Ez egy vendégtörténet a “Csak egy nap az életünkből” felhívásomra. Meséld el, milyen egy napod. Anyaként, hogy érzed magad. Írj őszintén! Küldd el nekem a csepelyt@gmail.com címre és legyen közkincs, hogy mindenkinek adjon valamit!
Nos egy újabb nap eltelt…. mi is történt ma pörgessük át.
Tegnap éjjel megint fogalmam sincs hányszor ébredt az én lassan 9 hónapos nagy-kicsi fiam. Már egy ideje nem számolom, de ötször/ hatszor vagy hétszer, sokszor, az biztos. Egyébként azért nem számolom, mert kb. 3 hónapos kora óta, megkapom a kérdést hogy: és éjszaka mennyiszer ébred még? Eleinte őszintén válaszoltam, és megkaptam, hogy úristen hogy bírod, adj neki tápszert, vizet…. majd 5 évesen alszik stb. bölcsességek. Dolgozunk az ügyön, de ezeket hallva, úgy döntöttem, erre a kérdésre a válaszom: Igen alszik, változó mennyit ébred. Szóval így telt a tegnap éjszaka is, de a reggeli ébredés az fix, így ma is 7 órakor ébredt Zé.
Még egy kis sztori a tegnapi napról. Zénak még nincs foga, pontosabban a tegnapi napig én azt hittem. Apa két kacagás és fejre állítás között megnézte, hogy állnak a fogacskák és láss csodát, ott volt egy áttört fogacska és egy lassan kibújó másik. Apától persze megkaptam viccesen (de azért nem esett jól), hogy milyen Anya vagyok, hogy nem veszem észre, hogy kijött a gyerek foga. De hát nem sírt, nem ébredt gyakrabban, nem folyt a nyála jobban mint 4 hónapja, nem volt hőemelkedése, nem volt hasmenés…. akkor honnan kellett volna észrevennem? Erről most csöppet lemaradtam… de attól még csak nem vagyok rossz anya!?
forrás: Unsplash
Na de térjünk vissza a mai napra…. reggeli ébredés most kifejezetten nyűgösen indult, de van ez így, és teljesen megértem a Huncim. Sötét borult, esős idő van és én se repdesek. De a szerda jó nap, mert ilyenkor megyünk baba-mama jógára. Reggeli Anya-fürcsi, kávé, reggeli, Zé etetőszékbe, gyerekdalok a tv-ben, gyümis zabkása a babának. Majd öltözés és indulás. Annyira jó, mert mikor mondom Zének, hogy megyünk sétálni, vagy jógára akkor ő már gyorsan odamászik a babakocsihoz. Ilyenkor előtör a büszke anya énem, hogy milyen okos az én pici fiam. Általában babakocsival megyünk és a 30 perc séta alatt le tudunk egy alvást, míg odaérünk. Szeretem, hogy olyan barátságos Zé, jógán nagyon szereti a gyerekeket, a többi anyukát, nem irigy a játékaira és bátran elveszi mások játékát. Bár van olyan kisfiú, aki fél tőle pedig nála fiatalabb Zé 3 hónappal. Kicsit határozott a lelkem…. vajon ez a későbbiekben hova vezet majd? Csak reménykedem, hogy ez az állandó kíváncsiság a hasznára válik. De azt is látom, hogy van olyan anyuka, akit zavar Zé közvetlensége és félti a pici fiát már most tőle, pedig ő csak barátkozik. Minden esetre én hagyom, menjen fedezze fel, mi az élet…. de lehet rá kellene szólnom?
Jóga végén mantrázom, hogy nehogy legyen kakis pelus, mert bevallom, nem olyan egyszerű néha az örökmozgóm tisztába tenni, így ha nincs nagy baj, kerülöm közösségben a tisztába tevést. Szerencsére megúsztuk, így indulás haza, persze félúton megunja a babakocsit és eszeveszett sírással ezt tudatja is velem. Babakocsiból ki és cipelem a gyereket, tolom a babakocsit. Mindeközben azt nézem, hogy ki néz rám megvetően, ki szánakozva, ki együttérzően. De szerintem ezt csak én képzelem bele, hogy az utca embere foglalkozik velünk…. sovárogva nézem ilyenkor azt az anyukát, akinek a babója szépen ül a babakocsiban és lazán tologatja. Na azért nekünk is van ilyen alkalom, és olyankor boldogan 10 centivel a föld felett lebegve büszkén vonulok, milyen klassz kisfiam van, milyen klassz anya vagyok. És mikor benéz hozzá egy járókelő és kedvesen rájuk mosolyog, akkor igazi supermomnak érzem magam. Valahogy csak hazacihelődtünk, útközben még útba ejtettük a piacot kis pékáru és gyümölcs vásárlásáért.
Általában egy óra körül ebédelünk, ma látogatóba jött az anyósom, mindig ebédidőben jön. Sajnos mióta szültem anyós lett… ezt ma is megmutatta, mai ebédünk cukkinis rizs volt csirkével és megkaptam, hogy “mi nem szoktunk rizst enni”. Erre csak annyit mondtam, hogy ti lehet hogy nem szoktatok, de mi szoktunk…. Mikor árad belőle a rosszindulat és hol kössek bele a gyereknevelésébe, olyankor jön a sárkány anya, hogy remélem a pici fiam majd nem szeret nála lenni és így nem kell sokat találkozni vele.
Ezek után az este már simán eltelt, pici séta, nagy kacagások, közös játék, imádom pancsizás, ami hisztivel végződik, mert rövid a fürcsi, mert Zazu olykor ekcémás és vigyázok a kicsi bőrére. 15 perc leizzadós pizsibe öltöztetés. Alvásra hangolódás. Baba alszik, én kipurcantam ma is. Ahhoz megint semmi erőm, hogy a kedvesemnek újra nő legyek. Talán majd holnap…. vagy mikor jön el végre az a nap!!?? Gyere csak gyere, már úgy várlak!!
Végig nézve a napomat, szerintem ezerarcúak vagyunk, mert ma is voltam anyatigris, anyasárkány, supermom, paramami és “csak” anya! De egy biztos, a világ legboldogabb embere vagyok, és nekem a világon a legjobb.
Ha érdekelnek az írásaim, kövess Facebook-on is. Ha olvasnál sport vagy életmódváltás témában, kövesd a https://pilatesmaskepp.cafeblog.hu/ blogom. Ha elmesélnéd a saját történetedet, és nem bánnád, ha a blogon megjelenne, írj nekem:csepelyt@gmail.com
Kommentek