Zs. egy SzivárványAnya. Első kisbabáját a 33. héten veszítette el miközben megfigyelésen kórházban volt. Dorka csodaszép kislány volt, mint aki alszik. Hogyan lehet innen tovább lépni? Milyen kérdések gyötrik ilyenkor a szívet? A nehéz út végén jött a szivárvány, innen emlékszik vissza az édesanya.
Hol is kezdhetném?! Várva-várt gyermek volt, csupa öröm és boldogság volt mikor kiderült a szívem alatt hordom, ugyanakkor aggódás is. Hamar,már a 11.héten kórházba kerültem “vészes terhességi hányással”, sajnos a hányás szinte végig elkísért,de érte megérte. Utólag visszagondolva valahol éreztem,sokszor töprengtem azon,hogy mit mondok majd az embereknek,ha valami rossz történik velünk stb. A rosszulléteket leszámítva szépen ment minden, bár nem voltam rózsaszín ködben,nem vásárolgattam, mint az őrült.
28.hétnél kezdődtek a gondok…magas vérnyomás….megfigyeltek,minden rendben volt állítólag. Egy hét kórház és gyógyszerbeállítás után hazaengedtek. Nem tartott sokáig a nyugalom,megint brutál magas vérnyomás, gyomortáji fájdalom….33.héten vissza a kórházba. Annyit mondtak,hogy picit kisebb a baba,de semmi gond, illetve,hogy toxémia gyanú,emelkedett májértékekkel. Egy hétig feküdtem kórházban,a labor javult,a gyermek jól volt….állítólag.
2016.08.28-án vasárnap reggel a viziten még volt szívhang. Az ebéd elfogyasztása után feltűnt,hogy nem rúgkapál a mi kis csodánk, Dorka. Semmi rosszra nem gyanakodtam, kiballagtam a nővérpulthoz, kértem hallgassunk rá…..jött az első sokk, csak az anyai lüktetést hallják, aztán azonnal az ultrahangba, ahol azt mondták 34 hetesen ,hogy sajnos nincs szívhang. Őszintén szólva,nem emlékszem mi történt akkor ott,csak ömlöttek a könnyeim, hívtam a páromat,hogy ennyi….nincs tovább. Szülőszobára kerültem, azt gondoltam majd megcsászároz az orvosom,de elmondta,hogy természetes úton kell megszülnöm. A szülésznőm egész éjszaka ott aludt velem a szülőszobán. Rettegtem. A párom is végig velem volt.
Reggel burkot repesztettek, oxitocin, délután 1-re meg is lett a gyönyörűségünk. Megnéztük, csodálatos kislány volt…mint aki aludt.Akkor ott megkérdezték megfogom-e, eltemetjük-e.Ebben a helyzetben nem tudsz dönteni, fel sem fogtam mi történt. A mai napig bánom, hogy nem öleltem magamhoz. A szülésznő tartotta és megsimogattam az arcát majd elvitték. Nem temettük el, amit szintén a mai napig bánok. Az igazi gyötrelem akkor kezdődött. amikor hazajöttünk és itt volt a berendezett szoba stb.
Elbuktam,mint nő. Úgy éreztem az én hibám. Látszólag a baba, a lepény, a zsinór és a magzatvíz is rendben volt. Próbáltam úgy felfogni, hogy biztosan valami baja volt, amit nem vettek észre. Mire kicsit összekapartam magam addigra megjött az eredmény, hogy ő teljesen egészséges volt, a lepényen belül voltak elhalt részek…..Összezuhantam újra. Ráadásul a gyógyszer ellenére ömlött a tejem…..úgy éreztem,hogy még egyet rúg belém az élet, hogy nincs babám, de van tejem. Önmarcangolás, miért mi stb. Haragudtam a világra, a Jóistenre, mindenkire.
Sirattam a meg nem élt anyaságom stb. A poklokat éltem át, a család a barátok nem tudták hogyan közelítsenek, nem is mertek. Singer Magdolna könyvei rengeteget segítettek, igenis meg kellett élnem a gyász folyamatait, sokáig mástól vártam a segítséget: pszichológus,természetgyógyász stb.
Aztán nagyon mélyre kerültem és ott rájöttem,hogy amíg magamon nem segítek, addig tökmindegy mit csinálok. Visszamentem dolgozni….vitt magával a napi rutin, robotként éltem/éltünk. Aztán a párom egyre többször mondta, hogy nagyon rossz neki úgy hazajönni, hogy össze vagyok zuhanva és másról sem tudok beszélni. Nem akartam elveszteni, összeraktam magam iszonyatosan mélyről.
Utólag hálát adtam az égnek, hogy én nem maradtam ott és hogy lehet, hogy egy súlyosan sérült gyerekem lenne az oxigénhiány miatt, amit méhen belül szenvedett el. Akartam segíteni hasonló sorsúakon, mert egyszerűen nem volt fórum, segítség, semmi, de nem volt erőm minden nap szembenézni a tragédiákkal! A legnagyobb félelmem az volt, hogy talán nem lesz már többé gyermekünk.
Sokáig nem tudtam kimondani a nevét, sem leírni: Dorka kislányom/kislányunk. Másfél éven keresztül minden nap mécsest gyújtottunk érte. Ez egy életen át cipelendő kereszt. Tetoválást is csináltattam az emlékére. Vettem egy kutyát is, mert valahol le kellett vezetnem a gondoskodhatnékomat. A férjem inkább elnyomta magában, teljesen másként élik meg a férfiak. Nem az ő testükkel történik stb. DE nagyon sokat segített ő is, sőt igazán ő segített a legtöbbet.
Ma már itt szuszog a szivárványom. Sokat gondolkodom, hogy vajon ugyanaz a lélek választott-e minket újra? Borzasztó sok véletlen volt a történetünkben: Amikor bent feküdtem, mellettem egy szivárvány anyuka feküdt….A szivárványbabámmal is kórházban voltam egy hétfői napon, ami 29.-e volt. Ugyanabban a szülőszobában szültem….Ezeket valószínűleg újra meg kellett élnem, hogy feloldódjanak.
Nehéz…..nagyon nehéz. Akkor érzed igazán a hiányát, amikor megtudod végre mi az anyának lenni. Holnap lenne/lesz 2 éves….Mikor megkérdezik hány gyerekem van, mit feleljek?! Bízom benne, hogy egy jobb helyen van, ahonnan vigyáz az öcsikéjére.
Szeretem, hiányzik, nekünk valószínűleg ez volt megírva. Kicsi lányom, mindig itt leszel a szívünkben! Szeretünk nagyon,anya,apa,öcsi és Csumpi kutya.
Ha érdekelnek az írásaim, kövess Facebook-on is. Ha olvasnál sport vagy életmódváltás témában, kövesd a https://pilatesmaskepp.cafeblog.hu/ blogom. Ha elmesélnéd a saját történetedet, és nem bánnád, ha a blogon megjelenne, írj nekem:csepelyt@gmail.com
Ez nagyon kemény , és megható történet. Olvasni is borzasztó hogy ilyen megtörténhet …pláne hogy az én fiam is az év szeptemberében született, mint a te szivárvány Dorkád. Nem is tudom mit mondjak , erre szavak sincsenek :(. Tisztellek titeket , hogy fel tudtatok állni ebből a gyászból és kívánok minden jót az összes szivárvány anyunak !
Drága nagyanyám, anyukám, nagyanyám sógornője is bába volt a régi szép világban!
Drága nagynéném, anyukám testvére, 3 terhességből egyet hozott világra!
No! Régen az asszonyok 8-12 gyereket szültek, meghaltak sokan belőlük, de az életerősek maradtak!
Azt kívánom Neked, hogy próbálkozz, ha gyereket akarsz, vagy éld a saját életedet és légy szabad! Tudnod kell, hogy a gyermekvállalás nagy teher – kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond – a szabadság teljes elvesztése! De magánügy, ha akarsz gyereket, hajrá!
:(( Én is 33. hétre születtem,inkubátórból kivétel után tüdőgyulladás oxigénhiány diglégia spastica.