Reggelre nagy terveim voltak, mert 11-re vártuk Ágoston egy zenész haverját, én meg 12-re az Árpád-hídhoz kellett, hogy menjek Lidussal, hogy átvegyek egy szuper mamatáskát. Háromnegyed 10 körül volt, mikor a konyhában ránéztem az órára. Az szép…és mégse vagyok kipihent. 11:30-ra terveztem az indulást, e rövidke intervallumban odatettem egy mosást, kivakartam Lidus a nyakigszarból (éjjel szart vagy mikor?!), odatettem főni a bablevest, megpucoltam, felszeleteltem Lidus zöldségeit, odatettem párolni, a padlizsánját sütni, lereszeltem a káposztát (ezt soha többet), eltakarítottam utána a romokat, lezuhanyoztam, felöltöztem, megreggeliztem, Lidust útra készre tettem és időben elindultunk! A kávém bánta csupán, arra nem maradt idő. Miért vállalom így túl magam? Persze mikor 13-re hazaértünk örültem, hogy már csak a tarját kellett megsütni a majonézes káposztasalátához, de akkor is. Ágoston sokat segített, leszedte a szárítót, kisütötte a húst. Egyre nem igazán képes, ami betudható annak is, hogy közeleg a munka időszaka, hogy felhőtlenül szórakozzon Lidussal. Lidus se tartja apát szórakoztatónak, így meglóg mellőle és jön utánam, akkor is, mikor szeretnék valamit egyedül csinálni. Na nem egy jót aludni, hanem például cikket írni vagy felmosni. Anyukám kérdezte telefonba: „és tudtál pihenni?”…Anya, ezt most hogy érted?
Lidus elaludt a kocsiban, és aludt akkor is, mikor átvettem a táskát egy férjtől. A férj megjegyezte, hogy nem lehet könnyű nekem így ketten a babával az autóban, mert mit csinálok, ha nyűgös. Ez a felvetés teljesen meglepett, mert én nem tudtam, hogy nehéz nekem. Ha nyűgös, akkor hátranézek, énekelek, sírok én is, káromkodom vagy egyszerűen elviselem. Nem tudom, ti elindultok-e kettesben a babával, de én mindig. Én soha nem csinálok olyat, hogy nem indulok el.
Photo by KS KYUNG on Unsplash
Hazafelé sikerült lencsét vennem, meg még pár dolgot, ekkor Lidust már a babakocsiba tettem és aludt. Megkértem apát, hogy jöjjön le a cuccokért én meg visszapakoltam a babakocsit az autóba. Mert tudjátok, negyediken lakunk, nincs lift, nincs tároló, ezért a csomagtartónk a babakocsi lakhelye. Itthon későre nyúlt az ebéd és több részletben sikerült. Lidus most evett először padlizsánt, ez a bébi mindent meghamizik. Délután Ágoston elaltatta és én nekiálltam tornázni. Találtam a Google Play-en egy akusztikus pop slágerek egyveleget, ami egyszerűen szuper. A tornám első 10 percében a bébi felkelt, mentségére legyen mondva, hogy 40 percet biztosan aludt. Viszont ez már az uzsonnaidő volt, így abbahagytam a súlyzózást, egyik cici, másik cici, egy kis püré, guggolás. Na a gyereknek mi kellett, evés közben mit keresett a tekintete, a 3 kg-os súlyzót. Úgyhogy kezembe vettem, mutattam neki, közben pedig etettem. Aztán később sem hagyott már tornázni, kéredzkedett fel, imád guggolni.
Az este további része már kicsit döcögős volt, Ágoston kezd belesüllyedni a munka miatti depibe, kezd használhatatlanná válni. Már a hússütéskor sem találta a borsot, ami egyértelműen ott volt előtte. Én meg ettől kezdek ideges lenni, átjön a feszkó. Meg nem szeretem, hogy nem tud Lidikével játszani. Ezt is tanulni kell, szerintem. Legalábbis elengedni magunkat, szabadjára engedni a kreativitást. Palacsintát sütöttem és közben figyeltem, ahogy már Lidus is inkább egyedül játszik, olyan édesen elmolyol bármivel, például a kábelekkel. Ezt azért nem kéne hagynunk.
A fürdetés során már azon gondolkoztam, hogy vajon mi lesz ebből a kislányból. Kap elég figyelmet, nem ártunk neki a gyötrődésünkkel, elég szórakoztatóak vagyunk? Mit fog mondani a pszichológusának rólunk? És miket old majd ki belőle a kineziológus? Néha csupán játék az egész, közben meg micsoda nagy felelősség, egy emberi sors van a kezünkben! Az altatás jól sikerült, úgy látszik, most se fog nem nő, se pocak nem fáj. Talán most este befejezzük a Mission: Impossible legújabb epizódját, amit tegnap félbe hagytunk (de most úgy néz ki, a HDMI kábelünk nem bírja a babanyálat és nem viszi át a képet…). Talán olvasok is. Élvezem még 2018-at.
Ha érdekelnek az írásaim, kövess Facebook-on is. Ha olvasnál sport vagy életmódváltás témában, kövesd a https://pilatesmaskepp.cafeblog.hu/ blogom. Ha elmesélnéd a saját történetedet, és nem bánnád, ha a blogon megjelenne, írj nekem:csepelyt@gmail.com
Kommentek