Ez egy vendégtörténet a “Csak egy nap az életünkből” felhívásomra. Meséld el, milyen egy napod. Anyaként, hogy érzed magad. Írj őszintén! Küldd el nekem a csepelyt@gmail.com címre és legyen közkincs, hogy mindenkinek adjon valamit!
Az én történetem az anyaságról. 8 hónapja született a Kisfiam imádom igazi csoda, hogy ő velünk van, de néha egyedül érzem magam nagyon egyedül. Általában reggel 7 órakor kelek párommal, ő megy dolgozni, megcsinálom neki a kávéját és beviszem neki. Alig lehet felébreszteni sokszor, sajnos megszokta a jót nagyon hamar… Csinálok neki reggelit, főzök neki teát, munkába berakom az ebédjét, közbe felébred a manó és neki is csinálok reggelit, megetetem, pelus csere stb… Én még nem voltam wc-n, nem ültem le nyugodtan meginni a kávémat.
Lerakom játszani, elpakolok, elindítok egy mosást, takarítok. Mindennek közbe hatszor nekifutva, mert vagy olyan helyre mászik be ahonnan nem tud kijönni vagy beveri a buksiját stb. Vigasztalom, fogzunk és nyűgös, nem haladok! Közbe neki is főzök ebédre, ha szerencsém van, nem ég oda! 10 körül vissza alszik egy félórára! Ha végez a mosógép, addigra kiteregetek. Iszok egy korty kávét, mert már éhen halok, de van annyi dolgom, piszok van idegesít. Felmosok a konyhába, erre már fel is kelt a kisfiam, akkor játszunk. Eszünk, ha az idő is engedi, sétálunk, de ez mostanában nem jön össze. Egész nap hozzá beszélek, senki máshoz. Szeretném nagyon, de nem jön senki, se mama, se papa, se senki nincs. Semmi segítsem, egyedül vagyok , nincsenek barátaim, senkinek se tudok panaszkodni.
Photo by Sydney Sims on Unsplash
Fél 5 fele hazaér párom, ilyenkor még szunyál a manó, csinálok neki kávét és iszok egyet én is. Felrakom a vacsit főzni, váltunk pár szót. Este 7-8 óra között pancsi a manónak és fél 9-9 között vacsi. Ilyenkor párom etet. Valamelyik nap gondoltam este elpakolok még etet, erre lecseszett, hogy nem tud aludni a manó mondtam neki, de engem ez vár reggel, nem akarom. Nézz szét, kupi van, nem baj szerinte…engedtem neki… Gyenge vagyok nagyon, gyenge és nem tudok kiállni magamért.
Letusolok, leülök a nappaliba addigra ő a számítógépet bújja. Szólok hozzá, nem figyel, megint egyedül vagyok… Kezdek beleunni ebbe az egészbe.Ő előadja, hogy neki ennyi kell, hogy kikapcsoljon. Na de én???? Én sosem kapcsolok ki, kelek éjszaka a manóhoz, ha kell! Neki is igyekszem megfelelni, minden nap főtt ételt visz munkába, minden nap!! Pedig néha nekem is jó esne lazulni, de ez a válasz: itthon vagyok, nem hiszi el, hogy nincs időm semmire… Pedig nincs és nincs társaságom semmi, egyedül vagyok a manóval, csak ő ad erőt a napokhoz senki más. Néha depisnek érzem magam, sokat morgok párommal de nem érti a miértjét, hogy mi lehet az oka. Ha elmondom neki, akkor egy hétig jó minden, majd kezdődik elölről. Imádom az anyaságot. de be kell látnom, én mint személy mint nő kezdek elveszni! Örülök, ha néha hajat tudok mosni nyugodtan. Ja és persze délutáni alvásnál ott kell feküdnöm végig a kisfiam mellett, mert nem alszik, ha megérzi, hogy sokáig nem vagyok a szobában. Kimerültem teljesen!
Ha érdekelnek az írásaim, kövess Facebook-on is. Ha olvasnál sport vagy életmódváltás témában, kövesd a https://pilatesmaskepp.cafeblog.hu/ blogom. Ha elmesélnéd a saját történetedet, és nem bánnád, ha a blogon megjelenne, írj nekem:csepelyt@gmail.com
Kommentek