Az elmúlt pár hétben érdekes fordulatok, átalakulások zajlottak le bennem. Ez megint csak azt igazolja, hogy nem tudod előre megjósolni, hogyan fognak érzelmeid, gondolataid átalakulni. A jelen mocsarában teljesen kilátástalannak tűnik, hogy lesz még napsütés. De ahogy a mocsaradból akarattal, erőfeszítéssel, tudatossággal mászol felfelé, egyszercsak meglátod a napot. Talán a lényeg, hogy nem azért mész felfelé, hogy meglásd tényleg a napot, csak mész, mert felfelé akarsz tartani és egyszercsak ott lesz a nap. Végeredményben ez az egész út ilyen. Ami zajlik a napjainkban, az zajlik az éveinkben és így az egész életünkben is. Néhány bölcsességet magamévá tettem az elmúlt időszakban. Lehet kissé összefüggéstelenül, de ezeket szeretném leírni.
Egyik nap azt vettem észre, hogy élvezem a munkám újra. Mire eljutottam idáig, kiszenvedtem, mint mindig. Éreztem, hogy sok nekem így. Hogy nem tudok a munkára figyelni, nem akarom ilyen mennyiségben végezni, mert közben a figyelmem jelentős része a baba és a saját egészségem körül forog. Hetek óta kattogott a fejemben, hogy melyik az a munka, amit le kell mondanom és ki az az ember, akitől segítséget kell kérnem. De egyszerűen nem engedtem meg magamnak. Aztán beszélgettem egy coach barátnőmmel, és segített rávilágítani a lényegre. Nekem van egy stúdióm. Hány ember mondhatja el magáról, hogy szarból várat épített? Hogy munkahelyet teremtett saját magának? No, ha ezt megtettem, akkor miért nem élvezem, miért nem én irányítom? Miért nem teszem meg azokat a lépéseket, ami előrevisz a boldogságom felé? És akkor megtettem. És ahogy könnyebb lett a teher, ahogy éreztem, hogy döntést hoztam, megint elkezdtem szállni. Mert én egy olyan szupernő vagyok, aki képes az életét irányítani, a döntéseit meghozni. Nem korlátoz a külvilág, mert a belső békém vezet, annak a célnak az érdekében, hogy harmóniában éljek önmagammal és a világgal és elérjem az önvalóm által régen megírt céljaimat.
forrás: http://www.deviantart.com/art/WELCOM3-SPRING-297087835
Várom a csodát. A kisbabám csodálatos megfoganását. Félek, hogy nem jön el újra. De hisz nekem két megfoghatatlan mégis nagyon valós élményem van a csodáról. Hogy nem hiszek eléggé ezek után benne? Az egyik a már megfogant kisbabám. A másik csoda Én magam vagyok. Ha valaki tudja, hogyan kell csodálatos módon megfoganni, az én vagyok. Én így jöttem erre a földre. Az azzal való szembenézés, hogy házasságon kívül fogantam, hogy talán el akartak vetetni, egyben ráébresztett arra is, hogy én magam olyan csodával és élni akarással jöttem a földre, ahogy szeretném, hogy az én gyermekem is jöjjön. Orvosilag nem foganhattam volna meg, a körülmények nem voltak ideálisak, anyám talán már nem is remélte, hogy jövök, talán minden nap vágyakozott, talán a szíve sarkában tudta, és mégis jöttem és itt vagyok, és nem bántam meg, hogy ilyen akaratos voltam. Szóval most jöttem rá, hogy a csoda, amit keresek, én magam vagyok, hogy csak emlékeznem kell, hogy az érzések, a vágyak, a remény és a hit, mind ott van bennem, eredendően. Mert én egy olyan szupernő vagyok, aki céllal és hittel jött erre a világra, és akinek a kezében van minden ahhoz, hogy olyan élete legyen, amit előre eltervezett magának.
Volt pár dolog, amit eddigi életemben nagyon szerettem volna. Elég sokáig a toporzékolás volt az egyetlen út, hogy mindezeket elérjem. Mára már a tudatosság az út. Gyerekként mindig kiskutyát akartam. Nem is akármilyet, hanem egy angol Cocker spánielt. Panelben laktunk, nem lehetett, pedig anyának sírtam egy párszor emiatt. Azt hittem tizenévesen, hogy nekem már sosem lesz kutyám. Aztán 10 éve úgy hozta az élet, hogy családi házba költöztünk, és mi volt az első, amit beszereztem? Egy kiskutya az állatmenhelyről. A mai napig emlékszem, ahogy jött a ketrechez kéredzkedni, majd a kocsiba egy kis dobozban a lábaim között ült, nézett rám mindent tudó szemeivel és bepisilt. Majd kitettük a kertben és azóta ő nagyon otthon van ott. Nem volt igazam abban, hogy sosem lesz kutyám, lett, amikor annak ideje és helye volt. Mert én egy olyan szupernő vagyok, aki ha elég türelmes, elég hite van, és képes az életét vezetni, akkor megkapja a számára boldogságot okozó ajándékokat.
devianart.com
Fiatal lányként rosszabbnál rosszabb kapcsolataim voltak. Könnyű nőcske voltam, de valójában rohadtul akartam, hogy szeressenek. Azt hittem, soha nem lesz férjem. Engem senki nem vett komolyan. 23 évesen viszont azt mondtam, ebből elég, most már komoly kapcsolatot szeretnék. Kimondtam és a szívem rádobbantotta az áment. Majd megismertem a mostani férjemet. És mikor megismertem, jött a rózsaszín köd, de hát a rózsaszín ködben néha nem lát az ember, nagyot koppanhat, de mégis azt mondtam, „ő lesz a férjem”. És 5 év múlva ő lett. Pedig ha 100-szor nem akartam elhagyni, egyszer sem. De a szívemben éreztem valamit, ami tovább vitt a göröngyös úton. Mert én egy olyan szupernő vagyok, aki a szívében mindig tudja, mi a helyes. Csak sokszor fél rá hallgatni. De most már azt is tudja, hogy nem szabad félni, mert az élete igazolja, hogy a szív mindig a jó útra visz.
3 éve elkezdtem edzőként dolgozni. Az is egy szívből jövő döntés volt. Egyik napról a másikra egy pilates óra hatására azt éreztem, hogy „EZ AZ”. És felmondtam. Ki csinál ilyet?! Én azt mondom, gyakrabban kellene. 3 éve azt is mondtam, az évek alatt mondogattam, hogy lesz egy saját termem. Nem tudtam, mikor, kellett még tudás, tapasztalat. És most van egy saját termem. Azt hiszed, hogy 3 éve üzleti terveket gyártottam, cashflowt számoltam, a francokat. Meghalt a babám, felszívtam magam, „most vagy soha” és az élet elém hozta az ingatlant, mert kértem és megcsináltam. Mert én egy olyan szupernő vagyok, aki megvalósítja az álmait. De nem képes mindenre. Segítséget kér és kap, és nagyra értékeli az érkező segítséget, támogatást, szeretet, mert mindez egyedül nem menne. De a legjobb döntéseit mindig szívéből hozza.
És te milyen szuper nő vagy?
Ha érdekelnek az írásaim, kövess Facebook-on is. Ha olvasnál sport vagy életmódváltás témában, kövesd a https://pilatesmaskepp.cafeblog.hu/ blogom. Ha elmesélnéd a saját történetedet, és nem bánnád, ha a blogon megjelenne, írj nekem:csepelyt@gmail.com
Kommentek