Lelkem szottya

Már legalább egy hónapja úgy gondolom, hogy november 1-je nehéz nap lesz számomra. De ma még jól érzem magam, még nem fojtogat a sírás, mert valami számomra jó dolog hozott egy kis örömöt az életembe. Mint tudjátok nekem PCOS-em van, melynek egyik tünete a rendszertelen ciklus. Ha nincs ciklus, nincs baba, a fejemben ez ilyen… Tovább »

Úgy érzem, van felelősségem abban, hogy a tudásomat, tapasztalatimat hogyan használom fel és ha valamivel tudok másnak is segíteni, akkor kötelességem megtenni. A velem történtek kapcsán egyre több nővel kerülök kapcsolatba, különböző fórumokon olvasom, hallom mások történetét. És azt látom, hogy én elképesztően szerencsés voltam. Igen, a babám elengedése mellett döntöttem, mert az ég egy agyi… Tovább »

Ez a bejegyzés egy egyveleg. Az elmúlt napok érzelmi kavalkádjának kivonata. Avagy arról, hogyan ütött be a perinatális gyász világnapja. Attól a naptól kezdve, hogy meg tudtuk a kisbabánk beteg, folyamatosan lakásfelújításba vagyunk. Nem tudom, mit akar a sors, csak sejtéseim vannak, de 2 hónapja nincs megállás. A terhesség megszakítás hetében zuhanytálcát építettek és fürdőszobát… Tovább »

Különleges helyzetben vagyok, mert nálam a kisbabám elvesztése atomrakétaként hozta mozgásba az életemet. Azt hiszem nekem ez volt a sorsom. És neked mi? Edző vagyok, pilates oktató, személyi edző és 3 éve vágtam bele a saját vállalkozásomba. A város különböző pontjain tartottam edzéseket és építettem a vendégköröm. Mindig ott motoszkált a fejemben, hogy szeretnék egy… Tovább »

Lassan, halkan elindulnak bennem a monológok. Időről időre, akár naponta többször. Sem a metrón, sem az ágyamban nem kímélnek. Hozzá beszélek, hozzád, kisfiam. Lassan 2 hónapja már, hogy elengedtelek. Az első napokban, hetekben, a történtek után 2 hónap olyan hosszú időnek tűnt. Azt hittem ez az idő majd teljesen eltávolít tőled, a terhességemtől, a szülésemtől… Tovább »