Lelkem szottya

Vajon hogyan kell gyereket csinálni?

Ez a kérdés zúg a fejemben. A héten megszülnék, ha nem szültem volna már meg a babámat 4 hónappal ezelőtt. A hétvégén már a kisbabámat ringatnám, ha nem jelöletlen sírban feküdne, a szívembe temetve. Ha minden úgy lett volna, ahogy elhittem, akkor most nem azon agyalnék, vajon hogyan kell gyereket csinálni.

Én ezt az egyet nem „csináltam”. Leírtam már korábban, hogy „lett”. Olyan módon fogant, amit megismételni nem lehet. Tehát ami nekem bejött, arra hagyatkozni nem tudok. Akkor mi legyen? Ki hogyan csinál gyereket? Ja, tudom már: engedjem el magam, igaz? Ne görcsöljek. Csak úgy szexeljünk kedvtelésből, hisz jön, ha jönni akar. És egyébként is ez az élet rendje, mindenkinek sikerül. Várj egy pár hónapot, talán egy évet. Ennyi belefér. XY, Kismariskánál is úgy volt, hogy…Vegyél ovulációs tesztet! Igen? Méricskéljek a végtelenített ciklusomban, majd közvetlen azután, hogy nem mutat semmit a teszt, engedjem el magam? Figyeljem a peteérést? Szurkál-e, görcsöl-e? A petefészkem vagy a vesém? 12 óra meló után, legyek szép és csábító, akarjam, amit nem akarok, csak mert talán esetleg szurkál a petefészkem vagy csak szelek járnak-kelnek bennem? Igyak barátcserjét vagy cickafarkot? Szedjem a folsavat vagy már a terhesvitamint? Ne olvassak rémtörténeteket, mert akkor megtörténik a baj? Tudom, Timivel is az volt, hogy…ja az én vagyok. Én lettem a lány a szomszédból, akivel megtörtént a baj. Ne mondd már, hogy ez csak azokkal történik, akik izgulnak vagy elolvasnak pár horror szüléstörténetet?!  

crazy_by_luizalazar-d5quncv

http://www.deviantart.com/art/Crazy-347430847

De hogyan fog végülis megfoganni? Már mindegyik ciklusom mind a 38 napja maga lesz a stressz? Á, azt nem szabad, a stressz nem tesz jót. Hisz attól nem érik a pete. Meg hát fiatal vagyok, van még időm. Végülis még pár vetélés és terhesség megszakítás belefér, aztán már kopogtatunk is a lombikprogram ajtaján. Hisz XY, Kismariskánál is így volt, nekünk is jó lesz ez így.

Te ezt nem érted, hogy gyereket csinálni micsoda stressz. Az élet rendje, az élet nagy terhe lett. Nem akartam megtudni, hogy bármikor elveszíthetem! Te csak sejted, hogy így van, de én már tudom! Ezzel a teherrel semmi nem ugyanolyan! És hogy nem vagyok épp a termékenység tökéletes 28 napos ciklussal bíró istennője talán egy kicsit még aggódóbbá tesz? Bárhogy próbálom bebeszélni magamnak a romantikus maszlagot a fogantatásról, én már csak a realitást látom. Hisz mégiscsak akkor lesz a gyerek, ha érik a pete. És ezt mérni kell. És ha mérem, és nem mutat semmit a teszt, akkor para van. Na jó, megőrültem.

Csak akarom, hogy tudd, ez nem olyan könnyű. A magazinokban mosolygó várandós nő is lehet elveszített már egy kisbabát. Vagy mert valaki azt állítja neki könnyen összejött, nem biztos, hogy a másiknak is így lesz. Sok a teher, amit cipelünk. Sok a hazugság, a ki nem mondott szó, az önámítás és a fel nem tett kérdés. Megrekedünk gyerekkorban, cipeljünk mázsás zsákban a dühünket, szemet hunyunk a kapcsolat megromlása felett, be nem teljesített álmokra építünk kiságyat. És a magzatok sorra mennek el, kinek így, kinek úgy.

Alig bírok ezzel a tudattal együtt élni. De kaptam egy idézetet, ami erőt ad: „Mikor a lelkem roskadozva vittem, csöndesen és váratlanul átölelt az Isten.” Ez az ölelés nagyon jól esne. 

Ha érdekelnek az írásaim, kövess Facebook-on is. Ha olvasnál sport vagy életmódváltás témában, kövesd a https://pilatesmaskepp.cafeblog.hu/ blogom. Ha elmesélnéd a saját történetedet, és nem bánnád, ha a blogon megjelenne, írj nekem:csepelyt@gmail.com

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!