Ma reggel arra keltem, hogy a férjem beteg. Ez a torokfájásos, hőemelkedéses állapot kb. 2 havonta eléri és 1-2 napig tart. Valamiféle összefüggésben lehet a felgyülemlett munkamennyiséggel is. Én gondos feleség és anya, Timi ,siettem az Aspirin Complexért, forraltam a vizet a gyömbér teához és kentem májkrémmel a croissant. Gondoskodó típus vagyok, a férjem meg szenvedő típus. Egy gondoskodó típus segíteni akar és látni, hogy segített is. De egy szenvedő típuson nem lehet segíteni, mert akkor nem szenvedő lenne…de ma reggel segítettem! Kérem szépen, ide fejlődött a kapcsolatunk! Azt mondta, a gyömbér teának hála jól van! Ezt a mondatot elteszem emlékbe, a nehéz időkre.
Átmentünk a szomszéd anyukához és Lidussal egyidős kisfiához. A gyerekorvosi rendelőben ismerkedtünk meg státuszvizsgálat előtt. Eléggé egy hullámhosszon vagyunk, nem csak a babaszokásokról témázunk és nem beszélünk királyi többesben a babaszarról. Ilyenkor 1-1,5 órát játszanak a babák, azaz Lidus lelkesedésében kiabál, a kisfiú sírdogál emiatt, néha simogatás gyanánt fejbe ütik egymást, vagy meghúzzák egymás haját. De leginkább egymástól tök távol elfoglalják magukat valamilyen játékkal.
Photo by Kelly Sikkema on Unsplash
Innen sétálni mentünk, élelmiszert venni, és 13-re hazaértünk. Most azzal kísérletezem, hogy Lidusnak darabos, kezében is megfogható és rágható dolgokat adok. Ma direkt úgy pároltam a sárgarépát és a brokkolit, hogy majd a kezébe tudjam adni. Azt mondanám, kísérleti fázisban van a dolog. Némi kaja megy a babaszájba, de legtöbb szétkenődik az asztalon.
Délután Lidus egyszerűen elaludt a lábamon, ahogy a földön ültünk. Gyanús volt. A lábam totálisan elgémberedett, féltem, hogy amputálni kell. Valahogy kihúztam, Lidus pedig ott maradt a földön hasalva, aludva. Betakartam. Mire felébredt 1 óra múlva, már biztos voltam benne, hogy hőemelkedése van. Kedvesen nyöszörgött, forró homlokkal, bágyadt szemekkel, félálomban kóválygott. A kúppal adtam neki egy jó kis beöntést, fogalmam sem volt, hogy fog-e hatni. Jött a mama, mentem pilates órát tartani. Mire visszajöttem Liduska még mindig abban a kedves kicsit hőemelkedett üzemmódban volt. Kapott egy másik kúpot és nem sokra rá, csak úgy elaludt. 21-kor ébredt, amikor egyébként fektetni szoktuk. Megfürdettem, elrendeztem (sajnos megint egyedül, mert Ágoston dolgozott) és megpróbáltam cicin altatni. Addigra lement a hője. Na, a gyerek bepótolta a délutáni bágyadtság miatt elmaradt játékot. Megőrült! Apa is hazajött és gyakorlatilag 23:30-ig tartott mire úgy néz ki, elaludt.
Nagyon strapás. Rettentően idegrendszer összeomlasztó 1-1,5 órán keresztül altatni egy álmos babát, aki nem tud elaludni, se így, se úgy. És sír, csak sír, a cicin bekómál, de leteszem és 5 perc múlva sír. Magamon hagyom perceket, de leteszem és sír. És szenved…Minden együttérzésem az övé, de komolyan előjönnek az indulatok. Van az a vicc, hogy Etelka, nyugodj meg… és Etelka nem a gyerek, hanem az anya! Na ez mindig eszembe jut. Timi, nyugodj meg, előbb-utóbb elalszik! Csak ne sírna úgy…Az szobájában állva, karomban ringatva a falra festett állatkákra nézek segélykérően.
Nem tudom, miért van hőemelkedése. A foga? A hasa? Elkapott valamit? Amúgy jó kedélyű, jó étvágyú volt, a vacsorát már nem annyira ette, hanem helyette elaludt. Remélem, semmi komoly. Azért az agyam le tud futtatni horror szotorikat egy 38 fokos hőemelkedés kapcsán is. De az anyai ösztönöm egyelőre nem súg semmi komoly bajt.
Na, most hogy mindenki alszik, én írok, aztán hajat mosok, aztán remélem, nem kelek fel reggelig.
Ha érdekelnek az írásaim, kövess Facebook-on is. Ha olvasnál sport vagy életmódváltás témában, kövesd a https://pilatesmaskepp.cafeblog.hu/ blogom. Ha elmesélnéd a saját történetedet, és nem bánnád, ha a blogon megjelenne, írj nekem:csepelyt@gmail.com