Csodaszarvassal a párkapcsolati nehézségek ellen

Tudjátok, szokás mondani, hogy mindenbe bele lehet látni valami mást. Valaki ezt úgy mondja, mintha baj lenne. Én meg megtapasztaltam, hogy a ceruzával körberajzolt testemből hogyan lesz csodaszarvas, ami csak megerősítette a képzelet teremtő erejébe vetett hitem.

Az önsegítő, öngyógyító, önismereti folyamatok során sok-sok módszer, csodaszer, segítő szakember az utunkba akad. Fontos, hogy mindig úgy válasszunk, ahogy a szívünk diktálja azt, ne pedig menekülésből, másra áthelyezett felelősségből vagy pánikból kérjünk segítséget. Egy külső tényező, egy segítő szakember sosem tudja megoldani az életünket. Viszont a tapasztalata, hatodik érzéke, kigyakorolt módszere, ha szimpatikus nekünk, akkor segíteni tud abban, hogy feltárjuk, ami valójában bennünk van.

A gyászfeldolgozásom során több módszert kipróbáltam és segítettek is. Viszont az elmúlt majdnem 8 hónapban, Lidus születése óta egyáltalán nem volt időm, energiám magammal foglalkozni. Fodrászhoz eljutottam, és nem rég kozmetikushoz is, edzem a testem, de a lelkem a feledés homályába merült. Bár erről nem szívesen beszélek, de tudnotok kell, hogy nálam a következő nagy kihívás a párkapcsolati problémáink, harcaink megoldása: azaz ha megoldom magam, akkor ezek is elkezdenek megoldódni, de azért mégiscsak ott van a másik tényező, helyette nem oldhatok meg semmit.

Az eredeti körberajzolás

Szóval Beát megismertem, megkedveltem és megbeszéltük, hogy egy érdekes, de 2 óra alatt megtapasztalható módszerrel a párkapcsolati kérdéseimre fogunk ránézni. Az alkalom egy meditációval kezdődött, ráhangolódás, amiben már gondolnom is kellett arra a bizonyos konfliktusra azt megnéznem kívülről, belülről és elképzelnem egy mozdulatot, ami jól esne, ami feloldhatná azt a szituációt. Majd ahogy ezt végigvettük, Bea kigurított elém egy óriási, embernagyságú papírt, amire rá kellett feküdnöm abban a bizonyos mozdulatban kimerevedve. Tudjátok, ilyen helyzetben nem jó, ha az ember agyal. Nem kell gondolkozni: jó lesz így vagy inkább úgy, vajon mit várnak tőlem?! Én mindig az első dolgot teszem, ami eszembe jut. Hát ráfeküdtem a papírra, körbe lettem rajzolva (csak most jut eszembe, hogy a holttesteket szokták így az amerikai filmekben), majd megnézhettem felülről, hogy mit alkottam.

Már festékkel körvonalazom az ábrát

A ceruzás rajzban meg kellett látnom valamit. Egy állatot, ami olyan jellemzőkkel bír, vagy olyan képet sugall, ami nekem segíthet az eredetileg elképzelt szituációban, hogy az más végkimenetelű legyen. Az első gondolatom a szarvas volt. Szarvas?! De én egy olyan helyzetet szeretnék megoldani, amiben úgy érzem, hogy a lágyságom kell, nem pedig az agancsom. Akkor legyen sellő! Az olyan simulékony…de vajon jó ez? Kicsusszan, odacsusszan…ezt akarom én? Addig-meddig beszélgettünk az állatszimbólumról a problémám szemszögéből, hogy végül a szarvasnál maradtam.

Tenyérrel nyomdázom

Szarvas. Csodszarvas. Erő, termékenység, női energia, férfi energia, vadság, szelídség, áramlás, stabilitás. A szarvas nem csak az agancs. És ez tetszett. Nekiálltam a kezemmel festeni. Belemártottam a tenyerem a festékbe, mint egy gyerek, majd a papírra nyomtam és élveztem azt a hűvös ragacsosságot, egy kis szabadságot. Nem tudtam, hogyan fogom alakítani a képet, mindig csak azt vetettem a papírra, ami az első érzésem volt. Számomra is meglepő módon egyszer csak ott lett egészen nyilvánvalóan a szarvas képe. Pedig én nem is tudtok szarvast rajzolni!

Az elkészült kép fölött még beszélgettünk egy ideig. A kép segít megnyílni, de aztán már nem a képről volt szó. Hanem arról, hogy ha látom, hogyan futok bele a játszámba, hogyan próbáljam megállítani azt. És arról, hogy legyen anya és apa újra férfi és nő, avagy hogyan ne hagyjuk, hogy a kapcsolatunk várát végleg benője a borostyán. Meg arról, hogy ami a másikban engem bosszant, annak a mását keressem magamban. És ezek mind-mind csak morzsák voltak, amiket ha követek és egyesével felcsipegetek, akkor talán idővel egy színtiszta mező lesz előttünk újra, amit nem héjják tépnek szét, hanem virágok nőnek be.

Ha érdekelnek az írásaim, kövess Facebook-on is. Ha olvasnál sport vagy életmódváltás témában, kövesd a https://pilatesmaskepp.cafeblog.hu/ blogom. Ha elmesélnéd a saját történetedet, és nem bánnád, ha a blogon megjelenne, írj nekem:csepelyt@gmail.com

Tovább a blogra »