Ez egy vendégtörténet a “Csak egy nap az életünkből” felhívásomra. Meséld el, milyen egy napod. Anyaként, hogy érzed magad. Írj őszintén! Küldd el nekem a csepelyt@gmail.com címre és legyen közkincs, hogy mindenkinek adjon valamit!
Őszintén szólva, mióta házasságban élek és gyermeket nevelek, eltűnt az ÉN. Igazából az is nagy boldogsággal tölt el, ha hajat mosok, mielőtt nem alszom el.
Photo by rawpixel on Unsplash
Ugye a fiam, Dávid már 4 éves, ovis. Tehát 6-kor kelek, mosdok, öltözök, keltem Dávidot, elkészítem, hogy elvigyem oviba és visszaérjek 8-ra, hogy kezdhessem a munkát. Részidős telemarketinges munkát végzek napi 4-5 órában. Mit ne mondjak, az emberekből már délre elegem van teljesen ezáltal. 8-tól 12-ig, esetenként 13 óráig dolgozok. Aztán jöhet a vacsikészités, amit 3 óráig be kell fejeznem, mert akkor újból megyek az oviba. Segítségem nuku. Tehát se nagyszülő, se apuka, senki nem tud segíteni. Hazaérünk kb. 4 órára az oviból, amikor is kezdődik a folytatás… Mosogatás, vasalás, mosás, ha valakinek kiszakadt ruhája van, akkor varrás. Közben férjem hazajön a munkából, közös vacsi, fürdés…én itt már filmszakadással küzdök. Miután a fiúnk elaludt kb. 10 óra környékén, addigra döntenem kell, hogy szedjem-e össze a szétesett fejem, és töltsek apával kettesben egy kis időt, vagy ha tudok, aludjak egy nagyot. Természetesen mindkettőre szükség van, de az egész napos “mozgalom” egyszerűen kihat rám. Ez a mókuskerék zombivá tesz. Kétélű kard, mert ha ilyenkor befeszülök, akkor egyszerűen nem tudok aludni, ami azt eredményezi, hogy miközben mindenki alszik, én a másik szobában sírógörcsözök, hogy rossz feleség vagyok-e, szeret-e a fiam, ha nem csinálok mindig mindent jól. Mi lesz a követendő példája? Több időt kellene mindkettőjükkel töltenem. De hogy ha egyszer minden rám szakad? És hogy legyek boldog anya, ha nőként/feleségként se érzem magam teljesnek?
Takarítás: mindig elcseszem férjem szerint. Nem vagyok elég alapos. Tényleg próbálok jól csinálni mindent, de mindig talál utánam a Kedvesem egy poros nyomot, vagy egy apróságot, és ez kiakaszt. (Kapdosok…Belekezdek valamibe, aztán jön az: “Anyaaa, kaka, pisi, éhes, szomjas vagyok, játszani akarok….” )Mert amúgy be is segíthetne a férjem ellenőrzés helyett. Persze apucinak jár a konditerem, mert ő munkás ember, jár a relax. Hol van az én relaxom? Jaa, hogy a bevásárlásnál már kimerült ez a limit…
Ezért ma fogom, és a vacsora után szépen apuci játszik a fiával, mert én bizony házi wellnesst tartok. Szépen megfürdök, és remélhetőleg a körömlakkom is előkerül. Aztán összeszedem magam mint Sz@rospista neve napján, mert igenis szükségem van rá, hogy be ne kattanjak.
Ha érdekelnek az írásaim, kövess Facebook-on is. Ha olvasnál sport vagy életmódváltás témában, kövesd a https://pilatesmaskepp.cafeblog.hu/ blogom. Ha elmesélnéd a saját történetedet, és nem bánnád, ha a blogon megjelenne, írj nekem:csepelyt@gmail.com
A szerző nagyon köszöni mindenkinek a segítő hozzászólásokat! Sajnos, nem olyan egyszerű a helyzete. Egészségügyi probléma miatt nem eshet könnyen teherbe, egy vetélésen még nem tette túl magát és a férj nem szeretne gyereket. Ráadásul az anyósékkal közös udvarban élnek,így onnan is túl nagy a befolyás. De igyekszik és épülni próbál a javaslatok alapján.
Így van. Ki kell próbálni, hogy a kritizáló fél jobban tudja-e, vagy sem. Ha igen, akkor övé terep, hiszen kiérdemelte, nemde? 🙂 Ez lehet a feladatelosztás egyik működő alaptézise, ugyanakkor arra is figyelni kell, hogy ez ne legyen utána “szentírás”. A leosztott területek közötti átjárhatóságot azért célszerű fenntartani, mert nehézség (idő-, energia hiányában), vagy betegségnél ideiglenesen a “második vonal” is be tud segíteni, át tudja vállalni. Emellett a saját területek egyhangúságban történő végzésével picit felfrissülünk, jobban értékeljük a másik ebbéli ténykedését, visszatérésünknél jobban örülünk a saját (könnyebben megoldható) feladatainknak és nem utolsó sorban a másik fél sem érzi magát egyedül a nála keletkező gondokkal.
Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe került. Valószínű, hogy jó feleség, mert igyekvő. Ez már önmagában is minősíti. A fontossági sorrendet célszerű meghatározni a maga értékén (hasznosságán) kezelve.Én személy szerint megértem a hölgyet, hogy minden igyekezete ellenére sem tudja teljesen lefedni a feladatrendszerében keletkező minden igényt. Folyton deficitben van és ez hosszú távon bomlasztó. A nyomasztó érzést, ilyenkor az ember a házasságához köti, ami által viszont csalódik abban, amiben a boldogságát kereste. De nem kell mindent mindig és főleg egyedül csinálnia. Érdemes lenne a férjet bevonni a feladatrendszerbe hiszen azok nem nemre, szerepre szabottak. Sokkal inkább a személyes adottságra, lehetőségekre és a pillanatnyi helyzetre kell, hogy épüljenek. Meg kell mutatni az összefüggéseket és a várható eredményeket, hogy közvetve miért is érdekelt a másik fél is abban, hogy szükség esetén önkéntesen, vagy felkérésre átvegyen az önmagától egyenlőtlenül eloszló feladatokból. További lehetőség egyes faladatok tudatos kihagyása,ritkítása, vagy háztartási alkalmazott időszakos, vagy rendszeres bevonása. Vadas Szilviának igazat adok abban, hogy rátereli a másik figyelmét a feladat átvétel lehetőségére, azonban ezt célszerű kéréssel és lehetőleg a belátást is magába foglaló formában megtenni. Az “apukám, ha nem tetszik valami, rakd arrébb” változat nekem túl nyersnek tűnik és kimerül egy másik fél által megforgalmazott igény elhárításában. Mindezt egy támadás-ellentámadás formájában, ami tulajdonképpen észrevétlenül is harcoló felekké változtatja a házastársakat. A harcban viszont mindig van (energia)veszteség, van vesztes és győztes szerep. Ez viszont hosszú távon azt eredményezi, hogy a gyakorta vesztes fél lassan “elhalkul” a kapcsolatban, ritkul az igényeinek kinyilvánítása míg az uralkodó fél elveszti a naprakészségét a másik mindenkori (lelki)állapotáról, így a félreértések, félre értelmezések gyakorisága megnő, ami további bonyodalmak forrása lehet.
Nem kell mindent neked csinálni. Volt 2 eset, az egyik amikor beszólt a párom, hogy túl sokat költök a heti bevásárlásra, akkor közöltem vele próbáld meg Te. Utána minden pénteken Ő csinálta a heti bevásárlást a listám alapján-sőt olyanokat is megvett amit nem kértem. Ő sem költött kevesebbet, de nem mert szólni Azóta béke ven ezen a téren. A másik a fürdőszoba volt. Megmondtam neki mutassa meg, ha Ő jobban tudja. Azóta szombatonként ez az Ő reszortja. Lehet ám bánni a pasikkal, ha ügyesen csinálod. 🙂
Szerintem vállalj még gyerekeket. Akkor nem fogsz azon agyalni, hogy jól csinálod-e, jó anya vagy-e. Hülyeség. Kb 15 éves kora körül derül ki, jól csináltad-e. Addig pedig csináld ahogy tudod. Csak egy dolog fontos – mutatsd meg neki – mennyire szereted. A többi nem fontos, ne is agyalj ezen. Amúgy a legnagyobb ajándék egy gyereknek ha van tesója!
Én a helyedben azt csinálnám , h “apukám ! Ha nem tetszik vmi , rakd arrébb ! Neked is van kezed !” Az én férjem is hajlamos ilyenekre , de pikk pakk lerendezem !