Rendhagyó bejegyzés következik. Vajon észreveszed, hogy a különböző verziók között, mi az alapvető különbség? Figyelem! Ez egy tollgyakorlat számomra, nektek pedig egy tanító jellegű írás. Bár az én napom leírása az alap, de nem minden nézet és állítás igaz rám. A szövegetek úgy fogalmaztam meg, hogy a tanító, önismeretet segítő üzenet átjöjjön. Szerintem felismered majd, hogy melyik az én valóságom
Verzió 1:
Reggel 8:30-kor ébredtünk. Megreggeliztünk. Lidinek banánt adtam. Felöltöztünk és 9:30 felé elindultunk a metróhoz, mert mentünk egy anyuka otthonába tornázni. Én tartom neki az edzést a szülést követi időszak 6. hetétől. Túlöltöztünk, meleg volt a metrón. Az anyukával le tudtuk a szokásos tornát, majd eljöttünk onnan. A piacon vettem húst és a boltban még ezt-azt. Lidus elaludt a hátamon. Itthon későn ebédeltünk, még megcsináltam a püréjét. Ebéd után játszottunk, felmostam, rendet tettem. Vártuk a délután érkező kismamát tornázni. Lidus az új szokásai szerint 15 óra felé elaludt, majd egyszer vissza kellett altatnom, de végül 2 órát sikerült aludnia. A kismama megérkezett, tornáztunk. Lidus körülöttünk játszott. A torna után főztem, vártuk a férjem haza. Vacsoráztunk, most a férjem a babával játszik, én írok.
Verzió 2:
Reggel 8:30-kor ébredtünk, mert Lidike egyszerűen tovább akart aludni, nem tudtam mit csinálni. Lidinek banánt adtam, de olyan fura mostanában, nem mindent eszik meg szívesen. A reggeli rituálé nehézkes, mert a baba nem mindig viselkedik jól. Az idő annyira meleg volt, borzasztó, megsültem a metrón, egyszerűen nem volt levegő. Az emberek sietnek, nem veszik észre, hogy ott a gyerek a hátamon, annyira idegesítő. Minden jármű túl gyorsan jött, hamarabb odaértem, vennem kellett egy szendvicset, hogy húzzam az időt. A torna után hazafelé nem örültem, hogy boltba kell mennem, de hát ételt kell csinálnom a családnak. Itthon már nagyon éhes voltam, muszáj voltam csokit enni, nehogy éhen haljak, a hülye csoki miatt, majd romlik az inzulinrezisztenciám. Lidinek is pürét kellett csinálnom, micsoda procedúra, de muszáj, hogy frisset kapjon. Délután kénytelen voltam felmosni, rendet rakni, mert mit szólt volna a kismamám, ha meglátja a kupit. Muszáj dolgoznom, mert vállalkozó vagyok, nem lehet, hogy ne tegyem. Este főznöm kellett, mert a férjem jött haza. Mindig kell, hogy legyen itthon vacsora. Nekem most írnom kell, aztán fektetni a gyereket.
Verzió 3:
Reggel 7 után már megébredt Lidus, de álmos voltam, nehezebb volt az éjszaka, így magam mellé fektettem és visszaaludtunk 8:30-ig. Olyan jó összebújni és olyan jó volt még azt a 40 percet ráhúzni, így kipihentem ébredtünk. Lidike rám mosolygott, elolvadtam. Reggel banánnal próbálkoztam, azt szereti. Nem evett sokat, de azt jó ízűen. Nem szeretem erőltetni az evést, bár néha bizonytalan vagyok, hogy kellene-e. Volt időnk elkészülni, bár amíg fésülködtem, fogat mostam, Lidusra vigyáznom kellett hova nyúl, mit ránt magára. Végülis nem olyan nagy teher, picit lassabban készülök el. Nagyon meglepődtem, hogy olyan meleg van kint, túlöltöztem. Jól esett a napsütés, de legszívesebben ledobtam volna magamról egy réteget. Az anyukánál a torna szuper volt, nagyon ügyes, büszke vagyok rá. Lidus szeret ott lenni, játszik, elvan köztünk. Olyan természetes minden. Hazafelé bementünk piacra, boltba, nehéz volt kitalálni, mit főzzek, de Ágoston adott egy tippet. Rizses hús! Kicsit sűrű volt a délután, babapüré, felmosás, rendrakás, mosás. De szeretem a rendet és szerettem volna a vendégem is renddel várni. Lidus még aludt is, valahogy minden jól jött ki. A kismama torna alatt a baba édesen elvolt, néha megmászta a kismamát, lehet, hogy érzi a babát? Este megcsináltam a rizses hús, bár macera, nem mindig van kedvem, de örülök, hogy ha sikerül valami finomat készítenem. Most írok, mert le akarom zárni a blogot, misszió, feladat, önként vállalt kötelesség, szívből teszem. A babával apa játszik lelkesen, hallom a kacajokat. Mondjuk most már türelmetlenkedik, visszük fürdetni.
Photo by Mathieu Stern on Unsplash
Megfejtés:
Verzió 1: Nem tartalmaz egyetlen érzést sem. Meséltem a napomról, de nem tudtál meg semmit arról hogyan érzek.
Verzió 2: Minden érzésemet másra vetítettem. Nem saját érzésekről írtam. Más a hibás, más a felelős.
Verzió 3: Ez ahogy szoktam írni.
Ha érdekelnek az írásaim, kövess Facebook-on is. Ha olvasnál sport vagy életmódváltás témában, kövesd a https://pilatesmaskepp.cafeblog.hu/ blogom. Ha elmesélnéd a saját történetedet, és nem bánnád, ha a blogon megjelenne, írj nekem:csepelyt@gmail.com
Kommentek