Ígértem nektek egy bejegyzést arról, hogy miben más az életmód és a sport egy szivárványterhesség esetén. A lelkünk miatt egy sima terhességhez képest is rejt magában néhány különbözőséget az, ahogy sportolunk, ahogy hozzáállunk az egészhez.
Először leírom mi a sztenderd, amit egy kismamának elmondanak vagy amit egy kismama olvashat arról, hogy mit és hogyan sportoljon kismamasága alatt. Első szabály, hogy az első 12 hétben nuku sport, mert vetélést okozhat. Aztán azt mondják, járjon kismamatornára és nagyokat sétáljon. Figyelje a saját fáradtságérzetét, hisz a megnövekedett vérmennyiséget már nehezebben hajtja a szív, így hamarabb kifulladhat. Ne dolgozzon súlyokkal, sőt egyáltalán ne cipekedjen. A terhesség vége felé tanuljon légzéstechnikát, nyújtogassa hátizmait és készüljön a szülésre. Kihagytam valamit?
Hogyan éli meg a terhesség és a mozgás kapcsolatát egy átlagos kismama, aki alapvetően nem túl sportos? A sportot mániásan el akarja kezdeni, mert úgy hallotta, hogy ez jót tesz a saját és magzata egészségének is. Az első 12 hetet vérkomolyan veszi, majd megrögzötten keresi az olyan órákat, aminek a nevében szerepel a „kismama”. Olyan nő is lehet, aki a sportot feleslegesnek tartja, és ha eddig nem volt rá szüksége, akkor most minek is terhelné vele csodákon végigmenő testét. Lehet, hogy egy-egy órát kipróbál, de állapota annyi csodát rejt, hogy nem pazarolná idejét holmi tornázgatásra.
forrás: https://www.bubhub.com.au/hubbub-blog/wp-content/uploads/2014/11/guide-pregnancy-exercise.jpg
És nézzük, hogy gondolkozom én, és nyilván sok hozzám hasonló sporttal foglalkozó nő. A sport, a mozgás, az aktivitás olyan szinten lételemem, hogy ha nekem abba kellene ezt hagyni, belebetegednék. Az orvosomtól is azt kérdeztem félkómában az altatásból ébredezve, hogy mikor edzhetek…és ő nagyon jó érzéssel azt mondta, hogy 3 nap múlva, ha van kedvem. Mert ha valamit az ember szeret és épül belőle, akkor ne fosszuk meg tőle, mert csak beteggé teszi. Tehát én az előző és mostani terhességem alatt is végig egyetlen egy órám kihagyása nélkül tornáztam. Az első terhességi tesztem napján futni mentem, mert már meg volt beszélve. Mindegy volt, hogy milyen vizsgálat jön, én tornáztam. De ne vegyetek rólam példát. Viszont azt hiszem, hogy egy-egy kislélek nem megy el egy-két hasprés miatt, nyilván a szélsőséges terhelés kerülendő, hozzáteszem nem csak terhesen…
Mennyiben más egy olyan terhesség, amit megelőzött egy veszteség? Azt hiszem, több az óvatosság, több az aggodalom. El tudom képzelni, hogy valaki annyira fél (és ez függ attól, hogy hogyan, miért szakadt meg a terhessége), hogy leáll minden aktivitásról. Megfosztja magát örömforrásoktól, mert bűntudata van a veszteség miatt. Úgy érzi, ha sportol, árthat és még egyszer át kell élni, hogy meghal a kisbabája. Ezeken a gondolatokon az segíthet, ha tényleg feldolgozod, ami történt veled és belátod, mi az, amiről te tehetsz és mi az amiről nem. Általában nem tehet a kismama arról, ami történik. Meg kell érteni, hogy élhetünk boldogan, felhőtlenül és szerezhetünk örömöt a testünknek, lelkünknek azok után is, hogy elvesztettünk egy terhességet vagy mi magunk döntöttünk a megszakítása mellett. Fontos, hogy a téves félelmeket elhessegessük: a tudatosan ártó szándék vagy a tudatlanság okozta hibán kívül, általában a sorskerék pörög az „Ön vesztett” feliratra és módunkban áll később újra megpörgetni.
Szakmai szemmel nézzük akkor mit ajánlatos egy kismamának tenni a várandóssága alatt:
Amennyiben sportolt, akkor folytassa! Még az intenzitás is maradhat eleinte, mert ahhoz hozzá van szokva a nő szervezete, nem jelent neki extrém terhelést, miért okozna vetélést? A séta, a gyújtás, a gimnasztika mindenkinek ajánlott terhesen és nem terhesen is.
Ha mégis valaki vigyázni szeretne, akkor alacsony és közepes intenzitáson (pulzus 60-70%-a) dolgozzon, ne magason és kerülje a számára szokatlanul nagy súlyokat, valamint a hirtelen rázkódással, intenzív ugrálással járó mozgásokat.
Az erősítő torna választásakor a hasizmokat préselések nélkül is érdemes erősíteni könnyített plank gyakorlatokkal és egyensúly feladatokkal. A hátizmokat mindenképp edzeni kell és általánosságban a helyes testtartást megtanulni és alkalmazni.
Tegyük félre a félelmet és vegyük elő a józan észt! Nézzük, mi esik jól, mi okoz nekünk örömöt, az valószínű a babának is jó!
A terhesség második fele a növekvő pocak miatt már korlátozhat bizonyos mozdulatokat, de az adott izomcsoport edzhető egy másik pozícióban is. Lehet segédeszközöket alkalmazni: székre ülni, falnál támaszkodni.
A súlyzós edzés esetében a pulzusemelkedéssel kell számolni, pusztán azért mert valaki kismama az izmai nem lesznek gyengébbek például a karján. A nagyobb súlyokkal való munka a pulzust emeli, ami már nem biztos, hogy ajánlott, hisz így is emelkedettebb lehet a pulzus, vérnyomás a nagyobb mennyiségű vér keringetése miatt. Az edzettségi szintet és sport múltat vegyük figyelembe!
Azért jobb, ha kismama órára megyünk, mert ott az edző ránk számít. Egy hagyományos csoportba becsöppenve, nem biztos, hogy kapunk kellő figyelmet és szakmai tanácsot. Ha mi ismerjük annyira magunkat, hogy tudjuk módosítani a gyakorlatokat, akkor ámen. A kismama programok egyesek számára túl lazák, de biztos, hogy senkinek nem ártanak.
A sportolás során termelt endorfin babának és mamának is szuper!
Ha érdekelnek az írásaim, kövess Facebook-on is. Ha olvasnál sport vagy életmódváltás témában, kövesd a https://pilatesmaskepp.cafeblog.hu/ blogom. Ha elmesélnéd a saját történetedet, és nem bánnád, ha a blogon megjelenne, írj nekem:csepelyt@gmail.com
Kommentek