Épp egy hónapja feküdtem be a kórházba a terhesség megszakításra. Azelőtt 1,5 héttel vette életem az eddigi legnagyobb fordulatát, mikor közölték, hogy a 22 hetes magzatunk nagyon beteg. Ez az emberrel előfordulható legnagyobb tragédiák között van számon tartva, de számomra mégsem az. Kíváncsi vagy, hogy csináltam?
Szeretném összefoglalni önmagam és a ti számotokra is, hogy tulajdonképpen mit gondoltam én, mit csináltam kitől és hogyan kértem segítséget annak érdekében, hogy minél egészségesebben éljem meg a veszteségem.
forrás: http://www.deviantart.com/art/Flower-in-the-sun-322744019
- Minden rendelkezésre álló tudományos információt megpróbáltam begyűjteni annak érdekében, hogy a tudomány oldaláról is megértsem, mi történik.
- Minden lelki és bennem zajló információt megpróbáltam feldolgozni, összerakni, hogy megértsem, bennem mi zajlik le.
- Szerettem volna megérteni, hogy miért történik ez. Mit üzen nekem ez az élethelyzet, mit kell belőle tanulnom, hogyan kell fejlődnöm általa. Nem hibáztattam mást a történtekért.
- Kiválasztott személyekkel beszéltem és beszéltem a történtekről. Egy-két barát, családtag is kiérdemelte ezt a posztot, de legfőképp a férjem, akivel a babánk elengedése közös terhünk volt.
- Elsősorban a lelkem próbáltam ápolni, hogy a közérzetem, lelki világom, hangulatom minél épebb és egészségesebb legyen. Megértettem, hogy a fizikai történések csak másodlagosak.
- Segítséget kértem megfelelő szakemberektől. Coachtól, spirituális vezetőtől, akikről éreztem, hogy nekem tudnak segíteni. Nem kívántam csupán egyedül megbirkózni a terhemmel.
- Kapcsolatot teremtettem a babával, hogy tudjak beszélni vele, érezni őt, hogy ezáltal is segítsem a testi és lelki folyamatom. Így tudtam tőle elbúcsúzni, elengedni.
- A negatív gondolataimat nem titkoltam magam előtt sem, hanem felszínre hoztam őket, szembe néztem velük, és ahogy tőlem telik, próbálom őket legyőzni és pozitívvá transzformálni.
- Hagytam minden fajta érzést átmenni rajtam: az utálatot, az undort, a haragot, a dühöt, az önsajnálatot. De engedtem a jó érzéseket is dolgozni: a hálát, a szeretet, az eufóriát, a büszkeséget, a gyengédséget.
- A terhességemet, a fiamat, az elvesztését, a megszülését soha nem akarom elfelejteni, mert az életem része. Emlékezni fogok rá és hálás leszek a tőle tanultaktól. Nem tönkre tenni jött az életemet, hanem nevelni engem, minket, többé lenni általa. Mivel megértettem az értelmét és hálás tudok lenni, ezért egy kissé melankolikus, de szép emlékként kerül bele életem emlékkönyvébe.
+1. Egyedül, mikor senki se lát, könnyebben engedem át magam a gyásznak. Hagyom, hogy sírjak, hagyom hogy egy dal vagy egy idézet megfacsarja a szívem. De ha az esik jól, akkor táncolok, tombolok, hogy távozzon, oldódjon minden formában a fájdalom. Az emlék megmarad, de a fájdalom, ami a testemet és a lelkemet köti, szabadon kiáramlik és helyére béke száll.
Ha érdekelnek az írásaim, kövess Facebook-on is. Ha olvasnál sport vagy életmódváltás témában, kövesd a https://pilatesmaskepp.cafeblog.hu/ blogom. Ha elmesélnéd a saját történetedet, és nem bánnád, ha a blogon megjelenne, írj nekem:csepelyt@gmail.com
Kommentek