Ez a nap akkor kezdődött, mikor a napok kezdődni szoktak: reggel. Kellemes reggeli, készülődés, gyönyörködés a hóesésben és konstatálása annak, hogy az autónk kerékcseréje elég aktuális lett. Lassan befejeződik az autó mizériánk, esküszöm. A családi autónk csomagterében a babakocsit tároljuk és beszereltük az atombiztos gyerekülést is, ezért az újjászületett Jazzink lett a hivatalos keréktároló és két autóval mentünk a gumishoz. Előttünk öten voltak, az úgy 1-1,5 óra várakozás.
Kettesben az autóban, kellemes hóesésben, baba nélkül, rég volt ilyen romantikában részünk. Vad vágyakat korbácsolt bennem a helyzet. Volt alkalom nyugiban mobilt nyomkodni, lebonyolítani egy hívást, a férjem áttörölte a műszerfalat és még csókokra is maradt idő. A kocsi kerekét 4 legény gyorsan lecserélte, aztán bejelentkeztünk hétfőre vizsgára, mert természetesen az autó forgalmija is most jár le. Évekkel ezelőtt az előző tulajdonos karácsonyi ajándéka lehetett. Hétfőn Lidussal ketten visszük az autót vizsgázni. Égő vággyal várjátok, hogy elmeséljem, hogy sikerült!
Anyukám vigyázott Lidusra, minden teljesen rendben volt, még 1,5 órát aludt is a baba ágyban fekve, ezt a gyönyört el sem tudtam képzelni. Viszont elég későn értünk haza és vendégeket vártunk kora délutánra. Gyorsan ebédeltünk, anyukámtól elbúcsúztunk és neki álltam még egy kis harapnivalót csinálni, Ágostonnal koprodukcióban rendbe tenni a lakást.
Lidus keresztszülei jöttek, nagyon jó barátaink és nassoltunk, ittunk, ettünk. Lidus valamiért fél tőlük, mikor találkoznak és égtelen sírásba kezd igazi krokodil könnyekkel. Ilyenkor én érzem magam kellemetlenül a gyerek helyett is. Tudjátok, valami ilyesmi megy a fejemben: „Ne haragudjatok, biztosan szeret titeket, ne sértődjetek meg”. Egyébként máskor is éreztem már ilyet és nem szeretem azt az érzést, mikor a babám viselkedését meg akarom magyarázni. Mert teljesen természetes ahogy viselkedik és én ezt ne akarjam megmagyarázni.
A babának ez volt az alvásideje is és ApaSuttogónak sikerült elaltatni, ami a nap második Nobel-díjas altatatása volt. Amíg Lidus aludt, mi úgy viselkedtünk, mint régen gyerek előtt. Mikor felkelt, akkor pedig hálás voltam, hogy egy ilyen kis manóval tölthetem a napjaimat. Játszottunk, hülyéskedtünk, Lidus már nem sírt többet. Az apró kis történéseken, élményeken kívül, talán a lényege ennek a délutánnak, hogy kell, hogy néha a régiek legyünk és tudnunk kell élnünk új feladatainkkal is. Igenis élvezni kell baba nélkül és babával is a pillanatokat.
Mindenképp megakartuk mutatni az első havat neki, erre 19 után került sor, mikor a barátainkat elkísértük a buszhoz. A gyerek nem tudta, hogy élete első havának frenetikusan kell örülni, így leginkább sírdogált a babakocsiban, majd bealudt. Hazatérve elrendeztük a kupit, előkészítettem a holnapi ételeket, mert holnapra is vendégeket várunk. Lidus majdnem egy órát egyedül elmolyolt a nappaliban, míg én főztem, Ágoston meg gitározott. Ez szép élmény, jó ránézni a helyzetre. Anya főz, baba játszik, apa zenél, mindenki egy térben, egy időben, meleg fények a szobában.
Lidus már alszik, én forró kakaót iszom, gépelek és Ágoston masszírozza a talpam. Most azt hiszitek, hogy nálunk ez van minden nap, de nálunk ez olyan ritkán van, mint Budapesten igazi, szép fehér hó. Épp ezért hálás vagyok, hogy megadatott, hogy nyugodtak vagyunk, pedig jöttek akadályok. De gátfutásból igen jók vagyunk, ha akarjuk.
Ha érdekelnek az írásaim, kövess Facebook-on is. Ha olvasnál sport vagy életmódváltás témában, kövesd a https://pilatesmaskepp.cafeblog.hu/ blogom. Ha elmesélnéd a saját történetedet, és nem bánnád, ha a blogon megjelenne, írj nekem:csepelyt@gmail.com
Kommentek