Ma reggel 8 előtt ébredt a család. Apa, anya, baba egy ágyban. Kis kifli, nagy kifli. Ez nagyon jó, öröm a szívünknek. Sok terv volt mára. Üveggyűjtő a pláza mögött, postán átvenni az értesített küldeményem, belvárosba elmenni egy krémért a kozmetikushoz, ebéd a plázában, szemüveg csináltatás nekem és babakocsi vásárlás.Olcsó, repülős utazáshoz alkalmas járgányt szerettünk volna. Leírva is soknak tűnik ez a program, nem még egy 10 hónapossal megcsinálni.
A belvárosba autózásig jók voltunk, itt egy kicsit kezdett feszültté válni a helyzet, mert a férjem nem szeret hétvégén vezetni. Ideges lesz a hétvégi sofőröktől. Én viszont nagyon szívesen vezetek, de most úgy alakult, hogy ő ült a volánhoz. Lezavartunk egy-két vezetési tanácsadást egymásnak, de végül sikerrel zárult a krém megvétele. Ezt a három dolgot úgy intéztük el, hogy Lidus aludt. Tehát abszolvált egy kb. 1 órás délelőtti alvást újra (hisz az elmúlt 3 napban nem volt semmi). Mire felébredt éhes lett, tele lett a pelenka, így autóztunk gyorsan a plázába. Pelenkacsere, ebéd a szülőknek, ebéd a babának. Ekkor tökéletes lett a boldogsága. A babakocsiban ülve jopófán, kedélyesen eljátszogatott, amíg mi ettünk.
Photo by Ryan Pouncy on Unsplash
Ezen a ponton drámai fordulatot vett a napunk, mert a férjem elmesélt valamit, ami már nagyon nyomasztotta. Nem fogok most részleteket elárulni, mert közeli ismerősök is be vannak vonva és épp ez okozta a bajt, hogy ők valahogy most fogták fel, hogy van ez a blog és én több mint 2 éve írom. És ott ültünk az asztalnál és blogbejegyzéseket olvastam a férjemnek, hogy higgye már el, hogy azok az idézetek, amiket neki beolvastak telefonba, nem is úgy vannak. És mindazon túl, hogy csalódás ért és értetlenül állok az ügy előtt, el kell mondjam, hogy a férjem a legcsodálatosabb módon viselkedett és kiállt mellettem. Nem is kiállt, hanem elfogadott. Elfogadta, hogy én írok és azt, amit. És ha valami tényleg csúnyát írtam volna róla, akkor sem lett volna dühös, azt mondta. Megbeszélte volna velem. Nem ítélt elsőre, hanem kérdezett, szeretett. Nagyon fontos. Nagyon fontos dolgot adott ez most nekünk.
Ezzel az üggyel sok időt elvesztegettünk, de még szemüveget tudtam csináltatni. Olyan ideges voltam, hogy a vizsgálaton azt se tudtam, mit kell elolvasni. A kiválasztott szemüvegkeretről is az utolsó pillanatban az eladó mondta meg, hogy szerinte ez nagy a fejemre. Lett másik. 15 óra közeledett, Lidus új alvásideje és ezt tudtunkra is adta. Így a babakocsi vásárlás mára elmaradt, de holnap is van nap, nem?
Hiába a hosszabb délelőtti alvás, Lidus aludt majdnem 2 órát délután. Én addig kitoporzékoltam magam. Nekem a Lelkem szottya a szívem szottya. Ez a projekt, ami megmentett engem és másokat is. Nem adom. Nem adom fel, csak mert valakinek nem tetszik. Egyszerűen nem tehetem. Ezt kellett megszülnöm.
A délutánt továbbra is felemésztette érzelmileg az, amire délben derült fény. De aztán este engem megmentett a csoportom, a Szülőszoba Szivárványanyu Timi csoport. És aztán kezdtem magamhoz térni és nagy élvezettel vetettem bele magam Lidike műsorába. A gyerek járni akar! Szerintem pár nap és menni fog. Most el akar érni távolabbi dolgokat, olyanokat, amik között 1 lépés van. Sikerült is neki kis távolságból átnyúlnia. Nagyon ügyes! Bújócskázni is lehet vele, meg szeret mászni oda-vissza. Fizikailag jól bírja, de igyekeztem is lefárasztani. A fürdés ma jól ment és nem felejtettem el megmosni a fogát sem! Az altatásban csak pici csúszás volt. Ahhoz képest, hogy mennyit aludt ma, szépen majdnem szokott időben elaludt az esti fektetéskor is.
Érzelmileg nagyon rám jár a rúd most. A blogot és a blog miatt érnek váratlan támadások. Érdekes, hogy 2 éve, amikor igazán tabut döngettem, senki nem piszkált. Egy felől most jön elő a múlt, másfelől az anyaság témája sokkal megosztóbb, mint a vetélés témája. Mert a vetélésről, gyászról még mindig kevesen beszélnek, ellenben az anyaságról mindenkinek van véleménye. A korábbi témám annyira megdöbbentő volt, hogy csak az kapott rá, akit érintett és a többiek inkább csak figyeltek. Az anyai mindennapjaim megmutatása viszont MINDEN anyát érint (szerintük), így sokkal több bánat ér engem is a blog miatt. Pedig ez csak az én életem. Ezek csak a mi mindennapjaink. Soha nem akartam megmondani, mit kéne csinálni és soha nem csesztem le senkit. A szavaimat bárhogy lehet értelmezni, én ezt nem tudom befolyásolni.
Ezt az idézet kaptam egy imádnivaló olvasótól:
“Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. … Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. … S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem. Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz!”
Ez a bejegyzés a baba-mama, családi naplóm része. Minden bejegyzés a témában itt!
Ha érdekelnek az írásaim, kövess Facebook-on is. Ha olvasnál sport vagy életmódváltás témában, kövesd a https://pilatesmaskepp.cafeblog.hu/ blogom. Ha elmesélnéd a saját történetedet, és nem bánnád, ha a blogon megjelenne, írj nekem:csepelyt@gmail.com
Kommentek