Amióta gyerekem van, akit szoptatok igény szerint, avagy egy kívülálló számára rendszertelenül, tapasztalom, olvasom, hallom, hogy a szoptatás témája társadalmi ügy, ugyanakkor egyéni dráma és önismereti fejlődési lehetőség! Kérem szépen, ebben a témában fel lehet dolgozni a saját hibáinkat, frusztrációinkat, lehet kontrollt gyakorolni mások felett kéretlen tanácsokkal, a gyermek torz jövőképével a társadalom hanyatlását vízionálni és még ki tudja mennyi érvet, ellenérvet lehet találni. Akinek sikerült szoptatni az ebben hisz, akinek nem, az meg abban. És hol marad a józan ész, a felelősségvállalás az életünkért, a legfontosabb kérdés: mit tehetek én, mit tehettem volna én? Egy ikres anyukát, Annamáriát és két pici tandem szopizó, kizárólag anyatejes babáját szeretném nektek bemutatni, hogy lássátok, így is lehet! A cikk célja a leendő édesanyák önmagukba vetett hitének emelése, a lehetetlen kilátásba helyezése, a természetesség felismerésének segítése és semmiképp sem frusztrációkeltés azokban, akiknek nem sikerült! Ne feledd: csak azzal tudnak bántani, ami téged is zavar magadban, így mielőtt másban keresed a hibát, nézz befelé!
forrás: pixabay
Mesélj kérlek magadról! Két babád van, ha jól tudom. Mikor születtek, hogyan? Milyen információkkal, elhatározásokkal készültél a jöttükre? A szoptatással kapcsolatban volt terved?
2016-ban 8 hetesen volt egy missed ab-om, azt mondta az orvosom, hogy ez előfordul az első terhességnél, nem volt különösebb oka, utána sokáig féltem újra próbálkozni, féltem hogy esetleg megint nem sikerül, persze nagyon szerettem volna babát. 2017 októberében azt mondtam a férjemnek, hogy szeretnék várni még egy évet a babával, pár hónapja léptettek elő a munkahelyemen, dolgozni szerettem volna még. Aztán novemberben késett a menzeszem, férjem biztosra vette hogy terhes vagyok én viszont szó szerint kinevettem, mondván hogy nem is érzek semmit hogy lehetnék az. Mikor már egy hete késett vettem egy tesztet, megnyugtatásul mivel még mindig úgy gondoltam nem várok babát. Általában 5 percet kell várni míg megjelenik a csík a teszten, hát itt nem kellett. Az ikerterhességgel magas hcg hormon szint jár, amit a teszt egyből ki is mutatott. Mérhetetlenül boldog voltam, főleg mikor megtudtuk, hogy ketten vannak, de így a félelmem is duplázódott, hisz volt már egy sikertelen terhességem, az ikrek pedig dupla kockázat. Végig izgultam a terhességem, bár semmi okom nem volt rá, 36-dik hétig teljesen jól voltam, még a szokásos terhességgel járó rosszullétek sem voltak, leszámítva a nagy súlyt, az utolsó héten már csak ülve tudtam aludni (már ha azt alvásnak lehet nevezni). Szóval a 36-dik héten azt javasolta az orvosom, hogy feküdjek be a kórházba, mert úgy látja kevesebb a magzatvíz, 2 hetet voltam kórházban, 38-dik héten (2018. 07. 30-án) programozott császárral megszületett az én két csoda babám. Ádám 2950 grammal, Nimród 2800 grammal, gyönyörű egészséges nagy babák lettek. Mikor megtudtam hogy ketten vannak, mindent elolvastam amit az ikrekről tudni lehet, Facebook-on beléptem több ikres csoportba, ahol tapasztalt ikres anyukáktól kaptam rengeteg hasznos tanácsot és nagyon sok bátorítást. Ezekben a csoportokban olvastam, hogy lehetséges két babát kizárólag anyatejjel etetni és elhatároztam, hogy nekem is sikerülni fog.
Annamária saját fotója
Voltak-e félelmeid azzal kapcsolatban, hogy két babát nem fogsz tudni szoptatni? A saját belülről fakadó félelmeiden, hiedelmeiden túl volt-e olyan, amit a környezeted plántált beléd? A hozzád közel állóktól, más ikres anyukáktól kaptál-e kéretlen tanácsokat érezted-e azt, hogy elbizonytalanítanak vagy éppen, hogy bíztattak, támogattad?
A környezetemben mindenki meg volt győződve, hogy kell majd tápszer kiegészítésként, mert úgysem lesz elég a tej két gyereknek. Az elején még vitába szálltam velük, mert dühített, azt éreztem, hogy nem tartanak képesnek arra, amire több millió nő a világon. Egy ideig megviselt ez a dolog, de aztán úgy döntöttem nem foglalkozom a negatív beszólásokkal, bólogattam nekik, magamban pedig azt gondoltam, majd megmutatom én nektek, csak azért is lesz tejem. Nem tudom megmagyarázni, de valahogy tudtam, biztos voltam benne, hogy sikerülni fog. Úgy gondolom elszántság kérdése az egész. Persze vannak olyan egészségügyi problémák, ami miatt nem lehetséges, de ha minden rendben, akkor szerintem csak akarni kell, nem szabad feladni és előbb utóbb menni fog.
A szülés után a kórházban hogyan álltak hozzátok? Támogatták, hogy ikreket szoptass? Mikor indult be a tejed? A babák milyen gyorsan tanultak meg szopizni? Volt köztük különbség?
Az orvos még a terhesség elején megmondta, hogy ez császár lesz, mert így biztonságosabb. Sajnáltam, hogy nem élhetem át a szülés élményét, de nem akartam, hogy bármi baja legyen a babáimnak, így elfogadtam a császár gondolatát és így volt időm felkészülni rá. Olvastam sok olyan történetet, ahol sima szülésnek indult és császár lett a vége. Sokak traumaként élték ezt meg, hiszen egyáltalán nem erre számítottak. Én ilyen szempontból szerencsésnek mondhatom magam, mivel engem egyáltalán nem viselt meg lelkileg. Nem mondom, hogy kellemes volt sőt, de azt tanácsolták, hogy sokat mozogjak, attól gyorsabban gyógyulok. Mindent megtettem, hogy minél hamarabb talpra álljak, nem engedhettem meg magamnak, hogy sokáig feküdjek, hiszen két babát is el kell látnom, úgyhogy összeszorítottam a fogam és pár órával a műtét után talpra is álltam és tényleg, minél többet mozogtam annál kevésbé fájt.
Már a terhesség alatt vettem szoptatós teát, amit császár után egyből el is kezdtem inni még a kórházban, végig olvastam mindent a szoptatásról, követtem a csecsemős nővérek tanácsát, akik nagyon kedvesek voltak és segítettek, bár ők sem hitték, hogy lehet elég tejem, megmutatták hogy szoptassak tandemben, bevittem a szopi párnát is, már a második próbálkozásnál sikerült rátegyem őket egyedül. Tudtam, hogy császár után nehezebben indul meg a tej, ezért nem is csüggedtem, sok embert frusztrál, ha kérdezgetik tőlük, hogy “na van már tej”, de én csak annyit válaszoltam, hogy “nem de gőzerővel dolgozunk rajta”. És így is volt, amikor csak lehetett mellre tettem a babákat, már a császár utáni első órában elkezdtük a gyakorlást. Ádám szinte azonnal ráérzett a dologra, Nimródnak sem kellett sok idő, a 4-dik 5-dik próbálkozásnál már ügyesen szopizott ő is. El sem tudom mondani milyen büszke voltam rájuk, ez is adott egy plusz erőt ahhoz, hogy megmutassam mindenkinek, sikerülhet, csak akarni kell. Igazából azt hittem csak itthon fog beindulni a tej, de a császárt követő 3-dik napon már mérhető mennyiséget ettek az ikrek és azóta is kizárólag anyatejet kapnak.
Annamária saját fotója
Hogyan néz ki egy napotok az igény szerinti szoptatás jegyében? Mennyit szoptatsz egy nap? Hogy érzed magad attól, hogy két babát kell szoptatnod? Mennyire marad időd másra?
Az ikrek még most 3 hónaposan is tartják a 2-3 óránkénti evést, csak akkor bírják tovább mikor sétáltunk, akkor általában alszanak. Védőnőnk azt szokta mondani, hogy 4 kg feletti babáknak már inkább 4 óránként kéne enniük (több mint 6 kg-sak), de hát csak nem hagyom őket éhezni! Éjszakai kelésekben nincs rendszer, de ha ettek egyből vissza is alszanak.Imádom, hogy kizárólag szopiznak mindketten, el sem tudom mondani milyen jó érzés mikor etetem őket, nem cserélném el semmi pénzért! Nem sűrűn hagynak időt másra a fiúk, szokták mondani, hogy ha ők alszanak pihenjek én is, de akinek ikrei vannak az tudja, hogy ha elalszik az egyik 95% hogy felébred a másik.
Ha nem otthon vagytok, hanem elmentek valahova, hogyan oldod meg a szoptatást? Ezzel kapcsolatban voltak, vannak aggodalmaid?
Ha elmegyünk itthonról általában azt autóval, eddig ott etettem meg őket ha kellett, vagy ha valakihez mentünk elvonultam velük a hálóba.
A saját tapasztalataid alapján, mit tanácsolnál olyan ikres anyukának, akinek még a babái pocakban vannak és tervezi, hogy szoptatni fog?
Azt tanácsolnám a leendő ikres anyukáknak, hogy ne hallgassanak senkire csakis saját magukra! Igenis lehetséges ikreket szoptatni, csak akarni kell! Ha hisznek önmagukban, sikerülni fog. Nem szabad feladni, ha nem sikerül elsőre, az nem azt jelenti, hogy nem is fog. Mindent meg kell próbálni, mert ez a világ legcsodálatosabb dolga, ami minden próbálkozást megér!
Ha érdekelnek az írásaim, kövess Facebook-on is. Ha olvasnál sport vagy életmódváltás témában, kövesd a https://pilatesmaskepp.cafeblog.hu/ blogom. Ha elmesélnéd a saját történetedet, és nem bánnád, ha a blogon megjelenne, írj nekem:csepelyt@gmail.com
Kommentek