Lelkem szottya

A trauma megszületik és távozik – új év, új remények

A lelki feszültségem testnedvekkel távozott. A pénteki Singer Magdolnás találkozóm olyan elementárisra sikerült, hogy 3 nappal korábban megjött a menstruációm, elkapott a hányás és a hasmenés. Ez a tisztulás, nem? Épp Vízkeresztkor!

Írtam utána Magdinak, hogy a testem elengedte gátjait és mondta, hogy ez fantasztikus, gyakran előfordul. A beszélgetésen nem történt semmi csoda, csupán egy idegennek elejétől végéig elmesélhettem az egész történetet. Ez a blog megírásán kívül, talán egy-két esetben történt meg, még 5 hónappal ezelőtt. A történetet az újramesélése közben fizikailag is újraéltem. A 21. heti ultrahang vizsgálatkor kihűltem, a lélegzetem súlyosabb lett, a szívem pergőbb. Mikor a döntés előtti hétvégéről meséltem, ahova pocakkal, de beteg babával mentünk a barátainkkal, elöntött a sírás. Normális hétvégénk volt egy nem normális helyzetben. Zokogtam. Aztán egyre nyugodtabban meséltem mindet. Tulajdonképpen 6 hónapja is a trauma az volt, mikor megtudtuk a bajt és hogy 1,5 hetet együtt kell vele élni. Mikor döntöttünk, akkor elmúlt a feszültség. Pénteken Magdinál pont ugyanezt éltem meg.

A szülésről és az én kórházi csodámról mesélve, visszaköltözött a szívembe a csoda. Elfelejtettem, hogy velem ez történt. 1-2 hónapig a befeszült, önértékelési zavaros, tragédiát átélt, nőnek nem nevezhető lény voltam. És ahogy elmeséltem a szülésem, akkor megéltem, hogy egy nagyszerű nő vagyok, aki isten segítségével egy fájó csodának a része lett, és egy kitágított időpillanatra az univerzum szerves része. És a szívembe hála költözött újra.

spring_by_aimeelikestotakepics

forrás: http://www.deviantart.com/art/spring-155926369


Aztán sok mindent elemeztünk, és a lényeg, hogy megtudtam, normális vagyok! Sietve jöttem el onnan, mert dolgoznom kellett és csupa jó érzés öntött el. Délutánra vérezni kezdtem, és már éreztem a gyomromban a kellemetlenségeket. És akkor estére jött minden egyszerre. Éjszaka már a méhem is görcsölt és akkor ott voltam újra a kórházban a hátamon fekve. Ami a lelkemben fájt, az ott görcsölt a testemben. Préseltem ki magamból a rosszat, a mérget, a trauma keserű emlékét. És bár a menstruációm azt jelentette, hogy nem vagyok terhes, de mivel hamarabb megjött és éreztem a lelki barikád szabadulását, örültem neki. Jött egy érzés, hogy ez a ciklusom átvisz a régiből az újba. A vér misztériuma, a bennem élő isten újjászületése. Ez az új ciklusom az, amit már olyan lelki világban töltök, ami képes akár a gyermeket is befogadni. 5 hónapja a gyermeket szültem meg, ezen a péntek éjjelen pedig kivajúdtam a traumát. Szinte napra pontosan 5 hónapra. 5 hónap terhesség, 5 hónap teherviselés? Akkor most indulhat az új élet?

Épp a múlt héten és tegnap összesen3 e-mailt kaptam, égből küldött kicsi üzenetek, amik biztattak a továbblépésre. 2 ebből olyan nőtől jött, akik a blogom segítségével próbálják túlélni azt, amit én is éppen hogy túléltem. Fantasztikus, ahogy a veszteségből nyereség lesz újra. Ahogy a babám tanítása, másokra száll. Ahogy a sok félem, értelmet nyer. Ahogy megint érzem, hogy része vagyok a nagy egésznek. Ja és elkezdtem szedni a terhesvitamint (tudjátok, ami a nyakamon maradt), mert elfogyott a multivitaminom. A legtermészetesebb módon nyúltam a terhesvitaminért, hisz rá van írva hogy terhesség előtt is ajánlott! Hát az előtt vagyok, nem? És most már nem tartom magam bolondnak, mert ezt teszem.

Ha érdekelnek az írásaim, kövess Facebook-on is. Ha olvasnál sport vagy életmódváltás témában, kövesd a http://pilatesmaskepp.cafeblog.hu/ blogom. Ha elmesélnéd a saját történetedet, és nem bánnád, ha a blogon megjelenne, írj nekem: info@pilates-maskepp.hu.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!