Különleges helyzetben vagyok, mert nálam a kisbabám elvesztése atomrakétaként hozta mozgásba az életemet. Azt hiszem nekem ez volt a sorsom. És neked mi?
Edző vagyok, pilates oktató, személyi edző és 3 éve vágtam bele a saját vállalkozásomba. A város különböző pontjain tartottam edzéseket és építettem a vendégköröm. Mindig ott motoszkált a fejemben, hogy szeretnék egy saját stúdiót, nem csak azért, hogy ne kelljen sporttáskával a vállalom rohangálnom, hanem mert az én helyem, az én váram, olyan lenne mintha a személyiségem egy darabja manifesztálódna. Úgy éreztem, ehhez még nincs elég tudásom, elég tapasztalatom, és mivel szerettem volna gyereket, nem akartam, hogy a karrierem legyen az akadályom. Vártam.
Megfogant a baba, váratlanul, mert abban az időszakban nem dolgoztunk a babám, nem volt benne a pakliban. Megfogant csodálatos módon, nagy örömünkre és ezzel fel is rúgta az életünket. Elterveztem hát, hogy akkor babázni fogok és utána viszont tényleg megvalósítom az álmom, ami a saját stúdió volt. Megtapasztaltam abból egy keveset, amiről gyakran ábrándoztam: milyen várandósnak lenni, milyen egy kisbabát nevelgetni a pocakban. Megéreztem, hogy nekem ez mennyire szép állapot, hogy nem fáraszt le, nem őrjít meg, hanem élvezem és energikus vagyok tőle. Aztán hirtelen vége lett. Olyan nagyon szívet tépően hirtelen. Képzelj el egy szörföst: utazik a hullámon, a szíve dübörög, szárnyal a lelke, élvezi a tájat és a sebességet, és egy pislogás alatt arccal a betonkeménységű vízbe csattan. Levegőt venne, de csak vizet nyel, kapaszkodna, de nincs mibe, meg nem fulladhat, ki nem tud úszni, valahonnan keríteni kell egy másik hullámot.
fotó: Bius fotó
Ez a másik hullám nekem a stúdióm. Úgyis mondhatnám, hogy mégis szülök egy igazi, élő, eleven gyereket, ami egy pilates terem, ahol a munkám által sokaknak segíthetek. A babával jött egy energiahullám, és ahogy ő elment a hullámot nem hagytam apadni, visszaültem rá. A teremtő energiáim mozgásba lendültek és úgy éreztem vagy most megteremtem, amit régóta szeretnék, vagy ha hagyom elveszni, akkor nagyon sötét korszak következik az életembe.
A terem és az Életfa, fotó: Bius fotó
A folyamatból, amin keresztül mentem valami nagy bölcsesség árad, valami hatalmas erő, ami mint egy támogató kéz a hátamon van és finoman segít, tologat előre. Ez az erő kiapadhatatlan, mert bár fáradt vagyok, keveset alszom, közben sokat sírok, emberekkel találkozom, a vendégeimet motiválom, és mégis mindig van kedvem dolgozni, cselekedni, mosolyogni. Nem mondom egyik nap sem azt, hogy „jaj, de nincs kedvem felkelni, de nincs kedvem dolgozni, aludnék még”. A babámat és a stúdiómat mégis külön választva: a babám minden nap eszembe jut és elfog a sírás, megkörnyékez a keserűség, és aztán a stúdiómban vagyok, ami pedig felemel, és őszinte gyermeki örömmel tölt el. Ez a két érzés rendkívül jól megfér bennem, egymást kiegészíti, átmossa, feltölti, a jó rosszat, lassacskán de elhalványítja.
Könnyű nekem, mert volt egy álmom, igaz? De neked is van, biztos vagyok benne. Mit szeretnél, mire vágysz? Lehet, azt hiszed, csak a babára, de biztosan nem. Szeretnél utazni, munkahelyet váltani, gyakrabban sportolni, megtanulni varrni, eljárni egy önfejlesztő csoportba, kipróbálni a családállítást, kibékülni valakivel, akivel régóta haragban vagy stb.? Bármi lehet, ami ott motoszkál benned. Ha átélted azt a fájdalmat, ami egy kicsiny emberi lélek elvesztésével jár, akkor már nincs az a félelem, ami eluralkodhatna rajtad. Neked pajzsod van, mellvérted és kard a kezedben! A csatát nem másokkal vívod, hanem önmagaddal! Az idő, amit megnyertél, a tiéd! Ne csak várj valamire, hanem tedd is meg, amit tenned kell.
A stúdiót nyomon követheted a Facebook oldalán: Pilates Másképp
Ha érdekelnek az írásaim, kövess Facebook-on is. Ha olvasnál sport vagy életmódváltás témában, kövesd a https://pilatesmaskepp.cafeblog.hu/ blogom. Ha elmesélnéd a saját történetedet, és nem bánnád, ha a blogon megjelenne, írj nekem:csepelyt@gmail.com
Kommentek