A mai napunk éjjel 1-kor kezdődött, amikor a férjem hazajött (dolgozott a hangstúdióban), bejött a hálóba, világított a mobiljával és azt mondta: „Vissza kell mennünk a kocsiért, mert nem indult el, hazagyalogoltam.” Ez az, amit minden nő hallani akar éjszaka, 1 órával azután, hogy egyáltalán elaludt. Kérdeztem, miért nem hívtál, mikor nem indult? A válasz: mert nem akartalak felkelteni! Legalábbis akkor nem akart, de egy óra múlva igen. Igazából az én férjem éjszaka szeret gyalogolni! Nem először fordul elő…Mondtam már neki, hogy sportolni nem olyankor kell.
Mérlegeltük a lehetőségeket és a legjobbnak az bizonyult, ha az uram segítségére sietek és a működő autóval megpróbáljuk bebikázni a haldoklót, aztán ha ez nem sikerül, akkor ismét kiveszi az akksit és megpróbálja tölteni. Mint egy másnapos, összeszedtem a ruháimat és anyát felébresztettem: „Anya, mi most elmegyünk bebikázni a kocsit, ha Lidus felébred, altasd vissza.” Az egész szituáció arra a hajnalra emlékeztetett, aminek a végén koraszülés veszélyével a Bajcsyban kötöttünk ki. Akkor is félálomba húztam a gatyám és anyámat aggódó tekintettel hagytam hátra.
forrás: Pixabay
Elautóztunk a senki földjére, a raktárépületek utcájába, ahol a madár se jár és ott találtuk kis Jazzinket elárvultan. A bikázás nem sikerült. Ahogy ott ültünk éjszaka az autóban, mikor rohadtul az ágyban kellett volna feküdni, forgattam a nyelvemen a ripakodást, hogy ez a te hibád, meg miért nem így vagy úgy csináltad, de akkor inkább csöndben maradtam. Mert végülis nem az ő hibája, mert nem hiba éjjel dolgozni, meg autóba ülni, meg honnan tudhatta volna, az akksi épp most meg tönkre…és volt annak valami bája, hogy ott egymás bajtársai voltunk. Végül egymásra nevettünk. Kellenek a kalandok, na.
Éltünk a B tervvel, azaz, hogy az akksit hazavisszük. No, akkor ezzel megvolnánk, szétfagyott a kezünk, megyünk, csak még bezárjuk az autót. Az autót, ami akksi nélkül nem zárja be a csomagtartót. Ez egy egyterű. Érted? Bezárod központi zárral a sofőr ajtaját és hátul a csomagtér nyitva marad. Nooormááális???? Akkor elkezdtük keresni a kézikönyvet. Én neten, Ágoston meg a kocsiban. Megtaláltuk ugyanazt, azzal a nagyon elmés utasítással, hogy ha nem záródik a csomagtartó, akkor keressünk fel egy szervizt. És akkor valami olyat csináltunk, amit csak azok, akikre végül ujjal mutogatunk, hogy isten barmai: ott hagytuk a senki földjén a kocsit nyitott csomagtartóval, abban bízva, hogy rajtunk kívül ezt senki nem tudja és senkinek nem hobbija próbából csomagtartókat nyitogatni.
Na a lényeg, hogy Lidust anya visszaaltatta, de azért kellett a cici fél3-kor mikor hazaértünk. Reggel 8 felé beugrottunk egy akksi boltba, azzal meglátogattuk árván hagyott autónkat, akit senki, de senki nem molesztált az éjszaka. Áldott legyen az ég. Az akksit beszereltük, a kocsi elindult, én örömtáncot jártam és Ágostonra kacsintottam kajánul: „Na, ma éjjel mit csinálunk?”
Én hazajöttem, Lidus már ébren volt, anyukám végigcsinálta a reggeli protokollt. Ez a bébi egy tündér, nem hiányol, ha nem vagyok ott, csak ha ott vagyok és nem vele foglalkozom. Délelőtt lenyomtuk a piactúrát. Napközben viháncoltunk, táncoltunk karácsonyi zenére, délután autóztunk, elmentünk az Obiba, otthon sütöttem…oh, hogy milyen egyszerű minden, ha a mama ott van. „Oh, Mami, kérlek maradj, költözz a kanapére és minden nap pár órára tiéd a gyerek!”. Jó nézni, ahogy Lidus boldog, ahogy nélkülem is szeret lenni, ahogy mással is játszik. Ez a Lidus olyannyira mindenkit boldoggá tevő kisbaba, hogy ahol csak lehet pacsit kér az emberektől. Nem viccelek, a tenyerét mutatja és vár egy tenyeret a tenyerébe! Az emberek imádják, mindenkit megvesz kilóra. Tartsa meg ezt az életkedvet, ezt a nyitottságot, ezt a boldogságot sugalló kis fizimiskát, én azon leszek, hogy őrizzem és ha kell, tápláljam ezt a kis lángot!
Ha érdekelnek az írásaim, kövess Facebook-on is. Ha olvasnál sport vagy életmódváltás témában, kövesd a https://pilatesmaskepp.cafeblog.hu/ blogom. Ha elmesélnéd a saját történetedet, és nem bánnád, ha a blogon megjelenne, írj nekem:csepelyt@gmail.com
Nem tudom…remèlem, nem lesz legközelebb, hogy kipróbáljuk. Lehet,hogy ügyetlenek voltunk 🙂
Van egy olyan megoldás is, hogy kinyitod a motorház tetőt, kiszállsz, lezárod az autót, kiveszed az akksit, lenyomod a motorház tetőt, aztán csókolom:)))