Ma reggel 7-kor magamtól ébredtem, nagyot nyújtózkodtam, megnéztem a telefonomon az időt. Átsétáltam a gyerekszobába és mit ad Isten, Lidus a kis plüssállatával békésen játszik és jöttömre elmosolyogja magát. A babát beültettem az etetőszékbe és megreggeliztettem. Simán és gond nélkül szépen megette az adagját. Amíg a kávémat ittam, addig Lidus eljátszott egy kis babával a székében ülve.
Photo by Finan Akbar on Unsplash
Átpelenkáztam, átöltöztettem, aztán én következtem. Amíg fogat mostam, Lidus a fürdőszoba előtt játszott a csörgőjével hosszú, hosszú perceken keresztül. Délelőtt két órán keresztül játszottunk. Én a szőnyegen térdeltem és kreatívabbnál kreatívabb játékokat találtam ki. Angoloztunk, színeket tanultunk, énekeltünk. Lidus egyáltalán nem volt álmos, sem nyűgös. Elmentünk sétálni hurcival és közben bevásároltunk. Hazaérve amíg mindent elpakoltam, Lidus a nappaliból figyelte, hogy mit csinálok. Amíg megfőztem az ebédet, a baba eljátszott egy labdával. Az ebédet mindegy szállig megette, természetesen én készítettem, ahogy a húslevest, rántott húst, krumplipürét és uborkasalátát is. Ebéd után odatettem egy mosást és leszedtem a szárítót. Ez alatt a kisbabám csak ült a lábamnál és nézelődött. Délután ismét játszottunk, nagyon jó volt! Ezúttal táncoltunk és számoltunk, Lidus nagyokat nevetett és egyáltalán nem hisztizett. Én nekem semmi dolgom nem volt, csak vele lenni. Nem voltam álmos, jól voltam lakva, és rettentően pörgött az agyam. A pelenkacserék egész nap gond nélkül mentek, Lidus nyugodtan feküdt és mosolygott. Lebonyolítottam két telefonhívást, miközben Lidus nézegette az egyik könyvecskéjét. Aztán a hátamra vettem és felporszívóztam és felmostam. Hihetetlen, hogy ma mennyi energiám volt és a 10 hónaposomnak a hangját se lehetett hallani.
Uzsonnaidőben ismét mindent megevett, türelmesen várta, amíg elkészítem neki a hamit. Este már nem mentünk sétálni, mert sötétedés után nem szeretek, nem tartom biztonságosnak, még a végén elesünk egy kátyúban! Vártuk a férjemet haza, aki rengeteget dolgozik értünk. Nem is bánom, hogy nem beszélgetünk, mikor hazajön, hisz tele a feje az egésznapi munkával. Nem bánom, hogy nem segít itthon, hisz ő egész nap értünk dolgozott az irodában, nem várhatom el, hogy itthon fizikai munkát végezzen. Én amúgyis nagyon szeretek este a gyerekkel lenni. Tökéletesen kielégít, hogy játszhatok vele. Az esti fürdés sima és egyszerű, a kiskád pont befér a zuhanykabinba és a baba épp annyira pancsol, hogy a víz bent maradjon. Az esti pelenkázás és felöltöztetés egyszerű, a baba csak nézelődik. Az esti altatáshoz ragaszkodom. Itt cicire teszem és szigorúan itt is marad a keblemen, amíg egészen mélyen el nem alszik. Éjszaka ébren alszom és alig várom, hogy újra a babámmal legyek és keblemre tegyem. 10 hónapos és úgy érzem nekem ő a legfontosabb a világon és neki is én vagyok a minden. Fontosnak tartom, hogy minél tovább ez így maradjon, mert így lesz kiegyensúlyozott, önálló felnőtt.
Viccet félre téve: ti nem ijednétek meg tőlem, ha napi szinten ilyen blogot írnék?
Bocsánat a tréfáért, de nem hagyhattam ki. Ez egy olyan anya blogja, aki nem akar és nem is tud tökéletes lenni, mert még ha az is akarna lenni nem lehetne az, mert a tökéletes is relatív. Ezt azoknak mondom, akik nem követik az írásaim rendszeresen, csak beesnek egy-egy bejegyzésemre. Remélem, ennyi humor minden édesanya életébe belefér.
A valóság az volt, hogy éjjel 3-szor ébredtünk, és igyekeztem fejben dokumentálni a hogyanokat és miérteket, mert szeretném megérteni, hogy éjjel mi a babám szükséglete és e szerint törekedni arra, hogy megoldjuk a hosszú és mély alvást. Délelőtt egy anyukával tornáztunk. Elmentünk hurcival és nagyival és babával vásárolni a piacra. Itthon valóban készítettem ebédet, rizst, sajtos-sonkás csirkét, plusz sütőtököt sütöttem, amíg anya vigyázott Lidusra. A baba nem aludt délelőtt egyáltalán. Hozta az énjét, ami egy hihetetlen virgonc és jófej kislány olykor-olykor akaratérvényesítéssel tarkítva. Szaranyaként intéztem a dolgaimat és javarészt a nagyi foglalkozott a babával. Egészen addig, amíg a tegnapi cikkem egy kommentje bűntudatot nem generált bennem. Délben telefonáltam a készülő könyvemmel kapcsolatban. Délután játszottunk, uzsonnáztunk és sikerült a babát is elaltatni. Félóra után felébredt, de sikerült visszaaltatnom cici nélkül. Délután elmentem órát tartani, imádom a csoportom és a piláteszt. Este Lidus kézzel evett sütőtököt, bejönnek neki a falatkák. Az egész család együtt hempergett a szőnyegen, és végül sikerült Lidust is harmadik próbálkozásra kiságyban elaltatnom.
A történések és az érzések leírása két külön dolog, ez mint coach is mondom nektek. Az esett az eső és az utálom, hogy az esőtől vizes leszek nem ugyanaz. Én igyekszem az érzéseket előtérbe helyezni.
Ha érdekelnek az írásaim, kövess Facebook-on is. Ha olvasnál sport vagy életmódváltás témában, kövesd a https://pilatesmaskepp.cafeblog.hu/ blogom. Ha elmesélnéd a saját történetedet, és nem bánnád, ha a blogon megjelenne, írj nekem:csepelyt@gmail.com
Kommentek