Bejegyzés az egykori 19 hetes kismamától

Ez nem egy aktuális cikk. Mikor 19 hetes terhes voltam, megírtam ezt, de sosem jelentettem meg a Pilates Másképp blogon. Lehet, hogy éreztem valamit? Éreztem, hogy valamiért mégsem olyan biztos ez a terhesség? Nem tudom, de nem lehetett véletlen, hogy ezt akkor nem posztoltam. Nekem ez egy bizonyíték arra, hogy a veszteségem nem fordított ki önmagamból. Bár megsimogatnám a kis buksimat, hogy “jaj szegénykém, nem tudhattad, mi vár rád…”, de azt hiszem még mindig így gondolom, még mindig egyet értek a leírtakkal. És a következőnek is így vágok neki…

Nem vagyok szomorú. Ez egy emlék, mert így történt. És szép emlék. Azért mert elmúlt, még szép. 

“Több mint egy éve tudtam meg, hogy PCOS-em van, és azt kell mondjam, minden erőfeszítés és kudarcélmények sorozata nélkül köszöntött be hozzánk a gyermekáldás. Nem hiszem, hogy ez egy sztenderd történet lesz, de a történések megmutatják, hogy a cél elérést a tenni akarás, a tudatosság, és az önmagam felé fordulás segítette és ezekre bárki képes.

Amikor én elkezdtem orvosról orvosra járni, ahogy korábbi bejegyzésben olvashattátok, keresve a tüneteim okát, a fő vezérelvem az volt, hogy a babavárás gondolata befészkelte magát a fejembe, az ezzel járó érzések a szívembe, és úgy éreztem nem ugorhatok fejest, hanem rendbe kell tennem magam, hogy a testem is azt akarja, amit a szívem. Akkor 1 évet adtam magamnak. Úgy gondoltam ez elég, hogy életmódváltással, odafigyeléssel, felkészüléssel alkalmassá tegyem magam arra, hogy a baba megérkezhessem. Nem akartam belemenni egy kudarcokkal teli, próbálkozós folyamatba, ami nyilván ilyen lett volna, hiszen rendszertelen menstruációval szerencsejáték a teherbe esés.

Mivel én igen csak spirituális lény vagyok, sem a “betegségem” felismerését, sem az előttem álló utat nem a véletlennek hittem, és nem átoknak. Úgy hiszem a mai napig, hogy ezen nekem végig kellett mennem. Engem a gyermekáldás érzése megszólított, vonzott és mentem utána. A PCOS segített abban, hogy az úton járjak tovább. Egy év alatt fejlődtem testileg, gondolkozásban, a megváltozott táplálkozásom kiegyensúlyozottabbá tett, egészségesebbé és egy gyermek felnevelése szempontjából is tudatosabbá. Nekem az eredmények szépen jöttek. Én nem álltam ellen, soha nem a kifogást kerestem, hanem mentem a megoldások után. Lélekben is gyógyítottam magam akár önfejlesztő könyveket olvasva, akár netes tartalmakat keresve, de coach-ot felkerestem, hogy személyre szabott lehessen a “gyógymód”.

Fejlődik a kis pocak

Ahogy közeledett az egy év letelte, már minden rendben volt. Volt egy szabályos menstruációm, ami peteérést is feltételezett. Eljött az, amit kitűztem magamnak, azaz ha letelik az 1 év és rendben vagyok, akkor indulhat a babaprojekt egészen konkrét része. De ekkor bepánikoltam. Elkezdtem rettegni a szüléstől. Nálam ez így jelentkezett. Elolvastam minden rosszat, elképzeltem magam meghalva, kivérezve. És aztán rájöttem, hogy ez így nem mehet tovább. Ennek is oka van, így megint coach-hoz mentem, egy Beavatás az anyaságba elnevezésű kurzusra. Furcsán éreztem magam, mert én nem voltam még túl vetélésen, sem azon, hogy meg sem fogan a baba, egyszerűen csak hívott a téma, és úgy éreztem még információkra van szükségem, hogy a félelmeim elmúljanak.

A kurzus kis csoportban zajlott, 2 alkalmas volt, ahol olyan nőkkel voltam együtt, akik nálam idősebbek voltak jóval és többen közülük vetélésen voltak túl és olyan résztvevő is volt, aki abban sem volt biztos, hogy akar gyermeket. A kurzus gyakorlati szempontból is megközelítette a szülést és a várandósságot, de lelki oldalról is megnézhettük, hogy milyen félelmeink, akadályaink vannak. A második alkalom után bennem valami megváltozott. Este mentünk Rúzsa Magdi koncertre, ami csodálatos volt, de azt hiszem én annyira megnyitottam magam a kurzus után az érzelmek áramlásának, hogy nekem a koncert spirituális élmény is volt. Utána kiszakadt belőlem valami a férjemmel és kapcsolatunkkal kapcsolatban és akkor éreztem, hogy megtörtént az áttörés. Át lettem mosva, tisztábban láttam.

Időközben laborvizsgálaton vettem részt, ami alacsony progeszteron szintet mutatott, ami a peteérés elmaradására utal. Ez is hozzájárul az elbizonytalanodásomhoz, mert megingott a hitem, hogy az egy éves út jó volt-e, és hogy minden munka ellenére, mégsem javultam meg teljesen. De a kurzus ezen is átlendített. A labor lelet és a döntésem miatt, hogy most már készen állok, a menstruációm előtt 4 nappal elengedtem a félelmeimet, hozzátéve, hogy úgy hittem ebből most úgy sem lehet baba. Majd 4 nap múlva nem jött meg.

Ezután 4-5 hét telt el úgy, hogy minden bizonnyal mégis csak rosszul működöm, de esküszöm, ha ezt helyre teszem, akkor jöhet a baba, nincs mire várnom. Oh, ha tudtam volna…Endokrinológussal való egyeztetés, nőgyógyászati vizsgálatok és egy negatív teszt után, ismét mentem a dokihoz hogy most már csináljon valamit, mert kéne nekem egy újra jól működő ciklus. Persze bennem ott mocorgott, hogy vajon nem úgy van-e, hogy az az egy alkalom mikor lehetséges volt a baba fogantatása, jól sikerült, minden biológia tény és magyarázat ellenére. De ezt nem mertem elhinni. Viszont 5 héttel a menstruációm elmaradása után, a doktor úr nagy örömmel közölte, hogy ne akarjam annyira, hogy menstruáljak, mert ő egy petezsákot lát a méhemben. Ami nagyon is egy élő embrióra utal. Hát mit mondjak…nem voltam meglepődve, mert azt hiszem, hogy a szívemben tudtam, csak az agyamban nem hittem el. Mert tényleg hihetetlen.

Ezek után jöttek a vérvizsgálatok, uh vizsgálatok amik hála Istennek mind azt igazolták, hogy a terhesség élő és a baba nagyon jól van. És ez azóta is így van, pedig most már a 19. héten is túl vagyunk.

Nem tudom, hogy van-e gyógymód, van-e gyógyszer, van-e orvosi csoda, van-e bármi, amit konkrétan meg lehet tenni annak érdekében, hogy a baba gyorsan jöjjön. Én azt tudom, hogy mit NEM tettem meg:

• nem akartam, nem könyörögtem, nem erőszakoskodtam, hogy legyen
• nem hittem, hogy az orvosok megoldják helyettem
• nem hibáztattam mást
• nem voltam türelmetlen

És mi az ami TETTEM (a nyilvánvaló diétán, orvosi konzultáción, és vitaminszedésen kívül)

• reméltem, kértem
• önmagamban bíztam
• az Istenben és a minket körülvevő csodálatos univerzumban és annak energiáiban hittem
• a megoldást kerestem, amit én tehetek meg
• hálát adtam, ha valami jól alakult
• hívtam, és kértem a lelket, hogy jöjjön hozzánk és megadtam neki az időt
• megadtam magamnak a lehetőséget, hogy felkészüljek
• a leendő apával megbeszéltem a félelmeimet, kétségeimet

Nem hiszem, hogy ez egy recept, de hiszem, hogy akarva, toporzékolva, másban bízva az életben nem érhetünk el semmit. Nekem a PCOS ahhoz segített hozzá, hogy belássam én csak remélhetek, kérhetek szívből, és csak annyit kérdezhetek, hogy mit tehetek én, hogy jobb legyek és jobb legyen az életem és bevonzzam a csodát, amit szeretnék.

Most se hiszem, hogy én vagyok a győztes, és nem kérek kitüntetést, mert mindez nem sikerült volna ha nem működöm együtt azzal a fonallal, amit húznak előttem és húznak mindenki előtt. Én csak figyeltem, tettem a dolgom, és azért büszke vagyok magamra, hogy erre a figyelemre képes voltam. És a hálám az égig ér, mert egyedül semmit nem tudtam volna megvalósítani.

Ez nem egy sikertörténet, ez nem egy kioktatás, ez nem egy tanácsadás, ez csak az én mesém, az én lelkem egy darabja. Én ilyen mesékből merítek erőt, és ebből tudok másoknak is adni. Nem kell azt mondani, hogy “neked könnyű volt”, hogy “bezzeg neked sikerült”, hogy “nem érheted meg, hogy mások mennyit szenvednek”, hogy ” ez csak egy kivételes sztori és nem a sztendred”, hogy “fiatal  vagy, csak azért jött össze”, hogy “edző vagy, így minden könnyebb”,  ” de ha túl lennél 1-2 vetélésen, nem lennél ilyen pozitív” stb. Én annyit értek a mesémből, hogy mindenkinek egyénileg kell megbirkóznia a rászabott feladatokkal. A mesék megmutatják, hogy egyes mesehősök hogyan állnak a feladatokhoz és milyen lelki erővel veszik fel a harcot. A mesék nem mondják, hogy mindenki egyforma és mindenkinek ugyanaz a megoldás. Épp az a cél, hogy képes légy meglátni a saját harcod és a saját megoldásod.”

Ha érdekelnek az írásaim, kövess Facebook-on is. Ha olvasnál sport vagy életmódváltás témában, kövesd a https://pilatesmaskepp.cafeblog.hu/ blogom. Ha elmesélnéd a saját történetedet, és nem bánnád, ha a blogon megjelenne, írj nekem:csepelyt@gmail.com