Ma reggelire kiflicsücsköt adtam sajttal Lidusnak. Tudjátok melyik kifli erre a legjobb? A nosztalgiának nevezett. Ez így fel van tekerve, van benne anyag. Nagyon finom. A sajt sima szeletelt sajt volt. Ezt nem tudta egyedül enni, de adogattam a szájába. Mindezek után elmentünk megint a Heim Pálba. Nem tudom miért, de útközben is nyavúkolt a baba, a babakocsiba ültetve is és muszáj volt ezzel vinnem, mert messze tudtam megállni. A mobilom itthon hagytam. A kontroll vizsgálatra ott kell bejelentkezni, ahol a mindenféle más vizsgálatra is és ijesztően sokan álltak sorba, de gyorsan haladtunk! A sürgősségire visszamenve szépen levetkőztünk és készültem a hosszú várakozásra. Épp elkezdtünk nézegetni egy könyvet, mikor hívtak minket. Na, ez gyors volt. A kisbabám kapott egy új kötést, a seb szépen gyógyul. Pénteken majd vissza kell mennünk.
A hazafelé út sem volt sokkal csendesebb, végigsírta. Bármennyire vagyok kiegyensúlyozott, nyugodt, az összességében 1-2 órán át hallgatott babasírás az idegrendszerem borzasztóan megviseli. Ma olvastam egy könyvben, hogy őseink esetében a babasírás a vadállatokat odavonzotta, ezért kialakult egy ösztön, hogy a síró babát minél gyorsabban el kell hallgattatni. Már értem, hogy miért érzek én is késztetést, hogy betegyem a szekrénybe vagy rácsukjam a szobaajtót. Ez nem feltétlen megoldás, de csend lesz és nem talál meg a vadállat. Itthon persze elmúlt a sírás és nem mondanám, hogy eget rengetően jó megoldást találtam. Lidus most sem aludt délelőtt egyáltalán. A nagyi megérkezett, itt lesz velünk szerdáig.
Photo by Sadık Kuzu on Unsplash
Délutánra időpontom volt kozmetikushoz. Kb. 2 havonta szoktam elmenni teljes arctatarozásra plusz egy kis szemöldökigazításra és bajusztalanításra. Ilyenkor beszélhetek egy csomót, nevetgélünk és ami a legjobb, hogy 1,5 órán keresztül fekszem megszakítás nélkül, túlnyomórészt csukott szemmel. Amióta anyuka vagyok, az arckezelés és szőrtelenítés csak másodlagos. Lidus nagyon jól elvan ilyenkor a mamával. 18 óra után értem haza, baba kedvesen nevetgél felém a mama öléből. Úgy 30 percet aludt a gyerek még 15 óra felé, ahhoz képest teljesen összeszedett. Viszont tegnap és ma is elborította elméjét az őrület. Ilyenkor rajtam csüng és harap. Ahogy a harapásra felordítok, ő röhög. Na ez nagyon kellemetlen. A szemébe nézek és elmondom, hogy ez anyának fáj és amúgy sem harapdálunk senkit. De eközben már tolom el a fejét, mert célba vette a kulcscsontomat. Arra gondoltam, hogy mivel már 19 óra van, lehet, hogy éhes? Megettem. Utána már nem harapdált. Most hozzak ezeket összefüggésbe? Holnap kiderül.
Továbbra is az altatási gondjaink megoldásán jár az eszem. Olvastam egy könyvet ezzel kapcsolatban és most már elhiszem, hogy egy 10 hónaposnál teljes mértékben meg lehet azt oldani, hogy éjjel minél többet aludjon és hogy az altatás is jobban menjen. A célom, hogy megtanuljon elaludni egyedül, mert ha megtanul, hogy akkor az éjjeli felébredéseknél is jó eséllyel visszaaltatja magát és nem riaszt engem. Ennek a kezdő lépése az lenne, hogy ne a cicin aludja magát mélyálomba lefektetéskor, hanem magától aludjon el a kiságyban némi rásegítés után. Erre van most egy módszer, amivel próbálkozom. A kinti hallgatóság pontosan tudhatta, mikor van a gyerek cicin, mert ekkor néma csend volt, ám mikor idő előtt lekapcsoltam és a kiságyba tettem a babát olyan új sírás hang jelent meg, ami felháborodást fejezett ki a megszokottól való eltérés iránt. Negyedik próbálkozásra a kiságyban maradt elszenderülve. A módszer lényege a következetesség, így holnap is megpróbálom.
UPDATE: Kérem mindenkit, hogy tartózkodjanak attól, hogy csupán amiatt megítélnek engem, mert szerettem volna, ha a babámat segíthetem abban, hogy jobban aludjon. Kérem szépen az értő olvasást. Ha kíváncsi vagy, hogyan alakult az életünk, akkor olvasd el a további bejegyzéseket is. Ez a bejegyzés a 30 cikkből álló baba-mama naplóm része. Köszönöm!
Ha érdekelnek az írásaim, kövess Facebook-on is. Ha olvasnál sport vagy életmódváltás témában, kövesd a https://pilatesmaskepp.cafeblog.hu/ blogom. Ha elmesélnéd a saját történetedet, és nem bánnád, ha a blogon megjelenne, írj nekem:csepelyt@gmail.com
Szia! Köszi, hogy írtál. Félreérthető voltam az írásomban.Nem autóztunk 1,5 órát egyhuzamban.Elmentünk a kórházba és hazajöttünk.Ez volt 1,5 óra összesen és ez alatt az idő alatt volt sokszor nyügös és sírt. Nem tudom, olvastad-e bármely más bejegyzésemet is (abszolút nem kell, félre ne érts!), de abból kiderül, hogy sem fasza anya, sem fasza csaj vagyok, csak őszinte és igyekvő.Köszönöm a véleményedet a könyvről is.
Szia. Szerintem ne taníts meg a babát aludni. Az a könyv legalább annyira pocsék hírű, mint amennyire sokan olvasgatják. Ha sír, akkor gondja van. Lehet bármi baja, ami nem látszik. Ne az legyen a legnagyobb gondod, hogy hogyan hallgattassad el, hanem foglalkozz vele! Azért másfél órán át autózni és hallgatni, ahogy sír, szerintem nem ad számodra büszkeségre okod. Nem vagy ettől f….a csaj. Inkább álltál volna félre, és ölelgetted volna meg egy kicsit. Vagy megnézted volna, hogy nem-e egy csatt, vagy zippzár nyomja-e pld. valahol. Nekem ez a véleményem.