Légy a magad ura és boldog leszel!

Mi a különbség a boldog és boldogtalan nő között? A sok nővel folytatott beszélgetés tanúsága számomra az, hogy annyi a különbség, hogy az egyik elhiszi, hogy tud változtatni a sorsán és meg is teszi, a másik pedig akadálynak tekint mindent az életében és ezen akadályok között lehetetlennek tartja a lavírozást. Úgy veszem észre, hogy alapvetően nem a férj, nem az anyagi helyzet, nem a gyerekek száma, de még csak a karrier sem elegendő ahhoz, hogy egy nő boldog lehessen.

Nem lettem pszichológus vagy coach, de egyszer biztosan hasonló segítő szakember leszek, alig várom, hogy beiratkozhassam egy ilyen témájú iskolába. De állandóan nőkkel vagyok körülvéve, egy cseppet hányattatott sorsú nő vagyok, tudom, milyen voltam régen, emlékszem, min mentem keresztül és látom, hova fejlődtem. Találkozom nőkkel, akik valahol ott vannak, ahol én régen, és úgy megráznám őket, hogy „Ébresztő, menj le a lélek aljára és jöjj fel onnan a kincseiddel, ne csak a pocsolyában topogj”, de nem tehetem és azon kívül, hogy a tanulságos történetem szívemből elmondom, nem adhatok tanácsokat, mert senki nem hiszi el, hogy a földről csak úgy fel lehet állni. A másiknak mindig könnyebb, ezt hisszük valamiért. Pedig a lehetőség mindenkinek adott.

forrás: https://www.deviantart.com/art/Changes-42880716

Egy rendezvényen csupa olyan boldogtalannak tűnő, feszült, kiégett 40-es nővel találkoztam, akik 1-2 gyerekkel, csudajó férjekkel a hátuk mögött, nem találják helyüket a világban. A szájukat olyan szavak hagyják el, ami arra utal, hogy miket nem lehet megcsinálni. Az életüket végignézve, talán ők maguk sem értik, miért boldogtalanok. Én tudom, miért voltam boldogtalan nullától 28 éves koromig, mert harcoltam valakinek a képzeletbeli szeretetéért és elfogadásáért, figyelméért, és úgy éreztem, hogy ő és a láthatatlan közönségem, akkor fog tapsolni, ha irreális feladatokat sikerrel teljesítek. És nekem is volt férjem, nem is a legrosszabb fajta, anyagi elég jólét, legalábbis minden megvolt és szépen értem el az eredményeimet. Mégis fojtogatott a düh, az önutálat, és egy-egy „miért tetted ide a poharat” típusú konfliktus, oda fajult, hogy „miért utálsz, miért nem szeretsz eléggé?”. Ismerős? Végülis nekem így telt az előző terhességem is. Hiába volt ott a baba, csak még több okot adott a „miért nem szeretsz minket eléggé?” típusú balhékhoz. Amikor az ember igazi ok nélkül vágja földhöz magát, az élet teremt neki végülis egy okot. Mondjuk azt, hogy a gyermeknek egy bizonytalan végkimenetelű betegsége lesz és a sorsa felől dönteni kell. És akkor hiába a toporzékolás, be kell látni, minden eddigi eszköz haszontalan. Lehet, hogy a férjem figyelmét ki tudom vívni, ha elég hangosan üvöltök, de a gyerek egészségét nem tudom visszaadni. És akkor rájöttem, hogy nem az vagyok, akinek harcoltam magam. Nem is akarok az lenni. És ekkor kezdődött meg az út.

Kisebb traumák érik az embert, de a nagy pofonok azok, amik kizökkentik az élete megszokott menetéből. De sajnos van, hogy semmi nem elég. Valakinek mindig jobb marad az állóvíz, hiába egyre büdösebb. Én nagyon büszke vagyok mindazokra a nőkre, akiket a Lelkem szottya kapcsán megismertem. Hálás vagyok a sorsnak a sorscsapásért, mert fel tudtam nőni, újjá tudtam születni belőle és megtapasztaltam a saját erőmet, a saját képességeimet, de előbb a hibáimat, félelmeimet, gyengeségeimet. Ami velem történt, megengedte, hogy megismerjem azokat a rémtörténeteket, amitől fél a világ, amiről nem lehet beszélni, mert ha csak megemlítjük, megtörténik velünk is. Na most, az hogy elismered félelmeid, hogy tudod, milyen bajok érhetnek, csak erősebbé tesznek! Engem erősít, hogy tudom, hány nő éli át naponta azt, amit én. Hány nő gyógyul ki a bánatból hónapok, évek alatt és lesz nem egy, nem kettő, akár három, négy gyermeke is. Miért ne akarnátok tudni ezeket a történeteket? Mi tanulsz abból, ami egyszerű? Légy hálás, ha az, ünnepeld meg, de ne csukd be szemed és füled a valóság elől.

forrás: https://www.deviantart.com/art/flower-118261124

Tragédia árán könnyű megtanulni, hogy bizonyos dolgokat abszolút nem irányíthatsz, ezzel ne is vesződj. De egy dolgon mindig úrrá lehetsz: önmagadon! És épp ez az, amit annyian mellőznek. Miért változtatnád meg a főnököd, a férjed, a gyereked, a hivatalt, az autósokat, a boltost, mikor az egyetlen változtatható tényező te magad vagy és általad fog a környezeted is változni? Ha szeretőbb férjet akarsz? Légy türelmesebb, őszintébb, és te magad is szeretőbb! Ha nyugodtabb gyereket akarsz, légy te magad kiegyensúlyozottabb! Ha korrektebb főnököt akarsz, akkor válts munkahelyet vagy légy önmagad főnöke! Ha szebb testet akarsz, akkor járj edzeni! Viszont, ha valami nem változtatható olyan mértékben, ahogy elképzelted, akkor jön az elfogadás. A változtatás nem azt jelenti, hogy minden egyszer hibátlan lesz, hanem a maga módján szép lesz, jó lesz, elfogadható lesz és hogy téged nem zavar többé, hogy az “csak” olyan. És ezt nagyon nehéz megérteni. Hogy minden a maga módján szép, te a magad módján vagy nagyszerű. Te nem vagy a másikhoz hasonlítható és nem a másik a mércéd. Bármikor, életed bármelyik pillanatában változtathatsz, azon, ami nem tetszik és a munkát kezd azzal, ami odabent van a lelkedben.

Ha érdekelnek az írásaim, kövess Facebook-on is. Ha olvasnál sport vagy életmódváltás témában, kövesd a https://pilatesmaskepp.cafeblog.hu/ blogom. Ha elmesélnéd a saját történetedet, és nem bánnád, ha a blogon megjelenne, írj nekem:csepelyt@gmail.com