A tegnapunk is úgy indult, mint általában. Már nem is emlékszem például a reggelre, de a ma reggelre annál inkább. Tegnap úgy tünt, hogy Lidike jól van. Reggel volt hőemelkedése és elveimmel ellentétben adtam neki lázcsillapító szirupot, mert úgy volt, hogy a Szülőszoba stáb jön hozzánk forgatni. És legutóbb, akkor voltak, mikor Lidus 6 hetes volt. Növekedési ugrás közepén végigüvöltötte a forgatást és én meg hoztam a lerágott körmű, elcseszett pszichopata anya karakterét. Mert nyilván csak én nem voltam a topon egy 6 hetessel. Szóval tegnap akartam, hogy a jobbik formánk legyen bemutatva. Aztán végül forgatás nem lett, csak kaptunk ajándékot és beszélgettünk egyet.
Ágoston elment a céges karácsonyi buliba, ahol a munkatársakkal zenekart alkottak és előadtak pár számot. Úgy megnéztem volna, de egy anya este 22-kor csak maradjon a seggén. Megtartottam az év utolsó pilates óráját, Lidus nagyon jól el volt a nagyival. Szeret mindkettővel lenni, felragyog az arc, ha megjönnek.
Egy kis vacsi, anya megküzd az elemekkel avagy egyedül fürdet, aztán cici és alszik. Szép, mesébe illő este. Egy kis netezés és megyek kókuszgolyót csinálni.Lidus felsír, cici, alszik. Gyúrom a golyót. Lidus köhög, nem hagyja abba, szinte füldoklik, öklendezik. Egyedül vagyok. Hányni fog? Tüdőgyulladást kapott és mindjárt kihányja az elfolyósodott tüdejét? A Heim Pálba vigyem? Taxit hívjak…ja abban nincs gyerekülés. Hívjam anyát…Miskolcon, hülye vagy?! Már alig köhög, piheg, pihen…huh, de beszartam, arra nincs is szó.
Ágostont hívtam, visszahívott. “Na, túl vagyunk a koncerten…”, én: “Az jó, Lidus majdnem megfulladt.” Ágoston 30 perc múlva itthon volt, a baba 15 percenként sírdogalva ébredt, nem köhögött többet. Éjjel csak úgy tudott aludni, hogy én ültem, ő pedig a cicin elaludt vagy mellkasomnak dőlt. Kakaóstekercsbe tekeredve kuporogtam a fotelba, elérhetetlen távolságba a takaró, szólni nem merek, nehogy felébredjen. Egész éjjel a fotel, kiságy, francia ágy között próbálkoztam, hol tud ő aludni és valamit én is.
Ma vendégek jönnek hozzánk, előtte még elvisszük Lidust a dokihoz. Valószínű, hogy valami torokfájós ügy van a háttérben. Napközben jól van. Most is alszik…nem csodálom, ez éjszaka elég strapás volt.
Az éjjelről még egy pár gondolat. Nem vagyok mártír és egyáltalán nem mondanám, hogy az anya legfőbb dolga a gyereke mellett virrasztani. De az anya cselekedni fog és ott lesz, ahol a feladat van. Nem óbégatni kell, meg hülyeségeket beszélni, hogy a gyerekért mindent, mert bizony éjjel 8 órát senki nem bír egyhelyben állni gyerekkel a karban. Tenni kell a dolgunk, figyelni, reagálni, szeretni.
Nem baj, hogy néha para van. Nem baj, hogy nem unalmas. Nem baj, hogy nem habos torta. Áldom a cselekvőképességem, a hitem, a kezeim erejét. Ezek nélkül, hogy is segíthetnék kis Lidusomnak?
Ha érdekelnek az írásaim, kövess Facebook-on is. Ha olvasnál sport vagy életmódváltás témában, kövesd a https://pilatesmaskepp.cafeblog.hu/ blogom. Ha elmesélnéd a saját történetedet, és nem bánnád, ha a blogon megjelenne, írj nekem:csepelyt@gmail.com
Kommentek