Az elmúlt évben többféle „kezelésen” jártam, minden segítő szakember hozzám tett valamit. Amiről mégis úgy érzem, hogy a leghasznosabb volt, a folyamatomat leginkább támogatta az az 5×2 órás kineziológiai foglalkozás volt a Csillagkuckóban.
A Csillagkuckó csapatával egy „Miért nem jön a baba?” című rendezvényen találkoztam. Itt szó esett táplálkozásról (Endosegítő) és lelki munkáról is. Nagyon szimpatikus volt a Csillagkuckó alapítójának, Varga Katkának a célja és üzenete, aki szintén saját tapasztalat alapján, segítő szándékkal hozta létre a központját. Bár nem mondhatom, hogy 6 hónap rendszertelen ciklussal történő sikertelen próbálkozás után valójában azt állíthattam, hogy nem jön a baba, de éreztem, hogy valami még van, amit rendbe kell tenni. A Csillagkuckó szolgáltatásai közül a kineziológia volt számomra szimpatikus, így kezdtük meg Antall Gabival a munkát.
forrás: https://orig00.deviantart.net/d17f/f/2017/148/d/a/meditation_by_hellbrumes-dbaqz7n.jpg
Én nem igazán szeretem a költséges, és hosszadalmas folyamatokat, és már az első találkozón kiderült, hogy 5×2 órát lenne érdemes jönnöm. Na Timi, ebből nem lesz holnap gyerek…gondoltam. De akkor a jobbik énem felülkerekedett és azt mondta: egyszer szánd rá az időt és a pénzt, csináld végig! Gabi nagyon kedves volt és végtelenül figyelmes, empatikus, egyszerűen a finom személyisége is jó hatással volt rám, belőlem pedig csak dőltek a témák. Sokat beszélgettünk, nem volt itt semmi varázslás. Az őszinte beszéd és valakinek az őszinte meglátásai is előremozdítóak voltak. Mindössze kettő kineziológia oldásom volt, ha jól emlékszem. Viszont, azok ütöttek.
A folyamat során nem a gyermekáldás volt a téma, ez nagyon fontos. Mert ez csak egy szelete az életnek, aminek az eljövetele mélyebb tartalmakon múlik. Nem lehet önmagában azon dolgozni, hogy gyereket akarok, azon kell, hogy ki vagyok én. Én egy rendkívül teljesítménykényszeres, bűntudatos, hibás, szégyenkező kislány voltam. Ebből kellett egy életerős, derűs, magabiztos, a hibát elnéző, optimista, egységben lévő nőt faragni. Vagyis nem is faragni, csupán meghívni életem színpadára.
Ehhez két emléket dolgoztunk fel, amiket soha nem emeltem volna ki, mert nem tudtam, hogy a 12 éves és a 16 éves kori lánynak az a két emlék annyira fájt. Annyira fájt, hogy nem tehetett semmit másképp, hogy nem emelhette fel a hangját és mondhatta azt, nem így szeretném! Ez a két emlék is csak megerősítette annak a kislánynak a félelmét, aki attól tartott, az apja nem szereti, hogy az apjának nem elég jó, és hogy nem tudja anyját és egész családját boldoggá tenni, pótolva mindenki életében azt, ami hiányzik. A két emléket felidézve és felülírva úgy, ahogy én szerettem volna, elöntött a sírás és a boldogság és megszűnt a nyomorult teher, amit cipeltem. És így szépen sorba kezdett felragyogni előttem egy olyan élet képe, ahol jó vagyok, elég vagyok, hibás vagyok, de teljesen rendbe van, ahol nem kell megfelelnem, ahol független vagyok, ahol vállalhatom magam, ahol hallathatom a hangom.
forrás: https://2lua.deviantart.com/art/Meditation-252822422
A Gabival való beszélgetések végére mindig megfogalmazódott egy-egy konklúzió, üzenet, elmélyült bennem és a részemmé vált. Hagytam, hogy így történjen, nem ellenkeztem. Nem tudom mindenkinek segít-e egy ilyen folyamat, vagy mindenki elhiszi-e. De a kétkedőknek üzenem, hogy a lelki munka nem hókuszpókusz! Nem más csinálja helyetted! Mindegy, hogy hívják a szakértőt vagy mi a kezelés neve, a lényeg, hogy te legyél hajlandó végigcsinálni és lemenni a lelked mélyére. Ehhez érdemes egy kellemes, neked szimpatikus segítő szakembert és egy számodra befogadható, elfogadható módszert találni.
Ha érdekelnek az írásaim, kövess Facebook-on is. Ha olvasnál sport vagy életmódváltás témában, kövesd a https://pilatesmaskepp.cafeblog.hu/ blogom. Ha elmesélnéd a saját történetedet, és nem bánnád, ha a blogon megjelenne, írj nekem:csepelyt@gmail.com
Kommentek