Az aggodalmaim, felmerülő kérdéseim, bosszúságaim jönnek egymás után. Ahogy az egyik lecseng, aktuális lesz egy másik. Van, ami vissza-visszatér. Most, hogy már nem aggódom a baba egészsége miatt, vállalkozási ügyeim is megoldódni látszanak, bosszankodhatok egy jót a celeb kismamák álságos világán és a mindenkit lehúzó baba-marketingen.
Amikor a bánatomtól, gyászomtól ki sem láttam, nem gondoltam, hogy majd egy következő terhesség kapcsán egyszerű emberi dolgok is aggodalomba fognak ejteni, azt hittem, hogy a babám egészségén kívül semmi nem lesz fontos. De ahogy már sokszor írtam: egy bizonyos szituáció csak abban az érzelmi állapotban tűnik olyannak. Az önismeretünkhöz már az is hozzátesz, ha elfogadjuk, hogy feldolgozott, megoldódott kríziseink egyszer csak elhomályosulnak és lesznek újak. És nem feltétlen kell mindent ahhoz az eredetihez mérni. A babám sorsa feletti döntés súlyát semmi nem homályosíthatja el, de mivel ez megtörtént, lejátszott, beépült, így jelenlegi helyzetemben fontos a vállalkozásom rendezése, a köldökzsinór vér kérdése illetve az, hogy egy kicsit szemléljem, mi zajlik a kismama univerzumban.
https://www.deviantart.com/art/flowers-84722716
Az első sarkallatos kérdés, hogy hol szüljön az ember lánya. Nekem ezt nem kell mondanotok, mert tavaly én voltam magánklinikán érdeklődni, bábapraxisban, és nem restelltem volna akár 400 000 Ft-ot sem fizetni egy magánklinikai szülésért. Csak egy helyen nem érdeklődtem: a kórházban, mert attól féltem. Majd a sors beküldött engem oda és megváltoztak a nézeteim. A celeb kismamák magánklinikán szülnek. Mert a magánklinikák diszkréciót biztosítanak, szerintem nekik ez a legfontosabb. Az én ajtóm előtt nem lesz ott a sajtó, mikor Lídia Janka kibújik. A terhesség megszakítós szülésemig úgy gondoltam, hogy be kell biztosítanom magam mama-baba barát orvosokkal, és légkörrel, ami valahol azt is feltételezte, hogy majd ezt az egész szülés dolgot valaki megcsinálja helyettem. Ha majd a környezet el van rendezve, akkor a szülés is el lesz rendezve. De hol voltam ebben én vagy a baba? Mindezek mögött én valószínű féltem. Aztán hozta az élet, amit hozott, és ott találtam magam a közkórházban fájások között. És addigra az én szívem már annyit fájt, ugyanakkor valahol megbékélt az elkövetkezőkkel, hogy minden küzdés, ami az állami egészségügyi rendszer ellen bennem volt, elszállt. Mert végtelen egyedül maradtam azzal, ami következett, holott szerető emberek vettek körül. Nincs Isten, nincs ember, nincs az az illatgyertya, ami abban a helyzetben enyhíthette volna a fájdalmat. Mi maradt? Én és az elmém, a hitrendszerem, a szellemeim, a megérzéseim. Biztosan számított, hogy kedves volt a nővér, a szülésznő, hogy óvatos volt a doktor, igen, ezek a körülmények mind fontosak, de azt hiszem, nem lehet őket megvenni! Azok az emberek nekem ott jók voltak és az szerencse is. Viszont a fájások közben, már csak én voltam. Abban a nagy csendben odabent, ahol minden lélegzetvétel eggyel előrébb vitt. És amióta ezt tudom, azóta nem félek a szüléstől. Akkor a babám halott volt, most remélem, élni fog. Akkor ketten leszünk és nem leszek olyannyira egyedül. De meg kell valljam, nekem az a magány, nem volt teher. Nem volt szükségem senkire. És most már nincs szükségem magánklinikára sem, csak arra, hogy képes legyek az elmém csendjét megtalálni és a babámmal kapcsolódni.
A másik téma az őssejt levétel. Mondanom sem kell, hogy tavaly levetettük volna…Az megint 400 000 Ft egy összegben vagy több pénz, részletekben. Ne kérdezzétek, hogy miből költöttünk el képzeletben ennyi pénzt. Tudod, amikor van egy bizonyos anyagi jó léted, sok félelmed, megfelelési vágyad, akkor a prioritás ott van, hogy teljesíteni kell, amit várnak. És akkor lesz rá pénz. Na azóta eltelt az év, és szembe jött sokféle cikk, a minap is beszélgettem egy csoportban tapasztalt szülővel és igazolták a megérzésem, hogy ez az őssejt levétel dolog bizony egy bűntudat-marketing alapú szemfényvesztés. Majdnem bűntudatom lett, hogy nem akarom levetetni. De a celeb kismama ezt is megkapja és gondolkodás nélkül hirdeti, hogy “jajaj az ő babája milyen szerencsés“, mert ha 25 éven belül lesz egy ritka betegsége, talán tudják használni a köldökzsinór vért. Talán. Ha. A gyakorlatban pedig más vérét is lehet használni, meg felnőttbe is találni őssejteket, és jó eséllyel nem lesz olyan betegsége a gyereknek, amiben szükség lenne ezekre. Ha most valaki az esélyekkel paráztatna, csak emlékeztetem, hogy a kisfiunk Dandy-Walker malformációja 30 000-ből 1 esetben jelenik meg. És mindezek után tudok, ilyen felelőtlen lenni…
Számomra a jó hír, hogy a tavalyi tragédia után is tudok reálisan gondolkozni és félretenni a félelmeimet. Nincs bennem az az érzés, hogy mindent meg kell tennem, hogy egészséges legyen, tökéletes legyen, makulátlan legyen az én kisbabám. Hogyan is várhatnám el ezt egy csöppnyi lélektől?! Lénárdtól még elvártam volna. Lídia előtt kapukat nyitok meg.
Ha érdekelnek az írásaim, kövess Facebook-on is. Ha olvasnál sport vagy életmódváltás témában, kövesd a https://pilatesmaskepp.cafeblog.hu/ blogom. Ha elmesélnéd a saját történetedet, és nem bánnád, ha a blogon megjelenne, írj nekem:csepelyt@gmail.com
Kommentek