Vendégsztori 2. – Eltűntem ebben a házasságban

Ez egy vendégtörténet a “Csak egy nap az életünkből” felhívásomra. Meséld el, milyen egy napod. Anyaként, hogy érzed magad. Írj őszintén! Küldd el nekem a csepelyt@gmail.com címre és legyen közkincs, hogy mindenkinek adjon valamit!

Őszintén szólva, mióta házasságban élek és gyermeket nevelek, eltűnt az ÉN. Igazából az is nagy boldogsággal tölt el, ha hajat mosok, mielőtt nem alszom el.

 

Ugye a fiam, Dávid már 4 éves, ovis. Tehát 6-kor kelek, mosdok, öltözök, keltem Dávidot, elkészítem, hogy elvigyem oviba és visszaérjek 8-ra, hogy kezdhessem a munkát. Részidős telemarketinges munkát végzek napi 4-5 órában. Mit ne mondjak, az emberekből már délre elegem van teljesen ezáltal. 8-tól 12-ig, esetenként 13 óráig dolgozok. Aztán jöhet a vacsikészités, amit 3 óráig be kell fejeznem, mert akkor újból megyek az oviba. Segítségem nuku. Tehát se nagyszülő, se apuka, senki nem tud segíteni. Hazaérünk kb. 4 órára az oviból, amikor is kezdődik a folytatás… Mosogatás, vasalás, mosás, ha valakinek kiszakadt ruhája van, akkor varrás. Közben férjem hazajön a munkából, közös vacsi, fürdés…én itt már filmszakadással küzdök. Miután a fiúnk elaludt kb. 10 óra környékén, addigra döntenem kell, hogy szedjem-e össze a szétesett fejem, és töltsek apával kettesben egy kis időt, vagy ha tudok, aludjak egy nagyot. Természetesen mindkettőre szükség van, de az egész napos “mozgalom” egyszerűen kihat rám. Ez a mókuskerék zombivá tesz. Kétélű kard, mert ha ilyenkor befeszülök, akkor egyszerűen nem tudok aludni, ami azt eredményezi, hogy miközben mindenki alszik, én a másik szobában sírógörcsözök, hogy rossz feleség vagyok-e, szeret-e a fiam, ha nem csinálok mindig mindent jól. Mi lesz a követendő példája? Több időt kellene mindkettőjükkel töltenem. De hogy ha egyszer minden rám szakad? És hogy legyek boldog anya, ha nőként/feleségként se érzem magam teljesnek?

 

Takarítás: mindig elcseszem férjem szerint. Nem vagyok elég alapos. Tényleg próbálok jól csinálni mindent, de mindig talál utánam a Kedvesem egy poros nyomot, vagy egy apróságot, és ez kiakaszt. (Kapdosok…Belekezdek valamibe, aztán jön az: “Anyaaa, kaka, pisi, éhes, szomjas vagyok, játszani akarok….” )Mert amúgy be is segíthetne a férjem ellenőrzés helyett. Persze apucinak jár a konditerem, mert ő munkás ember, jár a relax. Hol van az én relaxom? Jaa, hogy a bevásárlásnál már kimerült ez a limit…

 

Ezért ma fogom, és a vacsora után szépen apuci játszik a fiával, mert én bizony házi wellnesst tartok. Szépen megfürdök, és remélhetőleg a körömlakkom is előkerül. Aztán összeszedem magam mint Sz@rospista neve napján, mert igenis szükségem van rá, hogy be ne kattanjak.