Nem akartam megírni, mert valahol erről írni nagyon nevetséges. Ki akarja valójában követni egy nő teherbeesését? Ez olyan mindennapi dolog. Zárt ajtók és elhúzott függönyök mögött történik. A függöny csak akkor gördül fel, ha mindenki megnyugodott, letelt az a nemtudomkitalálta ki 12 hét. Ami az ajtó mögött történik, azt homály fedi. Csak néhány pszichológus, összetört tányér és kidobott papír zsebkendő tanúskodik róla. Úgyhogy én megint bátor leszek. Ha írtam arról, ami a legrosszabb volt, akkor írok a bizonytalanság apró örömeiről és bánatairól is. Mert már nem félek attól, hogy ha elbukom, megítélnek. Régebben csak a sikerről mertem volna írni. Most már a kudarcról, mert nem az eredményben, hanem az útban mérettetik meg az ember.
forrás: http://www.deviantart.com/art/Spread-The-Love-120778928
Amiről írni szeretnék sokkal pozitívabb, mint a bevezető. Olyannyira pozitív mint egy ovulációs teszt. Ami pozitív lett nekem pár napja. Ami számomra akkora öröm, mint majd a pozitív terhességi teszt lesz. Kislépésekben haladok. 1-2 hete eszméltem rá, hogy olyannyira zavar, hogy nem értem a testem működését, hogy nekem nem az lenne most a legnagyobb öröm, ha terhes lennék, hanem az, ha végre érteném magam és egy pozitív ovulációs teszt megerősítené, hogy rendben van minden. Mikor erre rájöttem, olyan egészen tisztán bevillant az érzés, már csak ezért imádkoztam. És nem hiszitek el, de múlt szombaton csak úgy spontán csináltam egy tesztet és nagyon pozitív lett. 2 nappal azelőtt semmi. Hű, amindeneit, ilyet még nem is láttam! Hát hogy van ez, imáink meghallgattatnak? Megbizony.
Attól a teszttől én úgy megnyugodtam. Most már jöhet bármi. Most már tényleg szilárd a hitem. Most ez nagyon kellett, hogy elmúljanak a koholt félelmeim. A lényeg végülis az, hogy vannak félelmeink. De honnan jönnek, miből fakadnak? Ezt értsük meg. Mi kell, hogy elmúljanak? Mi az a kérés, ami ha teljesül, akkor továbbléphetünk? Nem tudunk kihagyni lépéseket, bárhogy is szeretnénk. Én ezt az utat taposom, az enyém ilyen. Neked biztosan más. Nem ez a lényeg. Hanem hogy mindig hajt valahova a szív.
Pénteken megyek laborba is. Azért csak megnézetem a mindenféle szinteket a véremben, megiszom a cukros löttyöt, tegye meg az ember, amit megtehet. De most már bízom benne, hogy minden rendben lesz. A fészekrakó ösztön elkezdett bennem éledni. A kupis szoba a gyerekszoba. De ott tényleg akkora kupi van, hogy azokból a cuccokból még két másik család találna magának használható háztartási eszközöket. De most már zavar az a kupi. Hisz úton a baba…mittudomén, de ezt érzem…Kell az a szoba, ott rendnek kell lenni. Nem tudom, milyen hosszú a kicsi lélek útja, de azt hiszem elindult. Hogy ebből az ovulációból lesz e baba, csak a Jóisten tudja, én már nem sürgetem őt, mert megadta, amit nagyon szerettem volna. Most már rábízom magam. Az ember megteszi, amit megtehet, de megengedem, hogy Isten is tegye felettem a dolgát.
Ha érdekelnek az írásaim, kövess Facebook-on is. Ha olvasnál sport vagy életmódváltás témában, kövesd a https://pilatesmaskepp.cafeblog.hu/ blogom. Ha elmesélnéd a saját történetedet, és nem bánnád, ha a blogon megjelenne, írj nekem:csepelyt@gmail.com
Kommentek