A hivatalos orvosi kiírás szerint 5 nap múlva szülnék. Vajon akkor is ilyen gyorsan telt volna el az idő, ha még mindig a pocakomban lennél, kisbabám? Vagy a tőled való búcsú meghasította a tér-idő kontinuum egységét, és szinte elröpültek a hónapok? Időutazó is lettem, mert olykor újraélem az egészet. Bár csak az időben előre is tudnék haladni, hogy lássam magam pocakosan újra és a kisbabámat a kezemben. De haladni előre nem tudok, csak a fantáziám megelevenedése kerget előre.
Minden napra írok egy mesét. Szeretném méltóképpen lezárni a terhességemet. Elképzelek dolgokat, levonok következtetéseket, csak úgy kiírom az érzéseimet. Nem tudom előre, mi jön ki belőlem. Ma azt képzelem el, hogy milyen lenne, ha még itt lennél és 5 nap múlva a karomban tarthatnálak.
Ma már biztos nagyon izgulnék. A pocakom óriásira nőtt, a negyedikre kissé szuszogva jövök fel. Lehet, már nem is nagyon mászkálnék sehova. Csak a kanapén feküdnék és a pocakomat simogatnám. Gyakorolnám a szülés légzéstechnikáját? Igen, minden nap. Oh, buta vagyok, nem ülnék egész nap itthon, kellene vizsgálatokra is járnom. És főzni is szeretek, miért is ne főznék? Vajon panaszkodnék? Magamat ismerve biztosan. Egyre nehezebb lenne kikelnem az ágyból, őrjítően sokat pisilnék és lehet, hogy már fájásféleségek is lennének. A férjem idegeire mennék? Talán.
http://www.deviantart.com/art/dream-141002513
De lehet, hogy nagyon kiegyensúlyozott lennék. Magabiztos. A szemem mindig a távolba nézne, lehet apró könnycsepp is remegne benne a meghatottságtól. Nem tudnám, hogy elveszíthetlek. Nem ismernék egy olyan történetet sem, ahol a baba a 39. héten hal meg vagy szülés közben. Úgy érezném, én minden felett állok, Isten kegyeltje vagyok, engem baj nem érhet.
Lehet, hogy posztolgatnék 4d-s ultrahang képeket. Kapnék néhány biztató üzenetet. Anyám hangja izgalommal csengene a telefonban. Rajtra készen állna már mindenki. A férjemmel arról beszélnénk, hogy is lesz a szülés, biztosan túl lennénk már legalább egy szülésfelkészítőn. Talán tényleg otthon szültem volna? Lehet.
A gyerekszoba be lenne már rendezve. Nem dobozok és kidobásra váró cuccok sorakoznának benne, hanem kiságy pelenkázóval. Pihe-puha játékok, kispárna, kispléd, nem tudom, milyen lett volna a szoba színe. Apró ruhák szépen egymásra hajtogatva a szekrényben. Meghatottan állnék a kiságy mellet, és beleképzelnélek.
Tudnám, hol van a helyem és mi dolgom a világban. Tudnám, ki vagyok és várnám, aki leszek.
Ha érdekelnek az írásaim, kövess Facebook-on is. Ha olvasnál sport vagy életmódváltás témában, kövesd a https://pilatesmaskepp.cafeblog.hu/ blogom. Ha elmesélnéd a saját történetedet, és nem bánnád, ha a blogon megjelenne, írj nekem:csepelyt@gmail.com
Kommentek