm és van amiért hálát adok azért amim van. 4 gyerkőcünk van, a negyedik szivárványbaba, ezért azt hiszem talán másképp élem meg a mindennapokat a tragédiáink után. Sokszor látom, hogy eltűnt gyerekeket keresnek a szülei, hogy milyen betegségekkel küzdenek a gyerekek , hogy anyák és apák halnak meg hosszú betegség után, vagy épp a szülèsben, hogy koraszülött baba az életéért küzd vagy hogy épp beraktak egyet egy kórházi inkubátorba… Ilyenkor vagyok hálás, hisz egyik gyerekem sem tűnt el,  egészségesek és minden egyes rossz nap rámutat arra, hogy lehetne rosszabb is, és tudom, hogy mindig az adott helyzetben azt éljük meg a legrosszabbnak, ami velünk történik, de lehetne rosszabb is… 

 

Én is mosok, főzök, takarítok, mint mindenki más, de van, hogy az ebéd addigra készül el, mire a család többi tagja haza ér. Nem azért mert lusta voltam, hanem mert így alakult a napunk. Van hogy nem tudok felmosni naponta, kétnaponta, de nem is várom a köjált látogatóba. Ha már nem ragad a padló a teától, amit reggel kifolyattak a gyerekek, úgy érzem, már jó vagyok.

 

Azt hiszem egy kicsit másképp látom a napjaim mint mások, másképp élem meg, persze nekem is vannak “inkább ne szólj hozzám, ha élni akarsz” napjaim… De 18 èv együttlèt után, apa ezt tökéletesen tudja kezelni egy táblacsokival,  mit mondjak kisimulnak az idegeim tőle. Szerencsés vagyok, hogy ő van nekem és minden napért, amit együtt tölthetünk 

 

Továbbra is lelkes Lelkem szottya olvasó maradok . Szèp napot mindenkinek, sok erőt akinek arra van szüksége és kitartást, a holnap jobb lesz!