Lidus határozottan jobban alszik, amióta nem beteg. Én azért nem alszom jól, mert várom, hogy felébredjen és átmehessek. Ha nem ébred minimum háromszor, azt hiszem, hogy baj van. A jót is nehéz megszokni. Kitaláltuk, hogy ma elmegyünk családilag turistáskodni Budapesten. Azaz turista attitűddel mászkálunk a városban, mintha Barcelonában, Milánóban, Párizsban lennénk. Rácsodálkozunk arra, ami körülvesz, nem sietünk, nem aggódunk a pénzen. Az igazi turistáskodástól a miénket az különböztette meg, hogy a szállásért nem kellett fizetnünk, autóval közelítettük meg a helyszínt és hazafelé tervbe volt véve a bevásárlás és a karácsonyi ajándékom becserélése.
Az első állomásunk is szokatlan volt: egy biobolt a Móriczon. Én nagyon hiszek abban, hogy vitaminokat szedni kell és azt is tudom, hogy táplálkozással az életbe nem viszek be eleget, mert szénhidrátfüggő vagyok és sajnos nem a brokkoli a kedvenc rágcsám. Omega-3 és D vitamin nélkül én meg sem mozdulok reggel már évek óta. És ebben a boltban lehet kapni a kedvenc „vitamin gyárosom” termékeit, tehát itt kezdtük a napot. Aztán Lidus ordításával kísérve elautóztunk a belvárosba, letettük a kocsit, Lidust a hátamra vettem és indulás! Indítottunk egy mobilparkolást, de nem kellett fizetni. Aggodalomra semmi ok, nem vontak le pénzt!
Végigsétáltunk az Andrássyn, elmentünk a karácsonyi vásárba és ittunk abban a kis kuckóban forralt bort, ahol két éve is. Emlékszem is, de a Facebook is emlékeztetett rá. Két éve próbáltunk úgy csinálni mintha szuper jól éreznénk magunkat a bőrünkben, ugyan mit számít, hogy pár hónapja kivajúdtam a gyerekünket, ne viccelj már, megesik ez…na lőjünk is egy vidám képet a Facebookra. Ellenben ma Lidus ugrabugrált az asztalunk körül, még el is dőlt, mint a vasalódeszka, az otthoni sírásmennyiség egynegyede jött csak ki belőle, mert rögtön megmutattam neki a csengő orrú rénszarvas dekorációt. Lőttünk pár Facebookra posztolható képet, de ugyan kit érdekel, hogy kapunk pár lájkot, szarban is jóban is jönnek a lájkok, inkább megtartom a képet magunknak.
A forralt borozás után bajba lettünk: hol együnk? Kéne etetőszék, pelenkázó, legyen étterem stb. A Trófeába gondoltuk kirúgunk a hámból, elvégre turisták vagyunk, de odasétálva megláttuk, hogy ezen a nagyon különleges pénteki napon 7500 Ft/fő a kaja a 4500 Ft helyett, és akkor ettől picit elment az étvágyunk. Ahogy sétáltunk tovább Lidus elaludt a hátamon, de nekem meg pisilni kellett. Na ilyenkor szoktam átmenni idegbajosba. Se kaja, se wc, se ötlet…jaj. Végül egy thai étterembe kötöttünk ki, gyakorolván a két hónap múlva elkövetkező igazi turistáskodásunk. Kaptunk etetőszéket, Lidus a rendelést Ágoston ölében átaludta. Tisztába tenni csak a wc tetején tudtam, de turisták vagyunk, akik rugalmasak és megoldáscentrikusak.
Az ebéd után még sétáltunk, megnéztük a bazilikát is. Lidus csípi ezt a kirándulgatást, a nyűglődésének pedig általában van oka, csak én bennem akkora az arrogancia, hogy nem vagyok hajlandó észre venni és képes vagyok őt hibáztatni, hogy sír a kakis pelusban. A plázába becseréltük az Ágostontól kapott egyik ruhámat, ugyanis az én kedves férjem engem felöltöztetett tetőtől talpig, hogy neki tetsző holmikban is virítsak néha ne csak mamakabátban és farmerben. Vettünk élelmiszert is, Lidusnak szerettem volna pürét csinálni.Itthon már egy kicsit fogytán a türelem. Mindenki szeretne a maga kis kuckójában lenni, kivéve Lidust, aki ami kuckókban akar lenni és ott nem viselkedik adekvátan. A vacsi nem jól sült el, túl sok volt a darabka a pürében (direkt), nehéz volt visszanyernem a bizalmát és a számomra értelmetlen nyűglődés ki is hozott a sodromból. A fürdés jól sikerült, bár inkább áll a kádban, mint ül. Az altatás tízpontos. 20 perce alszik és még nem kelt fel!
Ha érdekelnek az írásaim, kövess Facebook-on is. Ha olvasnál sport vagy életmódváltás témában, kövesd a https://pilatesmaskepp.cafeblog.hu/ blogom. Ha elmesélnéd a saját történetedet, és nem bánnád, ha a blogon megjelenne, írj nekem:csepelyt@gmail.com
Kommentek