Emlékeztek a tavalyi cikkemre? Tavaly augusztus 29-én az első házassági évfordulónkat ünnepeltük és letaglózva viseltük, hogy 20 napja szültem meg idejekorán a magzatunkat. Most újraolvastam a cikket, és ámulok, hogy 20 nappal egy ekkora fájdalom után hogyan tudtam ilyen meghatottam, érzelmesen, szépen emlékezni az esküvőnkre és hogyan tudtam, így méltatni és értékelni az évfordulónk napját. Látom, hogy valahol mélyen mindig jó úton jártam.
Még akkor is, ha az elmúlt egy évnek igazán sok mélypontja is volt. De ez az egy év egy magzat halálával kezdődött és egy magzat megfoganásával ért véget. Tavaly ilyenkor a Mátrában sétálva a mai nap olyan távolinak tűnt, annyira távolinak, ami sosem jöhet el. De tudjátok, hogy mindig minden eljön? Eljön az is, amire nem számítasz. Eljön a jó és eljön a rossz. A „most”-ban élés most már tudom mit jelent. Egy év alatt megérett bennem a tapasztalat. Nem attól kell félni, ami eljöhet és nem attól, kell félni, ami szeretnék, de nem történik meg. Nem mindig ott valahol elől kell lenni, egy olyan dimenzióban, amit nem ismerünk. Itt kell lenni. Mert ITT teszem le annak a jövőbeli képnek az alapjait. És ezt nagyon megtanultam. Az előző terhességnél rohantam, szülni akartam egy tökéletes gyermeket a tökéletes életünkbe és látni akartam, ahogy a közönség tapsol és elismerően bólogat. Féltem, hogy ez majd nem történik meg. Számított a félelmem, megóvott bármitől? Nem. A célom elértem? Azt kell mondjam, igen, de nem úgy, ahogy vártam és nem úgy ahogy kívántam.
Ezzel szemben mi van most? A teljes nyugalom. Néha elfelejtem, hogy terhes vagyok. Nem birtoklom és nem tőle függök. Egyszer elveszítettem, többé nem veszíthetek, és nem azért, mert nem lehet beteg vagy nem halhat meg, hanem azért, mert nem a részem, nem az, amitől én én vagyok. Ez egy birtokláson túli érzés. Ő egy külön létező, akivel osztozom. És bár ő függ tőlem, mert picinyke még az élet kezdetén, de én már felnőtt vagyok, egy tapasztalt lélek és én azzal segítem őt, ha az EGÉSZségem őrzöm mindkettőnk érdekében. Ha én hagyom magam a félelem által megtörni, ha hagyom magam a veszteségtől való rettegésbe süllyedni, akkor megcáfolom az ő saját létjogosultságát és megtagadom őt, mint önálló létezőt, aki tapasztalni jön a földre és én azért vagyok, hogy segítsem őt egy darabig a fejlődésben. Tudom, tudom, ez most egy nagy katyvasz, mert egy anya dolga hogy halálra aggódja magát a gyermekért. Halálra, mert csak ő az élete értelme, szeme fénye, kicsi kincse stb. De mi van, ha nem így van? Mi van, ha lehet valaki nagyon fontos és nagyon értékes az életünkben, de úgy, hogy megőrizzük saját magunkat és ebből az egészből adunk neki szeretet és támogatást?
Nem tudom, semmit sem tudok. De az érzésem, a nyugodt lelkem, a csendes szívem, és a tájon megpihent tekintetem nekem mind azt mutatja, hogy megváltoztam és másképp gondolkodok már a világról és ez a „másképp” valami olyan, ami kellemesebb és természetesebb és otthonosan érzem magam benne. És ha már házassági évforduló, hiába egy veszteség, azért a házasságunk esszenciája nem változott, de sokat szelídültünk, figyelmesebbek lettünk egymás felé, elnézőbbek, türelmesebbek. Néha felsejlik ugyanaz a konfliktus, behúzna a csőbe a játszma és néha hagyjuk, néha meg észrevesszük és leállítjuk. Szép is lenne, ha egy tragédia után megszűnne minden konfliktus, de nem így van, és a konfliktusok feloldása végülis mindig előre visz. Mára nem tervezünk nagy dolgokat. Két év után csináltam egy fotókönyvet, hát azt megnézegetjük és újraéljük a csodanapunk pillanatait. Lehet, hogy alkoholmentes pezsgővel koccintunk (létezik belőle száraz???), majd mindenki megy a maga dolgára. Ünnepeltünk már többször úgy, hogy fontosabb volt a körítés, mint az érzés és aztán valami veszekedés lett a vége. Az akarásnak nyögés a vége, inkább hagyom, hogy történjen, aminek történnie kell.
Ha érdekelnek az írásaim, kövess Facebook-on is. Ha olvasnál sport vagy életmódváltás témában, kövesd a https://pilatesmaskepp.cafeblog.hu/ blogom. Ha elmesélnéd a saját történetedet, és nem bánnád, ha a blogon megjelenne, írj nekem:csepelyt@gmail.com
Kommentek